Azért az mégiscsak beszédes, hogy épp a külföldiek részvételét tiltó passzust támadta meg a Jobbik. Szerencsére a földtörvényben megállapított elővásárlási sorrend megnehezíti, gyakorlatilag szinte lehetetlenné teszi a külföldiek tulajdonszerzését – mondta a Demokratának dr. Bitay Márton, a Földművelésügyi Minisztérium állami földekért felelős államtitkára, akivel gyors mérleget vontunk.


– Az állami tulajdonú földek értékesítésének statisztikái azt mutatják, hogy korántsem volt akkora érdeklődés az árverések iránt, mint ahogy korábban gondolták. Volt értelmük az eladásoknak?

– November közepétől mostanáig több mint nyolcezer szerződést kötöttek meg mintegy 130 ezer hektáron 12 ezer birtoktestre. Ez egyáltalán nem kevés. A három hektárnál kisebb, nem liciten, hanem egyszerű ajánlattétellel értékesített területek iránt kifejezetten nagy érdeklődés volt. Az igaz, hogy az érdeklődőkben volt némi bizonytalanság. Úgy tapasztalom, mostanra átláthatóbb lett a helyzet, de átfogó mérleget majd az újabb árverések után lesz érdemes vonni.


– Hány külföldi vett magyar földet?

– Tizenhárom.


– Csak ennyi?

– Összesen 32 birtoktestben felkínált 1200 hektárnyi területre nyert licitet tizenhárom külföldi állampolgár. Ezt érzelmi alapon ki-ki úgy ítéli meg, ahogy gondolja, de tény, hogy az érintettek többsége itt él Magyarországon. Persze ha az ellenzék a Jobbik vezetésével nem támadja meg azt a kormányhatározatot, amely kifejezetten kikötötte, hogy csak magyar állampolgárok vásárolhatnak, akkor más lenne a helyzet.


– Az Alkotmánybíróság csak azt mondta ki, hogy kormányhatározat nem írhat fölül kétharmados törvényt.

– Azért az mégiscsak beszédes, hogy épp a külföldiek részvételét tiltó passzust támadta meg a Jobbik. Szerencsére a földtörvényben megállapított elővásárlási sorrend megnehezíti, gyakorlatilag szinte lehetetlenné teszi a külföldiek tulajdonszerzését. Tudni kell, hogy a licitnyertesség alapján megkötött szerződést a kötelező hat hónapos kifüggesztés során bármely elővásárlásra jogosult személy megtámadhatja, illetve élhet elővásárlási jogával.


– Vagyis lehet, hogy nem is lesz tizenhárom külföldi földbirtokos?

– Majd csak hat hónap után látjuk pontosan, hány külföldi lett végül földtulajdonos. Ezért a földértékesítési program első körének tapasztalatairól csak később lesz végleges képünk. Addigra, még az idén tavasszal, reményeink szerint a második kör is lezajlik.


– Ez mikor indul?

– Március elején. A hirdetmények már megjelentek. Az állam most is nagyjából 130 ezer hektárt kínál eladásra, de ehhez jön még hozzávetőleg 40 ezer hektárnyi 3 hektárnál kisebb terület, amit az eddigiek szerint nem árverésen, hanem egyszeri vételi ajánlattal lehet majd megvásárolni.


– Miért értékesítenek halastavakat is?

– Mivel az állam a Balaton kivételével nem folytat halgazdálkodást, így nincs értelme fenntartani egy évtizedek óta zavaros helyzetet. Fontos tudni, hogy nem természetes élővizekről, hanem mesterséges tavakról, tógazdaságokról van szó, amelyek medre az állam vagyona, a műtárgyak, a vízjogi engedély, a gátrendszer viszont magántulajdonban van. Az állam ma haszonbérbe adja ezeket a tavakat a környező műtárgyak és egyebek tulajdonosainak, pályáztatni az említett anomáliák miatt képtelenség, hiszen a tó csak a környezetével együtt hasznosítható értelmesen. További probléma, hogy ezekhez a tavakhoz általában termőföld is tartozik. Nem szántóra vagy legelőre kell gondolni, hanem például nádasra, ami jogi tekintetben a földforgalmi törvény hatálya alá tartozik, vagyis csak helyben lakó földműves veheti meg, miközben a vízjogi engedély és a műtárgy adott esetben egy vállalkozásé. Ezért az ilyen területekre vagy akár a gát oldalában lévő, gyepként nyilvántartott földdarabokra külön szabályokat kell majd alkotni. A halastavak magánosítása mindezek miatt azonban egy későbbi, harmadik menetben várható, akárcsak az ültetvényeké. Ezek esetében is a föld az államé, a rajta található ültetvény pedig magántulajdon.


– Az új vadászati törvényben mi változott?

– Fontos hangsúlyozni, hogy a jogszabályt elsöprő többséggel fogadta el tavaly az Országgyűlés. Ez azt jelzi, hogy volt értelme az egyéves társadalmi vitának, a sok egyeztetésnek. Meggyőződésem szerint jó törvény született az Országos Magyar Vadászati Védegylet, az Országos Magyar Vadászkamara, a Nemzeti Agrár­gazdasági Kamara és a Földművelésügyi Minisztérium szakembereinek együttműködése nyomán. A legfontosabb változás, hogy a vadgazdálkodás a jövőben hangsúlyosan figyelembe veszi a helyi és a tájegységi sajátosságokat, átalakul a trófeagazdálkodás, átláthatóbbá és igazságosabbá válik a vadkárok rendezése, a magyar vadászati hagyományok ápolása érdekében külön szabályok mentén lehetővé válik az elöltöltő fegyverek használata, illetve a magyar agárral történő agarászás. Ez a jogszabály már része az erdőgazdálkodási törvény átalakítását is magába foglaló ágazati jogszabály-megújításoknak.


– Mire számíthatunk?

– A jelenleg hatályos 2009-es szabályozás a maga idejében jó volt, de azóta átalakult a világ. Az erdőnek hármas szerepe van: védelmi, gazdasági és közjóléti funkció. A gazdasági oldal erősen háttérbe szorult az utóbbi évtizedekben. Magyarországon kétmillió hektár erdő van, ennek fele magántulajdon. Ezek tulajdonosai hasznot szeretnének termelni, művelni szeretnék az erdeiket. Nem fogják ész nélkül lekaszabolni a saját tulajdonukat. Az új törvénynek tehát azt kell kifejeznie, hogy az erdőt nem az erdészektől és az erdőgazdálkodóktól kell félteni. Épp ellenkezőleg, ők azok, akik felelősen gondozni, ápolni tudják. Nekik köszönhetjük, hogy vannak erdeink. Tudomásul kell venni, hogy az erdőgazdálkodás több tízezer családnak ad megélhetést, ezért fontos szerepe van a vidék népességmegtartó erejének fenntartásában. Az életszerűtlen túlkorlátozás és az okszerű erdőgazdálkodás akadályozása többet árt, mint használ.


– Milyen túlkorlátozásra gondol?

– Mondok egy példát: a jelenlegi szabályozás nem teszi lehetővé, hogy vegetációs időszakban termelést folytassanak az erdőkben. Ez első hallásra rokonszenves zöld hozzáállás, de ha például ugyanebben az időszakban egy vihar letarolja az erdőt, a földön heverő faanyaghoz nem lehet hozzányúlni, így azok nem értékesíthetők fűrészminőségben, csak jóval később tűzifaként, ha egyáltalán kezdeni lehet velük valamit. Az egyiknek százezer forint köbmétere, a másiknak tizedannyi. Ez tarthatatlan, és még sok ilyen példát lehetne sorolni. A faültetvény természetességű nemesnyár- vagy akácerdőt nem lehet ugyanolyan szabályok szerint kezelni, mint mondjuk a Börzsöny csúcsain található gyönyörű, természetes bükkerdőket. És akkor még nem beszéltünk a gyorsuló klímaváltozásról, az invazív növényfajok problémájáról és így tovább. Az Országos Erdészeti Egyesület által kidolgozott törvényszövegre építve szeretnénk végigvinni a módosítást, egyensúlyba hozva az említett három funkciót. A törvénymódosítás társadalmi vitáját az idei Fegyver, Horgászat, Vadászat Nemzetközi Kiállításon rendezett szakmai konferenciával elindítottuk, a leendő új jogszabályt megalapozó tízoldalas koncepció megtalálható a minisztérium honlapján. Reményeim szerint a tavaszi ülésszak végéig az Ország­gyűlés elfogadja a jogszabályt.

Ágoston Balázs