Cukiságos szakítópróba

Három jelenlegi alelnöktől, Novák Elődtől, Apáti Istvántól és Szávay Istvántól is megszabadulna a Jobbik nyári tisztújítása során Vona Gábor. A pártelnök döntésével az érintettek nem értenek egyet, s bár mindannyian azt mondják, ha kell, a háttérben, „talpasként” is tovább dolgoznak, valószínű, hogy az igazi háború csak most kezdődik.

„Futótűzként terjed a jobbikosok között a Facebookon, hogy Vona Gábor négy alelnök­aspiránsnak is megtiltotta, hogy induljanak a párt esedékes tisztújításán” – írta meg múlt szerdán délelőtt az atv.hu. A hír lényegében igaznak bizonyult. A pártelnök valóban átformálná a Jobbik vezetését, egészen pontosan, ha szükséges, élne vétójogával a nyáron esedékes tisztújító kongresszuson. A „cukisított” elnökségbe Vona elképzelései szerint a jelenlegi alelnökök közül Novák Előd, Apáti István és Szávay István nem fér be, mint ahogy Hegedűs Lórántné jelölését sem támogatja a pártelnök.

A vétójog – vagy nevezhetnénk úgy is, egyetértési jog – 2013-tól illeti meg a pártelnököt. Emlékezhetünk, az ezt megelőző két-három év nem volt mentes a botrányoktól a Jobbikban. Még az első parlamentbe jutás évében, tehát 2010-ben kizárták a frakcióból Pősze Lajost, mert azt kifogásolta, hogy a radikális pártban nem folyik valós szakmai munka, s így a Magyar Gárdával és a Budaházy-üggyel azonosítják őket. Néhány hónappal később Endrésik Zsolt is hasonló sorsra jutott, miután a párt vezetői szerint annak kizárása után is folyamatosan tartotta a kapcsolatot Pőszével, illetve információkat szivárogtatott ki a sajtónak a Jobbik belügyeiről. Lenhardt Balázs és a korábbi MIÉP-es Rozgonyi Ernő velük ellentétben önként döntött a távozásról: sajtóhírek szerint mindketten úgy vélték, a Jobbik sokat árt a „nemzeti radikalizmus” ügyének.

De leginkább nem miattuk, hanem a hat éven át az alelnöki posztot is betöltő Szegedi Csanád miatt fájhatott a pártvezetés feje: sokáig azért, mert a felügyelete alatt álló Borsodban jó néhány politikustársával konfliktusa volt, később, 2012-ben pedig nyilvánosságra került – és eleinte bután letagadott – zsidó származása okozott feszültségeket. Aminek alaphelyzetben sem pozitív, sem negatív irányban nem kellene befolyásolnia egy ember megítélését, ám a „nemzeti radikális” szavazótáborban finoman fogalmazva sem számít jó pontnak.

Valószínűleg ezekben a zűrzavaros hónapokban fogalmazódott meg az elnökségben az a szándék, hogy valahogyan kivédjék a „nem megfelelő” személyek túlzott felemelkedését. Így aztán az alapszabály és a párt választási szabályzatának – a hírek szerint egyhangúlag, tehát Novákék által is megszavazott – módosításával olyan eszközt adtak a mindenkori elnök kezébe, amelynek köszönhetően, a pártbéli demokráciát erősen korlátozva, lényegében maga döntheti el, kivel akar dolgozni.

Az Index által kikért alapszabály úgy fogalmaz: „A Kongresszus kizárólagos hatáskörébe tartozik (…) a Jobbik Országos Elnökségének a megválasztása a párt helyi és alapszervezeteinek jelölései alapján, a Jobbik elnökének a jelöltek személyével kapcsolatos egyetértési joga mellett, a Jobbik Választási Szabályzatában meghatározott módon.”

A szintén az internetes portál által nyilvánosságra hozott választási szabályzat ennél is pontosabban határozza meg az elnök jogait:

„A Jobbik alelnökeinek és az Országos Választmány elnökének jelölése és választása

(4) Az a tag, aki alelnökjelöltként eléri a 10 százalékos jelölési küszöböt, de a Jobbik elnöke nem ért egyet az indulási szándékával, nem kerül rá a szavazólapra, s programadó beszédét sem mondhatja el a Kongresszuson.

(5) A Jobbik elnökének kötelező a 6 alelnöki helyre legalább 8 olyan személyt megneveznie, akiknek az indulási szándékával egyért, s az illetők elérték a 10 százalékos jelölési küszöböt. Felső, rögzített határa nincs annak, hogy a Jobbik elnöke mennyi alelnökjelölt indulási szándékával érthet egyet.”

Vona Gábor csütörtökön este közzétett Facebook-bejegyzésében azt írta: a tisztújítással kapcsolatos döntésére körülbelül egy éve készült. Szerinte az előző tisztújítás óta eltelt két év fő szempontja az volt, hogy a Jobbik legyen a legerősebb ellenzéki párt, a 2016 és 2018 közötti időszak azonban „egy egészen új kihívást képvisel: a választási győzelmet és a sikeres kormányzást”. Ehhez pedig szerinte olyan emberek kellenek, akik „már győztek” és „már kormányoznak” – vagyis a polgármesterek.

„Az alapszabály szerint jogom van ahhoz, hogy eldöntsem, az alelnökjelöltek közül kivel szeretnék együtt dolgozni és kivel nem. Ezzel a jogommal kívánok élni, vállalva annak minden felelősségét. (…) Mindhárom érintett alelnöknek, Novák Elődnek, Szávay Istvánnak és Apáti Istvánnak is elmondtam, hogy ugyan az elnökségben nem, de a közösségünk egyéb fontos területein továbbra is számítok rájuk mint országgyűlési képviselőinkre. Sajnálom, hogy érzelmeiknek és csalódottságuknak engedve elindultak egy olyan úton, ami a bizalmi szálakat nem erősíti, hanem tovább gyengíti.”

Vona szerint nem igaz, hogy a radikálisokat szorítaná ki az elnökségből. Azzal érvelt, hogy a jelenlegi elnökség tagjai közül Sneider Tamással, Volner Jánossal és Z. Kárpát Dániellel továbbra is együtt tudna dolgozni.

„Ők radikálisak vagy nem? Ezt ki dönti el? Mit jelent egyáltalán ez a szó? Érdekesség, amikor néhány hónapja pont ezzel a három emberrel közöltem, hogy a frakcióelnökséget szeretném átalakítani, és szeretnék ott vérfrissítést, akkor ugyan nem esett jól nekik, de sem ellenkampányba nem kezdtek, sem a sajtó elé nem szaladtak, sem toborzásba nem kezdtek az elégedetlenek között. Elfogadták. Pedig megalázva érezték magukat. Ezzel is bizonyították, ha kell, képesek hátralépni, és aki erre képes, valójában az alkalmas arra, hogy előre is lépjen, és mások sorsáról döntsön” – szúrt oda a pártelnök Novákéknak.

Az őt érintő terveket természetesen Novák Előd sem hagyta szó nélkül, Facebook-posztjaiban folyamatosan kommentálja a legfrissebb nyilatkozatokat. Novák április 21-én, egy nappal megvétózásának nyilvánosságra kerülése után azt írta, nem szabad hagyni, hogy a Jobbik „színtelen, szagtalan, karakterét vesztő párttá” váljon, a csoportos vétó pedig a választási győzelemtől és programjuk megvalósításától is távolabb visz.

„Hátba szúrva érzem magam, hiszen nemhogy Vona Gábor elnökségét nem kérdőjeleztem meg soha semmilyen körben (és nem teszem most sem), de soha nem tettem semmit tiltása ellenére” – írta Novák. „Fontosnak tartom az elnök komfortzónáját, ezért természetesen elfogadtam, hogy kinevezheti akár sokakban komoly ellenérzéseket kiváltó tanácsadóit, vagy hogy kikkel tart közös lakossági fórumot, hogy ki mondhat pl. napirend előtti beszédet, a frakcióelnökség tagjainak általa történt kijelölését is elfogadtuk, de azért szerintem az egész pártot nem formálhatja a maga képére, nem távolíthatja el a másként gondolkozókat, pláne azokat, akik az alapító nyilatkozatunkhoz hűek.”

Hétfőn aztán újabb bejegyzésben elemezte a Jobbikban zajló eseményeket. Azt írta: egyetért azzal, hogy egy irányba kell húzni a párt szekerét, de ezt az irányt a tagságnak kell kijelölnie, mivel nem „egyszemélyes kft.-ről” van szó. Jelezte, Vona elutasította azt a kompromisszumos javaslatot, hogy kibővítsék az elnökséget, szerinte ezért „úgy tűnik, mégsem »új személyek bevonására van szükség«, hanem inkább a kritikusabbak eltávolítására”.

„Csak jó céllal szoktam konfliktusokat vállalni, amiket ráadásul rendszerint más nem mer megtenni, pl. olyan ügyekben, mint Szegedi Csanád esete vagy Simicska Lajos korrupciós ügyei. (…) Egy ilyen kritikusokat eltávolító vétó után ráadásul még azok sem igazán fognak merni eltérő szempontokat megfogalmazni, akik eddig valamennyire éltek ezzel; rossz folyamatokat indítana ez a szankció. De tagságunk a jelölésünkkel üzenhet elnökünknek is, aki ha legrosszabb esetben nem is gondolná meg magát, akkor is figyelembe kell vegye politikánk alakítása során a jövőben, hogy az alapszervezeti jelölések mit mutatnak, már csak ezért sem léphetünk vissza, hogy ha a választáson nem is mondhatnak véleményt, de legalább a jelölések során kirajzolható legyen valami kép, hogy mit szeretne a tagság” – írta, utalva arra, hogy hozzá hasonlóan a jelek szerint Hegedűs Lórántné és Apáti István is jelölteti magát az alelnöki posztra, míg Szávay István hétfőn még nem döntött arról, hogy indul-e.

Vona Gábor mindenesetre a párt három legismertebb polgármesterét, az ózdi Janiczak Dávidot, a tiszavasvári Fülöp Eriket és az ásotthalmi Toroczkai Lászlót ültetné a helyükre. Közülük Toroczkai indulása a leginkább kérdéses – bár hétfőn több médium, félreértelmezve Facebook-bejegyzését, azt írta, nemet mondott Vonának, valójában még gondolkodik a felkérésen.

„Bár a politikai pályán mozgó 10 emberből 9 biztosan azonnal igent mondott volna az ország második legerősebb pártja első emberének a felkérésére, én kapásból nemet mondtam. Aztán folytattuk az utunkat Józsi atyával, s a még hátralévő kb. 15 kilométeres gyalogutunk alatt a plébános úr csak annyit mondott, hogy »azért meg kell ezt a kérdést beszélni a Jóistennel is«. Azóta Vona Gábor kétszer keresett, s megkérdezte, hogy nem gondoltam-e meg magam. Az egyetlen ok, ami miatt az elmúlt napokban egyáltalán gondolkodóba estem, az, ahogyan azok az alelnökök viselkedtek, akikkel az elnök nem kíván a jövőben együtt dolgozni. Mindig a nemzeti oldal elleni legsúlyosabb bűnnek és árulásnak tartottam azt, ha valaki a sérelmei miatt az ellenséges médiához futott. Nyilván rettenetesen nehéz lehet ez most a három alelnöknek, de ezernyi más lehetőség kínálkozott volna számukra a nyilvános panaszkodás és információ-szivárogtatás helyett” – írta kritikus bejegyzésében Toroczkai, emlékeztetve a most megsértődött alelnököket arra, hogy amikor a 2010-es választások előtt arra volt szükség, ő maga is háttérbe vonult.

Az ásotthalmi polgármester úgy véli, sokan ma azért nem szavaznak még a Jobbikra, mert nem biztosak benne, hogy kormányképes lenne. Szerinte a „leterhelt” polgármestereket kockázatos ugyan beemelni az elnökségbe, ugyanakkor kétségtelenül erősíthetik a Jobbik kormányképességébe vetett hitet.

A mostani folyamat egyik oldalról érthető, más tekintetben azonban vannak zavaró momentumok. A „néppártosodó” Jobbikban nyilván már nincs szükség a kevésbé szalonképes Novák Elődre, ugyanakkor a Vona által az alelnöki ajánlattal megkeresett Toroczkai László múltja ebből a szempontból nagyon nem makulátlan. Inkább arról lehet szó tehát, hogy a pártelnök olyan embereket szeretne maga körül látni, akik végrehajtják az utasításait.

Érdekességként említsük meg, hogy a szélsőséges Kuruc.info hírportál, amellyel Novák Előd saját bevallása szerint is nagyon jó kapcsolatot ápol, közölt egy olyan blogbejegyzést, amely arról szól, hogy a háttérben Simicska Lajos és Török Gábor politológus irányítják a szálakat.

„Közismert tény, hogy Novák kihúzhatta a gyufát a kormányzati kegyvesztettnél, hisz többször is figyelmeztetett már az emeletesre pakolt Simicska-talicska egyre hangosabban nyikorgó kerekeire, gyakran támadja a pénz­ember korrupciós ügyeit – tegyük hozzá, a Jobbikban szinte egyedüliként” – fűzte hozzá kommentárként a kuruc.info.

Kérdés, jó barátjuk, a háttérben zajló folyamatokat nyilván jól ismerő Novák Előd egyetért-e ezzel az elmélettel. És ha egyetért, erről a tagság mekkora részét tudja meggyőzni a nyári tisztújításig. Hiszen hiába nem lehetnek alelnökök, ha a most kegyvesztett politikusokat sokan és demonstratívan jelölik a posztra, Vona szándékai ellenére, az a pártelnök pozícióját is meggyengítheti.

Bándy Péter