A kormánypárti térfélen a „G-nap” változtatta meg a viszonyokat, a baloldali-liberális sajtóban inkább a pénz hiánya a döntő. Látható az is, hogy a bulvár egyre hangsúlyosabb szerepet tölt be a választók elérésében. Felvázoljuk a magyar médiatérképet.

A polgári-konzervatív oldal kezdeti sajtótermékei közül alig maradt néhány talpon az elmúlt két és fél évtizedben. Az írott sajtóban jószerével csak a Magyar Demokrata élte túl a kilencvenes éveket (nem számítva a MIÉP hetilapját, a valaha szebb napokat látott, de ma is létező Magyar Fórumot). Olyan rendszerváltozás utáni fontos jobboldali sajtótermékek, mint az Új Magyarország vagy a Pesti Hírlap, ma már a magyar sajtótörténet lapjaira kívánkoznak.

A patinás polgári napilap, a Magyar Nemzet is csak a 2000-es lapegyesítéstől állt egyértelműen a Fidesz szellemi holdudvarába (ekkor fuzionált a Napi Magyarországgal). A Postabanktól Simicska Lajos tulajdonába került újság meghatározó ellenzéki szócsővé vált a Medgyessy–Gyurcsány- és Bajnai-kormányok idején.

A tavaly februári „G-nap”, vagyis Simicska Lajos trágár kirohanása után a milliárdos vállalkozó eltávolodott a Fidesz-kormánytól. A sajtóbirodalom három zászlóshajója, a Magyar Nemzet, a Hír Televízió és a Lánchíd Rádió azóta lényegében ellenzéki médiummá vált, és nagy teret biztosít többek között a Jobbiknak is, aligha véletlen, hogy a Hír TV Vona Gábor évértékelőjét is élő adásban közvetítette (majd Gyurcsány Ferenc kongresszusi beszédét szintén). Lényegében véve Simicska birtokolja a Heti Válasz hetilapot is, ennek hangvétele óvatosabban igazodik az új kívánalmakhoz, míg a Simicska érdekeltségébe tartozó kereskedelmi rádiót, a Class FM-et távolról sem nevezhetnénk jobboldali propagandaadónak, ahogyan a Hír TV jelenlegi elnökéhez, Fonyó Károlyhoz kötődő ingyenes Metropol napilapot sem.

Nyilvánvalóan Simicska pálfordulása miatt született meg a tulajdonképpeni kormánylap, a Magyar Idők, amely néhány hónap alatt olvasók ezreit szakította le a Magyar Nemzetről. Liszkay Gábor először a Napi Gazdaságot vásárolta meg, azóta munkatársaival új név alatt működteti sajtóvállalkozását. Ezekben a napokban indult útjára a budapesti sugárzású Karc FM is, ennek pedig nem titkoltan a Lánchíd Rádiót kellene pótolnia a jobboldali táborban. A szándékot jelzi, hogy a lap és a rádió mögött álló szakmai vezetés (Liszkay Gábor, Gajdics Ottó) a Magyar Nemzettől és a Lánchíd Rádiótól érkezett.

Látványos átalakulás zajlik az úgynevezett bulvársajtóban, már amennyiben a modernebb kívánalmaknak megfelelő, harsányabb, sztárhírektől, érdekességektől sem mentes sajtótermékeket annak nevezzük. Az első ebben a sorban Vitézy Tamás ingyenes lapja, a Helyi Téma tavaly év elején jelent meg utoljára. Jelenleg egy említésre méltó ingyenes bulvárlap jelenít meg a kormányzati értékeket, a tavaly májusban útjára indított Lokál. Azóta elsősorban internetes hírportálok igyekeznek kormánypárti üzenetekkel megszólítani a bulvárhírekre fogékony közönséget. Először úgy tűnt, hogy a Csúri Ákoshoz köthető blogoldal, a blogstar.hu lehet a befutó, de aztán a G. Fodor Gábor szerkesztette 888.hu mindenfajta értelemben (beleértve a legutóbbi botrányt, amikor a portál Tóbiás József MSZP-elnök feleségén élcelődött) botrányképesebbnek bizonyult. Látszólag semleges a TV2 volt programigazgatója, György Bence által gründolt faktor.hu, azonban már az indulásnál kiderült, hogy György napi munkakapcsolatban áll Andy Vajnával.

A hollywoodi producerből fontos kormányzati tanácsadóvá váló Vajna szerezte meg és működteti a TV2-t, erre Simicskáék is bejelentkeztek ugyan, de a csata eldőlni látszik a Vajna-csoport javára. Néhány nappal ezelőtt az ismert celebet, több sikerkönyv szerzőjét, Kökény-Szalai Vivient nevezték ki a csatorna hírigazgatójának. A TV2 jobbra fordulását sokan döntő médiaesemények tekintik, ettől a lépéstől várják, hogy a nyíltan balfelé elfogult RTL Klub befolyását kiegyensúlyozzák.

Bevallottan is az Orbán-kormányt támogatja a Széles Gábor tulajdonában lévő Magyar Hírlap és Echo Televízió. Néhány évvel ezelőtt a nagyvállalkozó megyei laphálózatot is ki akart építeni, de a Somogy, Fejér és Csongrád megyei újság fiaskója után letett erről a szándékáról, és megszüntette a Vital TV-t is. A Magyar Hírlap volt főszerkesztő-helyettese, Huth Gergely alapította a jórészt oknyomozó anyagokat közlő, kormánypárti irányultságú pestisracok.hu portált. Elvileg támogatja a polgári gondolatot a harmincas értelmiségieket tömörítő mandiner.hu is, de ők a liberális oldal felé lógnak ki gyakori kormánykritikájukkal.

A Jobbik sajtója jóval szerényebb. A párt sokat köszönhet a durva, uszító hangvételéről hírhedt kuruc.infónak, amely névtelen szerzőivel, illegális működésével minden létező jogi és ízléshatárt átlépett. Barikád néven hetilapot, alfahir.hu címmel honlapot is működtetnek, előbbi nem lehet könnyű helyzetben, tekintve, hogy Pörzse Sándor főszerkesztő nemrégiben az olvasók támogatását kérte, és meglebegtette a megszűnés lehetőségét. A Jobbik holdudvarában akad még saját bejáratú internetes televízió (N1), valamint ingyenes kéthavi bulvárlappal (Hazai Pálya) is próbálkoznak.

Ami a baloldali-liberális sajtót illeti, ott is változóban vannak a viszonyok. A következő hetekben dőlhet el például, hogy kinek a tulajdonába kerül a Népszava: a szélsőbaloldali napilap jelenleg (egy Svájcban bejegyzett cégen keresztül) Puch László volt szocialista pártpénztárnokhoz köthető, aki azonban megválna tőle. Vevőként szóba került a hírek szerint a lap munkatársaiból álló Népszava Szerkesztőség Dolgozóinak Szociális Kulturális és Segélyező Egyesülete, amely azonban nyilván csak egy (akár titkos) támogató segítségével tudná működtetni az újságot. A munkatársakon kívül állítólag pályázik a lapra az MSZP-hez kötődő (tavaly nyárig a Népszabadságban résztulajdonos) Szabad Sajtó Alapítvány és a Geoholding Zrt. is, s az utóbbi az esélyes befutó. A Geoholding jelenleg a Vasárnapi Híreket (főszerkesztő: Gál J. Zoltán egykori szocialista kormányszóvivő) és a Szabad Földet adja ki, ráadásul a közelmúltban megszerezte az MSZP Jókai utcai székházát is. Nem kizárt, az „ingatlanhoz csatolva” érkezik a céghez a Népszava is, aminek a lap újságírói állítólag nem örülnek felhőtlenül, mert attól tartanak, hogy Gál J. és Németh Péter szerkesztőségét a költséghatékonyság jegyében összevonják, így leépítések lehetnek.

A 168 Óra – a Klubrádióhoz hasonlóan – már tavaly új tulajdonosra lelt. A bő egy hónapon belül megújuló balliberális hetilap és a rádió befektetőjéről tavaly nyár végén a Demokratában is (2015/35. szám) írtunk: ez a Brit Media Kft. A cég székhelye Törökbálinton, a Kazinczy utca 105. alatt található, itt egyébként az Olajág hálózat egyik nyugdíjasotthona működik. Az egybeesés nem véletlen: a kft. mögött a Brit Europe Foundation áll, az alapítvány 2012-ben vásárolta meg az Arany Alkony idősotthonokat birtokló céget, az ezután Olajággá átkeresztelt hálózat fenntartója pedig a Köves Slomó fémjelezte Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség. Robert Izsak, a Brit Media befektetője az ortodox-neokonzervatív Chabad-mozgalomhoz köthető. A cég a hírek szerint az Origo hírportált is megvette volna, erről azonban lecsúszott, itt a befutó tavaly decemberben a New Wave Media Kft. lett. Sajtóinformációk alapján ez a gazdasági társaság ugyanabba a cégcsoportba tartozik, mint az enyhén kormánykritikus vs.hu portál kiadója, s az egész mögött Szemerey Tamás, Matolcsy György unokatestvére áll.

Bár a New Wave-nél állítólag a Figyelő című gazdasági-politikai hetilap megvásárlása is felmerült korábban, mostanában nem hallani erről. A tavaly év végén valamivel több mint hétezer példányban értékesített folyóirat kiadója felszámolás alatt áll, így mindenképpen új befektetőt kell találni. A Heti Válasz értesülései szerint egyrészt a Videoton labdarúgócsapatának tulajdonosa, Garancsi István, illetve egy, a sajtóban még ismeretlen cég (és befektető), a januárban létrehozott Figyelő Centrál Kft. pályázik rá.

Ami a baloldal többi médiumát illeti, a helyzet lényegében változatlan: bár a Népszabadságból kiszállt az MSZP párt­alapítványa, és tavaly új főszerkesztőt is kineveztek Murányi András személyében, a napilap hangvétele nem változott. Az ATV továbbra is a Hit Gyülekezete irányítása alatt áll, s nem változott például az Index, vagy a magát leleplezőportálként beállító Átlátszó hangneme sem. A cink.hu elnevezésű blogoldal ugyan lényegében megszűnt (meghatározó szerzője és szerkesztője, Gazda Albert azóta a Magyar Nemzetnél dolgozik), ám az internetes oldalt napi látogatottsága egyébként sem tette jelentős médiummá. Ezzel együtt látható, a baloldali-liberális sajtó mozgalmas hónapok előtt és után áll, bár olyan gyökeres változás, mint amikor a Magyar Hírlap annak idején liberálisból polgári napilappá vált, egyelőre nem körvonalazódik.

Szót kell még ejteni a bulvárról is. A két legnagyobb napilap közül a Borsban jellemző inkább a direkt politizálás, amit magyaráz az is, hogy főszerkesztője Pallagi Ferenc, a Nap-kelte egykori műsorvezetője. Pallagi heti jegyzetében, ami Tízezer perc címmel fut, rendszeresen bírálja a kormányt. A Blikkben kevesebb a közélet, de a mérleg nyelve itt is inkább az ellenzékiség felé billen, bár időnként kormánypárti politikusokról is megjelennek színes írások.

A legtöbb embert vitathatatlanul az RTL Klub éri el, amelynél a politikai tartalom korántsem ennyire bújtatott: a kereskedelmi tévé főleg a reklámadó 2014-es bevezetése után keményített be, s a hangnem, bár a háború intenzitása hullámzó, azóta sem változott. A celebhírek közé elhelyezett politikai tartalom rendkívül hatékony (a megtámadott fél szempontjából veszélyesnek is mondhatnánk), nem véletlen, hogy az utóbbi időben több, a jelenlegi kabinettel szimpatizáló befektető is a bulvár felé fordult.

Szentesi Zöldi László, Bándy Péter

A képre kattintva a lista nagy méretben látható.