Egyes önkormányzatok egyedül, saját forrásaikat átcsoportosítva, mások szövetségekbe szerveződve, megint mások civil szervezetek segítségével tették meg az első lépéseket. Nincs könnyű dolguk, a környezettudatos programok lassú terjedése, a pénzhiány és az ipari lobbik akadályozzák őket, de sokszor a hazai jogszabályok is hátráltató tényezőnek bizonyulnak.

Magad, uram

Szükség van tehát az eltökéltségre és az összefogásra. És a leleményességre: hogyan lehet egyféle forrásból több célt is megvalósítani. Erre példa a WWF Magyarország (Természetvédelmi Világalap) mintaprogramja Tiszatarjánban, amelyre a mezőcsáti kistérség négy települését választották ki.

A projekt keretében a Tisza elhanyagolt árterét élesztik újjá, elsősorban a természetes élőhelyeket veszélyeztető, tájidegen gyalogakác visszaszorításával. Mivel ez az inváziós növény kiváló fűtőértékkel rendelkezik, a betakarítás után az alig ötven kilométerre található kazincbarcikai biomassza- erőmű is fel tudja használni. Így nemcsak az erőműben használt, erdőkből származó tűzifa egy részét sikerült kiváltani, de az ország leghátrányosabb települései közé tartozó önkormányzatok is többletbevételhez jutottak.

– A gyalogakácokat államilag finanszírozott közmunkával takarították be, így csak a szállítás jelentett kiadást – mondja Vaszkó Csaba projektvezető. – A XXI. században azonban az energetikai önellátás volna a célszerű, hiszen a szakadék szélén egyensúlyozó kistelepülések számára egy gazdasági válság, egy gázáremelés vagy valamilyen támogatás megvonása végzetes lehet. Egy önkormányzat egyébként is akkor működik jól, ha a magáénak tekinti azt az energiagazdálkodást, amire ráhatással van. Többségüket azonban elkényelmesítette a vezetékes gáz.

A civil szervezet most azon dolgozik, hogy Tiszatarjánban egy kisebb biomassza-fűtőmű épülhessen valamilyen pályázati pénzből, így a falu a szállítás költségeit is megspórolhatja, miközben autonómmá válhat a hőellátás terén. Bár még gyalogakác is van, a felszabadult szántóföldek egy részén fűzfák ültetésével (mintegy utánpótlásként) uniós forrásokból energiaültetvényeket alakítottak ki. A felszabadult legelőkre pedig visszahozták az állatokat, elsősorban vízi bivalyokat és szürkemarhákat, amelyek megeszik a szapora gyalogakác új hajtásait, ezáltal erősödhet az őshonos vegetáció. Így válik tájrehabilitációvá és nyereségtermelő vállalkozássá egy inváziós növény kiirtása.

Önvédelem

Bár számos példa akad sikertörténetekre az ország másik felén is, a települések mozgásterét jelentősen szűkítik a sok évtizeddel ezelőtt, a maitól teljesen eltérő ökológiai, történelmi, kulturális közegben létrejött jogszabályok. Sőt, a Klímabarát Települések Szövetségének elnöke ezt tartja a legnagyobb problémának.

Antal Z. László, az MTA Szociológiai Intézetének főmunkatársa, egyben az Éghajlatváltozás Kutatóműhely vezetője lapunknak több példát is említett. Így a közösségi önszerveződési lehetőségek, a szívességi kapcsolatokon alapuló kisebb csoportok kialakulását APEH-előírások nehezítik. Vagy ilyen a közvilágítás kérdése: a szabályzatok fényárt kényszerítenek ki, amelynek biztosítása egyszerre terheli a környezetet és kerül sokba az önkormányzatoknak.

Akik ráadásul sokszor védekezésre is kényszerülnek a környezetszennyező beruházások ellen. S sokan úgy érzik, hogy az állam magukra hagyja őket ebben a küzdelemben, sőt, néha még akadályozza is igyekvésüket. Jó példa erre Mátraterenye esete, ahol szénerőművet szeretne építeni egy vállalat, s az engedélyezési folyamat annak ellenére halad előre, hogy az érintett kistelepülések szakhatóságként elutasították a beruházást, sőt huszonnégy polgármester nemrég közös nyilatkozatban fejezte ki aggodalmait.

– Az illetékes környezetvédelmi főfelügyelőség március végén kérte be a települések jegyzőitől a szakhatósági álláspontjukat, s egy részük már akkor jelezte, hogy nem támogatja a beruházást. A főfelügyelőség ezt általában figyelembe veszi, illetve 45 napon belül döntenie kell az elutasításról vagy az engedélyezésről. Ehelyett öt hónappal később, a nyári szabadságolások idején nyolcnapos határidővel arra szólította fel az ellenálló településeket, hogy jogi részletességgel indokolják meg álláspontjukat – vázolja az eseményeket Dallos György, a WWF programvezetője. A szervezettől egyébként helyi lakosok kértek segítséget. – S ez csak egy példa a sok közül, amelyek következtében megrendült a bizalom a különböző, nagyberuházásokat engedélyező hatóságokban.

Egy kistelepüléstől nehezen várható el, hogy jegyzőjük részletes szakmai vitákat folytasson a környezetszennyező beruházók jogászaival, ráadásul az engedélyező hatóságok szakértőivel is. Ezenkívül a polgármesterek általában a befektetőtől kapják az információk nagy részét, ami igencsak megnehezíti az objektív döntést.

Például nem könnyű megítélni, hogy az adott vállalkozás valóban annyi munkahelyet teremt-e és akkora adóbevételt jelent-e majd, ahogy azt a befektető állítja. A dokumentációban pedig az egészségügyi kockázatok és a környezeti hatások általában nem is szerepelnek.

Lent és fent

Antal Z. László úgy látja, a helyi és a kormányzati szint egymást erősíti, s a közöttük hiányzó összhangot és ennek változását egy érési folyamat jelének tekinti. A tavaly elfogadott Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia és az egyre gyarapodó számú helyi települési zöldstratégiák azonos szerkezetűek.

Hármas pilléren: az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésén (helyi közlekedés, épületek energiaellátása, a megújuló energiaforrások előnyben részesítése, a villamosenergia-igény csökkentése), a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodáson (az extrém időjárásra való felkészülés, illetve a légköri szén-dioxid- csökkentése a növényzet gyarapításával) és a klímatudatosság növelésén (a tudatosabb fogyasztói, társadalmi magatartás kialakításán) alapulnak. A források előteremtésénél természetesen számítanak az unió és az állam forrásaira, ugyanakkor Antal Z. László azt is hangsúlyozta, hogy az elsődleges cél az, hogy ne külső, hanem belső erőforrásokból váljon elindíthatóvá a változás.

Ami nemcsak a kistelepüléseken és városokban, de megyei szinten is elkezdődött. Először Fejérben készült klímastratégia – amelynek elfogadásáról novemberben dönt a közgyűlés –, amivel a megye kezdeményező, ösztönző szerepet szeretne betölteni a hazai klímavédelemben.

– Van egy ismert szlogen: Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan! Akkor jó egy országos klímaprogram, ha a törvényalkotó támaszkodik a közigazgatás minden szintjére, így a megyékre is. Szerencsés lenne például, ha a készülő klímatörvény alkotásánál ezt figyelembe vennék – így dr. Tiborcz Péter, a Fejér Megyei Közgyűlés alelnöke, környezetjogász, az Öko Aktív 19 program megalkotója. Úgy látja, hazánkban jelenleg a hétköznapi ismeretek hiánya a legnagyobb probléma.

A tudatformálás terén legalább annyi lehetőség van, mint az új környezetbarát technológiák alkalmazásában, csak ez kevésbé költséges. Ezenkívül a megyéknek gyakorlati példamutatást, illetve elsősorban koordinációs szerepet kell vállalniuk.

– Nemcsak Nyugat-Európában, de már Romániában is felismerték a klímaváltozás, valamint az energia- és élelmiszerellátás biztonsági kockázatait, ezért már működnek a kormányok és az EU által támogatott, térségi klíma-energia ügynökségek, amelyek információval segítik a lakosságot, véleményezik a pályázatokat és összehangolják az egyéni fejlesztéseket, többek között energiabiztonsági, gazdaságfejlesztési, munkahely teremtési szempontból – mondja Tiborcz Péter. – Részben ezt az űrt kívánjuk kitölteni egyedülálló megyei klímavédelmi programunkkal, ami ajánlásokat fogalmaz meg a települési önkormányzatokra, intézményekre és a lakosságra vonatkozóan. Lényegében irányt kíván szabni a jövőnek.

Stratégiák

Tatabánya volt az első település (Pomázzal szinte egy időben), amelyik saját klímastratégiát készített és fogadott el.

– Városunk száz esztendőn keresztül a nehézipar egyik fellegváraként jelentős mértékben járult hozzá a légkör megnövekedett szén-dioxid-tartalmához. A lakosok megszenvedték a légszennyezést, éppen ezért megtanulták értékelni a tiszta levegőt. Talán ezért is nagyobb az elkötelezettségünk az országos átlagnál – indokolja döntésüket lapunknak Bencsik János polgármester, aki szerint az energiahatékonysági beruházások anyagi hasznot teremtenek a városi költségvetés számára, hiszen csökken az energiaigény. – Olyan megoldásokat alkalmazunk, amelyek egyszerre eredményeznek környezetvédelmi, gazdasági és szociális előnyöket.

S az intézkedések nem feltétlenül járnak anyagi kötelezettségvállalással. Például a nagyobb településeken mindenképp szükség van úgynevezett zöldfolyosókra, amelyek biztosítják a település átszellőzését. Ha ennek szükségességét rendeletben rögzítik, bizonyos meglévő zöld területek nem kerülhetnek beépítésre.

A város egyik saját kezdeményezése a „carbon off set” hazai meghonosítása, amely egyelőre kidolgozás alatt áll. Ez egy helyi, önkéntes karbonsemlegesítő rendszer, amelyhez csatlakozhatnak cégek, illetve magánszemélyek is, akik vállalják, hogy a tevékenységük során vagy a háztartásukban kibocsátott széndioxidot megkötik. Ha például egy autó harmincezer kilométer utat tesz meg egy év alatt, az harmincezer forintos karbonsemlegesítési kötelezettséget von maga után. Nagyjából ennyibe kerül egy előnevelt fa elültetése. A rendszerhez csatlakozott személy vagy cég kifizetheti ezt az árat, de kiválthatja közmunkával – kertészkedéssel – vagy klímavédő beruházásokkal is.

A klímaváltozás megelőzése érdekében tett intézkedések mellett a tatabányai programban legalább ugyanekkora hangsúlyt kap a klímaváltozás hatásaira való felkészülés.

– Az éghajlatunkban bekövetkező változások kényszerítik ki ezt a reakciót, hiszen az alkalmazkodás területén kiemelt felelőssége van az önkormányzatoknak – magyarázza a polgármester. – Egyre nagyobb számban fordulnak elő a forróság vagy a szmog által terhelt kritikus napok, amelyek a lakosság egészségének megvédése érdekében válaszlépéseket követelnek meg. Ennek nemcsak a tájékoztatásban, de bizonyos tevékenységek korlátozásában is meg kell nyilvánulnia, mint például a forgalom visszafogása. Ki gondolta volna akár csak néhány évvel ezelőtt, hogy évente akár húsz-harminc alkalommal kell UV-riadót elrendelnie egy önkormányzatnak?

A tatabányai polgármester szerint is az autonómia növelésére késztet az éghajlatváltozásból következő jövőkép. Így nemrég többségi tulajdont szereztek a város távhőellátását biztosító fűtőerőműben, mert csak így van lehetőségük alternatív energiaforrások felhasználására, miután a szerződés korábban tiltotta más források betáplálását. A polgármester részint a város szeméttelepén keletkező depóniagáz befogását tervezi, amely a szomszédos, kisebb lakótelep és az ottani szociális intézmények ellátására lesz alkalmas, ezenkívül nemsokára egy biogáz-üzem építéséről fog dönteni a közgyűlés, amely zöldhulladékot hasznosít majd.

Tatabánya saját klímareferenst is alkalmaz, akinek többek között az a feladata, hogy ellenőrizze a közgyűlés elé kerülő beterjesztéseket a klímastratégiában rögzített szempontok szerint. Ugyanakkor a hazai szakemberek hiánya egyelőre problémákat okoz, például sokáig nem találtak olyan energiastratégiai szakreferenst, aki át tudná látni egy város energiaellátásának egészét, fel tudná mérni az igényeket és eszerint számolna az alternatívákkal és a hatékonysági fejlesztésekkel.

– A legtöbb település komoly erőfeszítéseket tesz, hogy megteremtse az összhangot az épített és a természeti környezet között, a központi kormányzat azonban ezt nem ismeri el kellőképpen. Számos európai uniós közösségi forrás állna Magyarország rendelkezésére a települési szintű környezetjavító fejlesztésekre, de ebből a kormány csak nagyon csekély arányt biztosít. Mind az önkormányzatok, mind a lakosság részéről érezhetően nagyobb az igény és a szándék a környezetvédelmi beruházásokra, mint amekkora együttműködési szándékot tapasztalunk az állam részéről. Eljutottunk odáig, hogy van egy nemzeti éghajlat-változási stratégia, ami nem több szép szándékok gyűjteményénél, de hiányzik a cselekvési program. Ma már minden politikai erő szerint szükség van egy klímatörvényre, amely egyértelművé teszi az elérendő célokat, kötelezettségeket ró a helyi közösségekre, a gazdasági élet szereplőire, az ingatlanok tulajdonosaira, és ezek teljesítéséhez módszertani és pénzügyi támogatást is nyújt – vélekedik a polgármester.

A Klímabarát Települések Szövetsége mintegy harminc önkormányzattal van kapcsolatban. Antal Z. László szerint egyre több település érdeklődik a program iránt. Új szervezetek is alakultak az elmúlt években, mint az Energiahatékony Önkormányzatok Szövetsége és a Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetség.

Az elnök abban bízik, hogy a decemberi koppenhágai, a következő évtizedek globális klímapolitikáját meghatározó ENSZ-konferencia nagy mértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy a lakosság érdeklődése is megnövekedjen. A végcél ugyanis nem más, mint hogy a hazai, saját cselekvés felértékelődjön. Hamarabb eljöhet ugyanis az idő, mint gondolnánk, amikor meg kell védeni magunkat.

Fehérváry Krisztina, Monostori Tibor