Az egyetemek számára hirdetett, Solar Decathlon (Napos Tízpróba) elnevezésű versenyt 2002 óta rendezi meg az Egyesült Államok és Spanyolország, és a csapatok feladata egy 60 négyzetméteres, kétszemélyes napház megtervezése, felépítése és környezetbarát berendezése. Ráadásul úgy, hogy aránylag könnyen szállítható legyen, ugyanis 2012-ben, Madridban fogják ellenőrizni a működését, majd pedig elvárják, hogy különböző helyeken népszerűsítse a fenntartható technológiákat. Általában a szponzorok is ezzel a feltétellel szállnak be a finanszírozásba, márpedig a költségek tetemes részét befektetésből kell biztosítaniuk a diákoknak.

Ennek célja nem csupán az, hogy a főként mérnökhallgatók megtanuljanak kommunikálni a piaci szereplőkkel, hanem az is, hogy a fejlesztéseik alkalmazkodjanak a piaci igényekhez, így valóban életképes, iparosításra alkalmas termékeket hozzanak létre.

A versenynek ugyanis alapvető célja, hogy a zöldtechnológiák számára ne csak társadalmi, hanem piaci támogatottságot is teremtsen. A hazai csapat e tekintetben pedig kifejezetten meg fog felelni a kívánalmaknak, miután a magyar egyetem más európai intézményekhez képest jóval kisebb összeggel, a költségek másfél százalékával tud hozzájárulni a projekthez, ami a külföldi versenyzők esetében általában 15-20 százalék.

Építészeti szempontból pedig máris nagy sikereket aratnak a verseny rendszeres értékelésein, miután egészen újszerű és egyedi felfogással közelítettek a feladathoz. Tervük a magyar népi építészetre jellemző ház–udvar kapcsolatot értelmezi újra: a téli életet a házban, a nyárit viszont egy zárt udvarban képzelik el.

– Az ötletünk a szoláris élmény megfogalmazásával indult. A lakótér és a nap kapcsolatát vizsgáltuk, vagyis azt, hogyan képes a ház a nap irányába fókuszálni a belső életét. A régi falvakban az emberek nyáron szinte minden tevékenységüket a kertben és a tornácon végezték, az alvást leszámítva. Ott dolgoztak, főztek, pihentek, ettek. Ennek az életformának egyaránt vannak energetikai, egészségügyi, sőt pszichológiai előnyei is – mondja Auth Adrián építész, a közel hatvanfős csapat vezetője.

Szintén ötletesen oldottak fel egy olyan dilemmát, ami egy napház tervezése esetén hamar felmerül: a déli homlokzat ugyanis kettős funkcióval bírhat. Egyrészt egy üvegfelületen keresztül télen passzív módon hasznosíthatja a nap melegét, másrészt a napkollektorok és napelemek számára a legtöbb energia szintén itt nyerhető ki. A diákok ezért megkettőzték a homlokzatot, egy előretolt falon helyezték el a napenergiát aktívan hasznosító berendezéseket, míg a ház déli homlokzata csupa üveg maradt.

Ráadásul ennek a vastagabb falnak a belső oldalában kapnak helyet a nyári funkcionális egységek is: többek között a nyári konyha, a szabadban eltöltött társas élet központjaként, illetve egy kis dolgozósarok is, miután manapság számos munka íróasztalhoz kötött.

Nyáron viszont nyilván az a cél, hogy a ház ne melegedjen fel túlságosan. Egyébként ezt is szigorúan ellenőrzik, a madridi szeptemberben 23,5 Celsius-fokra kell lehűteni a házat. A magyar csapat ezt egy abszorpciós rendszerrel oldja meg, ami egyfajta napkollektor segítségével történő hűtés, ezenkívül az udvart és a homlokzatot textillel árnyékolják le.

A szállíthatóság kritériuma szintén megnehezítette a dolgukat, miután egy önfenntartó ház esetében alapvető szempont, hogy az alapozás és a ház tömege hőtároló közegként működhessen, itt azonban a mobil alapozás és a könnyűszerkezet mellett ez elképzelhetetlen. Ezért az aljzatba fektetett vízhálózat tárolja majd a hőt, a fűtést pedig ezenkívül levegős hőszivattyú biztosítja majd.

Az összetett feladatok miatt nemcsak mérnök és építész diákokat, hanem például mechatronikával, szoftverfejlesztéssel, gazdálkodással, grafikával és dizájnnal foglalkozó hallgatókat is tömörítő csapat ezenkívül hazai technológiákat is igyekszik beépíteni a házba. Például Lőrinc Attila kémikus találmányát, egy tejből előállítható biopolimert, vagyis egy természetes műanyagfajtát, amiből konyhapadló fog készülni. De éppennyire büszkék saját fejlesztésükre is, egy olyan villanykapcsolóra, amely akár csupán kézmozdulattal is működtethető.

Sokan talán kételkedhetnek a napházak megvalósulásában, de maga a verseny szolgáltatja a bizonyítékot: legutóbb húsz csapatból tizenhét fel tudta építeni a házat, és megfelelt a megmérettetésen. A tavalyi nyertes finn csapat napháza pedig azóta is ugyanúgy nulla fosszilis energiával működik Finnországban éppúgy, mint Madridban.

Fehérváry Krisztina