Az elfogadott dokumentumok tartalmazzák az Egyesült Államok és a fejlődő országok klímapolitikai és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó vállalásait is. A tárgyalásokon a magyar delegációt Olajos Péter, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium zöld gazdaságfejlesztésért és klímapolitikáért felelős helyettes államtitkára vezette. A minisztériumot több klímapolitikai szakértő is képviselte a magyar delegációban.

Habár a koppenhágai klímacsúcs tapasztalataiból okulva sem a résztvevők, sem a közvélemény nem remélt sokat a cancúni klímakonferenciától, mégis egy kiegyensúlyozott határozati csomag született, amely Koppenhága kudarca után újra megnyitja a lehetőséget egy globális éghajlati megállapodás létrejöttére – foglalta össze gyorsjelentésében Olajos Péter zöldgazdaság-fejlesztésért és klímapolitikáért felelős helyettes államtitkár, a magyar delegáció vezetője az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye Részes Feleinek 16. konferenciájának tapasztalatait.

A helyettes államtitkár jelentésében kiemeli: a pénteken megszületett két, összességében több mint 100 oldalas dokumentum a Kiotói Jegyzőkönyvet módosító közbenső határozatok illetve a 2012 utáni globális éghajlat-változási keretrendszert előkészítő döntések gyűjteménye. A cancúni megállapodások létrejötte nagy hatással bír a soros magyar EU elnökségre is, hiszen Magyarországnak lesz a feladata, hogy az anyag számos pontosítandó, szándékosan nyitva hagyott kérdésében segítse az egységes uniós álláspont kialakítását, és ezáltal hozzájáruljon a nemzetközi megállapodás sikeréhez. Ezen feladatok közül kiemelkedik két lényeges terület, az éghajlatváltozás negatív következményeihez való alkalmazkodás (adaptáció) és az ehhez szükséges finanszírozás.

Ez utóbbi elősegítésére a határozatok egy Zöld Klíma Alap és alapkezelő létrehozatalát javasolják, amely a világ legnagyobb ilyen alapja lehet évi 100 Mrd USD nagyságban. A magyar soros EU elnökség feladata lesz az alapkezelő formájáról, működéséről formálandó uniós elképzelések egyeztetése és kimunkálásának megkezdése. Ez az alap és az ide történő magyar befizetések nagy lehetőséget nyújtanak a magyar cégeknek harmadik országban végzendő zöldgazdaság-fejlesztési tevékenységek megvalósítására, ilyen irányú exporttevékenységük növelésére. Az adaptációt illetően, a magyar EU elnökségnek február 21-ig kell kidolgoznia az ezt koordináló bizottság összetételére, funkciójára és szerepére vonatkozó uniós javaslatokat.

* * *

Az általában több ezer szakértő részvételével zajló COP tárgyalásokat az Egyesült Nemzetek Szervezete évente megrendezi. A konferenciák célja meghatározni azokat a kulcspontokat, melyek a világ éghajlatára gyakorolt emberi hatásokat meghatározzák.

Az idei évben a tárgyalások legfontosabb témája az volt, hogy melyik ország mennyivel csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását, illetve hogy a fejlett országok hogyan és mekkora összeggel támogassák a fejlődő országokat az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A cancúni megbeszélések során kiemelt figyelmet kapott az adaptáció kérdése, azaz hogy miként lehet társadalmilag, gazdaságilag és politikailag egyaránt alkalmazkodni az elkerülhetetlen éghajlati változásokhoz.

A cancúni klímacsúcs legfontosabb operatív feladata az volt, hogy előkészítse a 2012 utáni időszak nemzetközi kibocsátás-csökkentési egyezményét. Ez két fő területen zajlott: egyrészt a résztvevők tárgyaltak a Kiotói Jegyzőkönyv meghosszabbításáról (Ad Hoc Working Group on Further Commitments for Annex I Parties under the Kyoto Protocol – AWGKP), másrészről pedig egy új átfogó egyezményen dolgoztak, amit már remélhetőleg az Egyesült Államok is aláír, illetve aminek alapján a legnagyobb fejlődő országok (Kína, India, Brazília) is kötelezettségeket vállalnak majd (Ad Hoc Working Group on Long-term Cooperative Action under the Convention – AWGLCA). Amint az ma már ismert ezek a törekvések legnagyobbrészt sikerrel jártak.

A konferencia első hete a megszokottaknak megfelelően szakértői szintű tárgyalásokkal telt, ahol a kisebb véleménykülönbségeket igyekeztek elsimítani a résztvevők. A miniszteri illetve államfői szintű tárgyalások a klímacsúcs második hetében zajlottak. A konferencián jelen volt Ban Ki Moon, az ENSZ főtitkára és számos ország államfője is. A tavalyi koppenhágai találkozóval ellentétben a legfontosabb országok vezetői az idén nem vettek részt a konferencián.

Előzmények

A Kiotói Jegyzőkönyv, amelyet 1997-ben szintén egy ilyen COP-on fogadtak el, csupán 2012-ig és csak a fejlett országok – köztük Magyarország – számára határoz meg kibocsátás-csökkentési célokat. Éppen ezért szükséges egy új nemzetközi megállapodás-csomag megfogalmazása a kibocsátások további csökkentésére vonatkozóan. A tavaly Koppenhágában lezajlott COP15 alapvetően nagy csalódás volt, mert sokan azt várták, hogy ott elfogadnak egy új egyezményt. Ehhez képest csak annyit sikerült elérniük a résztvevőknek, hogy a legnagyobb kibocsátó országok jelentős anyagi támogatásokat ígértek a fejlődő országoknak, valamint önkéntes kibocsátás-csökkentéseket vállaltak 2020-ig (Kína: 40-45%, USA: 17%, India: 20-25%, Oroszország: 15-25%, Brazília: 37%).

A fejlett országok által vállalt kibocsátás-csökkentések azonban nem elegendőek ahhoz, hogy a Föld átlaghőmérséklete ne emelkedjen meg több mint 2C fokkal (a klímakutatók szerint 2C foknál komolyabb globális hőmérsékletnövekedés már beláthatatlanul súlyos következményekkel járhat). Mindennek érdekében az ENSZ égisze alatt 197 ország részvételével 2007-ben indultak meg azok a nemzetközi tárgyalások, amelyek a 2012-őt követő időszakra vonatkozó új, globális éghajlatváltozási rezsim kialakítását célozzák.

Az Európai Unió állam és kormányfői a 2010. októberi csúcstalálkozón megállapodtak, hogy Cancúnban olyan átfogó döntési csomag létrehozása az Európai Unió célja, amely megfelelően előkészíti a globális és jogilag kötelező megállapodást. Az Európai Unió ezért arra törekedett, hogy Cancúnban döntés szülessen a kibocsátás-csökkentési vállalások kapcsán, az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodás kérdéseiben, a fejlődő országokban végbemenő erdőírtás megakadályozása érdekében, a fejlődő országoknak nyújtandó pénzügyi segítségről.

Magyar részvétel

Tekintettel arra, hogy a tárgyalások során az Európai Unió „egy hangon” tárgyal, az üléseken az EU nevében a soros belga elnökség által kijelölt főtárgyalók szólaltak fel.

Magyarország képviselői a legtöbb munkacsoportban részt vettek, számukra az ENSZ tárgyalásokkal párhuzamosan folyó, az Európai Unión belüli szakmai konzultációkon illetve koordinációs megbeszéléseken nyílt lehetőség az ország érdekeinek érvényesítésére. A magyar delegáció képviselői, mint a soron következő elnökséget biztosító tagállam delegációja, jelen voltak az EU és más országok, ország-csoportok között rendezett bilaterális tárgyalásokon is.

Cancúnban került sor az EU soros elnöki feladatok átadás-átvételére is.

A magyar delegáció szakértői több szövegjavaslatot is kidolgoztak és vezettek át a készülő szövegtervezetekbe. A klímacsúcs keretei között több kétoldalú tárgyalásra is sor került az elmúlt napokban. A magyar csoport vezetői így megbeszéléseket folytattunk többek között Lengyelország, Szlovákia, Románia, Bulgária, Portugália, Nagy-Britannia minisztereivel, a kis szigetországokat összefogó AOSIS (Alliance of Small Island States) vezetőjével, a JI projektekért felelős Joint Implementation Supervisory Committee (JISC) vezetőjével, valamint különböző szakmai és civil szervezetekkel és az Európai Parlament képviselőivel is.

A Cancúnban napirendre került kérdések közül Magyarország számára a legfontosabb a nemzetközi kibocsátási egységek (Assigned Amount Units – AAU) 2012 utáni továbbélése volt. A Kiotói Jegyzőkönyv ugyanis megengedi, hogy a 2008-12 közötti időszakban megtakarított nemzetközi kibocsátási egységeket tovább lehessen vinni a későbbi időszakokra, és akkor eladni vagy felhasználni. Magyarországnak jelenleg is több mint 100 millió fel nem használt, szabad egysége van, amiket később felhasználni vagy értékesíteni lehetne. Éppen ezért a magyar delegáció célja a vonatkozó tárgyalások folyamán az volt, hogy olyan igazságos megoldás szülessen, amely egyrészt díjazza Magyarország kibocsátás-csökkentését, másrészt biztosítja, hogy a 2012 utáni vállalások ne puhuljanak fel az AAU-tartalékok megléte és esetleges értékesítése miatt. Ebben a kérdésben a döntést elhalasztották, így Magyarországnak és a többi hasonló helyzetben lévő országnak további legalább egy éve van a kérdés megfelelő módon való rendezésére.

A tárgyalások lefolyása

Az első hét (2010. november 29. – december 6.) tárgyalásai csak kevés lényeges eredményt hoztak, főleg a már ismert álláspontok elsorolása zajlott – ez nem volt váratlan, hiszen a több éves tapasztalat mindig azt mutatja, hogy az igazi áttörések jellemzően az utolsó napokban születnek.

A szakértői tárgyalások során a legnagyobb előrelépést az adaptáció, azaz éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, illetve a kibocsátások ellenőrzésével kapcsolatos kérdésekben sikerült elérniük a résztvevő delegációknak. Az alkalmazkodás területén fontos kérdésként merült fel az adaptáció nemzetközi intézményrendszere kialakításának mikéntje, illetve az alkalmazkodás finanszírozása. Ez főleg a fejlődő országoknak nagyon fontos, ezek közül is elsősorban a legszegényebbeknek, amelyek ugyan alig bocsátanak ki széndioxidot, de mégis leginkább őket veszélyeztetik az éghajlatváltozás káros hatásai. Ezzel szemben a kibocsátások nemzetközi ellenőrzése (measurement, reporting and verification – MRV) és annak finanszírozása a fejlett országok számára fontos követelés, hiszen a rendszer ezen országok esetében már működik.

A szakértői szintű tárgyalások lezárultával, 2010. december 7-én megkezdődtek az állami vezetői szintű egyeztetések. A legvitatottabb kérdéseket a konferencia elnöksége által felkért miniszter-párosok tárgyalták a különféle ország-csoportok képviselőivel. A miniszterek megjelenésével megnőtt a tárgyalások intenzitása. Ezekkel párhuzamosan tovább zajlottak a hivatalos szövegező ülések. A mexikói házigazdák kezdeményezésére 50 nemzeti delegáció „informális miniszteri konzultációt” kezdett több kényesebb vitaterületen (mindegyiket egy fejlődő és egy fejlett ország minisztere társelnöki szinten vezette), annak érdekében, hogy felgyorsítsák a „hivatalos” formális munkacsoportokban 192 ország képviselőinek részvételével zajló szövegezési munkálatokat. Ezen megbeszélések központi témái a mitigáció, a Kiotói Protokoll, a finanszírozás, az adaptáció és a technológia-átadás voltak.

A klímacsúcs alatt több bilaterális találkozóval is igyekeztek előrébb vinni nemzeti törekvéseiket a jelen lévő delegációk, így az Európai Unió Bizottságának képviselői – a soros elnökséget jelenleg ellátó Belgium, és a soron következő Magyarország közös delegációja – megbeszélést folytatott az Umbrella csoporttal (USA, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, stb.), találkozott a Japán delegációval és az Orosz küldöttséggel is.