Svédországon már eddig is olyan sebeket ejtett a liberális bevándorláspolitika, amelyeket nagyon nehéz lesz begyógyítani. A visegrádi országok viszont képesek megvédeni magukat, élükön Magyarországgal, amely egész Európa számára az egészséges gondolkodás példája. Meggyőződésem szerint meg fogom érni a kívánatos változás bekövetkeztét – mondta a Demokratának a Budapesten élő Erik Almqvist, a svéd parlament volt képviselője.

– Mi vezette a politikai pályára?

– Szociáldemokrata irányultságú, politizáló családban születtem, mindig érdekelt a közélet. Baloldali neveltetésemnek megfelelően 16 éves koromban csatlakoztam a Fiatal Baloldalhoz, majd a Liberális Svéd Fiatalok tagja lettem. Ez utóbbi nagyjából a magyarországi LMP-nek felel meg, csak kevésbé hangsúlyos a zöld irányvonal. Kerestem a helyem, tele voltam kérdésekkel, melyekre sem a szocialista, sem a liberális ideológiában nem találtam választ. Ezek mindig nagy hangsúlyt helyeztek az egyéni szabadságjogokra, de nem kínáltak jövőképet egy markáns, a közösséget, a teljes svéd társadalmat erősítő közélet megteremtését illetően. Azt tapasztaltam, hogy a baloldal az individualizmust helyezi előtérbe, és nem képes az egész közösséget, a nemzeti identitást megtartó és erősítő távlatos gondolkodásra, és miközben a liberális bevándorláspolitika a létünk alapjait, a hagyományainkat veszélyezteti, a svéd közmédiában erről nem lehet beszélni, helyette például egy olyan állítólagos művészt magasztalnak, aki vérrel fest rettenetes képeket. Azt látom, hogy az irányadó normákat évtizedek óta minden eszközzel igyekeznek aláásni, hogy egy teljesen új, agymosott, engedelmes, alávetett társadalmat hozzanak létre, és a hagyományos jobboldal már nem mer szembeszállni ezzel, mert fél, hogy a médiát és a kultúrát uraló, egyre erőszakosabb baloldal megbélyegzi. Úgy láttam, egyedül az 1988-ban alapított Svéd Demokraták mernek szembeszállni ezzel a veszélyes folyamattal, ezért 2003-ban csatlakoztam ehhez az akkor marginális, mindössze 1,4 százalékos népszerűségű kis párthoz. Nagy árat fizettem érte.

  • 1982-ben született Stockholmban.
  • 2003-ban csatlakozott a nacionalista, EU-szkeptikus, bevándorlásellenes Svéd Demokratákhoz.
  • 2006-tól politikatudományt hallgatott Lundban.
  • 2010 nyarán Stockholmban többedmagával szóváltásba keveredett egy kurd származású humoristával, ami miatt sajtóhadjárat indult ellene.
  • 2010-től 2013-ig a svéd parlament, a Riksdag képviselője volt.
  • 2013-ban Magyarországra költözött, mondván, rokonszenvez Magyarország szabad szociálkonzervativizmusával és nemzeti elkötelezettségével, valamint azzal, hogy hazánkban nem uralkodnak a multikulturalizmus és a genderizmus dogmái.
  • A Facebookon működő Ja till Ungern! (Igen Magyarországra!) című közösségi oldal szerkesztője.

Erik Almqvist

– Hogy érti ezt?

– Rögtön azzal szembesültem, hogy a minta demokráciának tartott Svédországban valójában nincs teljes lelkiismereti szabadság. Nem sokkal a csatlakozásom után eltávolítottak az akkori munkahelyemről, egy ismert konferenciaközpontból, nyíltan közölve, hogy eltávolításomnak a politikai hovatartozásom az oka. Ugyanezért nem kaptam semmilyen támogatást a szintén politikavezérelt szakszervezettől. A megdöbbentő tapasztalat azonban csak nagyobb aktivitásra sarkallt, ami miatt a média célkeresztjébe kerültem. A Svéd Demokrata Ifjúság vezetőjeként folyamatosan gyaláztak, rágalmaztak, és az uszításnak valós fizikai fenyegetettség lett a következménye. Radikális baloldaliak többször is sértő feliratokat mázoltak a házam ablakaira, vagy ötven feljelentést tettek ellenem, egy alkalommal késsel támadtak rám; szerencsére be tudtam menekülni egy étterembe, így nem tudtak megsebesíteni, de halállal fenyegettek.


– Miért nem kért rendőri segítséget?

– Természetesen feljelentést tettem. Az egyik támadómat később fel is ismertem és beazonosítottam a Facebookon. Kiderült, hogy hívják, hol dolgozik, hova jár sportolni. Az információkat átadtam a rendőrségnek, a hatóságnak ráadásul a térfigyelő kameráknak köszönhetően felvétele is van a támadásról. Ennek ellenére eltelt hét év, de még senkit nem vontak felelősségre. Amikor 2010-ben a Svéd Demokraták színeiben a Riksdag tagja lettem, folyamatosan két testőr volt mellettem, még egy zsömlét sem tudtam egyedül megvenni. És a baloldaltól a jobboldalinak vagy konzervatívnak nevezett mainstream pártok sem sokban különböznek, egyszerűen nem mernek szembeszállni az egyre erőszakosabb véleményterrorral.


– Ez mivel magyarázható?

– A második világháború után Nyugat-Európában a jobboldal politikailag teljes mértékben kasztrálódott, a baloldal viszont radikalizálódott. Ezt jelezték az 1968-as párizsi lázongások, amelyek más országokra is átterjedtek. Az akkori baloldali fiatalok később, politikai vagy kulturális pályára lépve a saját képükre formálták a környezetüket, totális ideológiai megszállást és tisztogatást hajtottak végre. A cél a múlt, a hagyományok teljes felszámolása volt. A jobboldal pedig folyamatosan hátrált, és kényszerből, megszokásból vagy gyávaságból idővel számos baloldali gondolatot magáévá tett. A svéd társadalom egyébként is nagyon türelmes és békeszerető, ezért a baloldal támadásaira a jobboldal nem ellentámadással válaszol, hanem igyekszik valamilyen kompromisszumot kötni. Emiatt aztán a jobboldal elveszítette identitását, és szép lassan baloldalivá vált. Úgy kell elképzelni, mintha Magyarországon az LMP-től jobbra álló párt nem is létezne. A jobboldali liberális Mérsékelt Párt, a Moderaterna vezetője, a 2006 és 2014 között miniszterelnökként regnáló Fredrik Reinfeldt például tavaly áprilisban a luleåi műszaki egyetemen tartott előadásában a nacionalizmust visszataszító és deviáns betegségnek nevezte, és arra szólította fel hallgatóságát, hogy tagadjanak meg minden régi, általa veszélyesnek és deviánsnak nevezett gondolatot, mondván, mindannyian individuumok vagyunk, akiknek toleranciában kell élniük.


– Deviáns dolog svédnek lenni?

– A múlt hétfőn a svéd kormány sajtótájékoztatót tartott a migrációs válsággal kapcsolatban. A köztelevízió élő adásában egy történész, aki a svéd kormány demokráciáért, toleranciáért és emberi jogokért felelős hivatalát vezeti, merthogy ilyen is létezik, azt állította, hogy svéd kultúra valójában nincs is. Eközben egy multikulturális énekkar halleluját énekelt.


– Szent ég! Hogy stílusosak legyünk…

– Ugye, ez elég furcsa! De van még, alig néhány héttel ezelőtt egy svéd evangélikus püspöknő, a világ első leszbikus püspöke azt javasolta, hogy távolítsák el a keresztet egy lutheránus templomból, és építsenek egy Mekka felé néző imaszobát, hogy bevonzzák a muszlimokat. Sok svéd polgár is a saját elemi érdekeivel ellentétesen gondolkodik és cselekszik. Megtörtént, hogy egy svéd lány megismerkedett egy bevándorló fiúval, aki egy veszekedés alkalmával kidobta az ablakon. A lány meghalt, az apja mégis egyre többet látogatta a börtönben a gyilkost, és végül létrehoztak egy rasszizmus-ellenes egyesületet. De egyre többen ismerik fel, hogy ez az út nem járható tovább. Ennek is köszönhető, hogy az utóbbi években a svéd emberek kérdéseit, kételyeit, gondjait fölvető Svéd Demokraták megsokszorozta a támogatottságát, és ma már minden közvélemény-kutatás szerint vezeti a svéd pártok népszerűségi versenyét. A legutóbbi adatok szerint 27 százalékon áll.


– Egy lendületesen erősödő nemzeti párt parlamenti képviselője, gazdaságpolitikai szóvivője volt, két évvel ezelőtt mégis lemondott a mandátumáról, kilépett a pártból, sőt hazájából Magyarországra költözött. Mi volt ennek az oka?

– Régóta szeretem Magyarországot. Üzletemberként ingatlanokkal foglalkozom, így már 2011-ben vettem egy lakást Budapesten, hogy időnként el tudjak vonulni a svéd nyilvánosság elől. A képviselőségem idején is többször jártam itt, és egyre inkább úgy éreztem, hogy Magyarország jobb hely, mint Svédország. Itt őszintén lehet beszélni az európai és nemzeti sorskérdésekről, nincs olyan diktatórikus baloldali szellemi terror, mint Svédországban, és a multikulti, valamint a gender-ideológia sem uralkodik. Ezért amikor 2013-ban lemondtam a képviselőségről és kiléptem a pártból, egy percig sem volt kérdéses, hogy itt akarom folytatni az életemet. Itt szabadnak érzem magam.


– Miért fordított hátat a politikának?

– 2010-ben egy étteremben néhány radikális baloldali aktivista provokált, egyikük, egy kurd származású előadó sértegetett, rasszistának nevezett. Szóváltásba keveredtem velük, indulatos lettem, néhány sértő kifejezés is elhangzott részemről. Ez butaság volt, sajnálom. A szóváltást valaki filmre vette, a felvétel 2013 első felében körbejárta a svéd médiát. Ezután elképesztő gyűlöletkampány indult ellenem és a Svéd Demokraták ellen, ezért úgy éreztem, hogy elég volt. Nyugalomra vágyom.


– Nincs is semmilyen kapcsolata a volt pártjával?

– De, a személyes kapcsolatok természetesen megmaradtak, követem az otthoni eseményeket, és kívánom, hogy a Svéd Demokraták előbb-utóbb képesek legyenek más irányba fordítani Svédországot. E tekintetben derűlátó vagyok, a mostani migráns invázió nyomán egész Európában kiderült, hogy a polgárok mennyire mást gondolnak, mint a main­stream politikai pártok. És ha egyre több országban tudnak majd kormányozni olyan pártok, amelyek az egyéni szabadságjogok mellett a nemzeti érdekeket is képviselik, akkor szép lassan jó irányba fordulhat az egész Európai Unió.


– Ön szerint megállítható a migránsok áradata?

– Ha van rá politikai akarat, akkor technikai szempontból egyszerű a dolog: Európa déli határai a tengerek felől könnyen megvédhetők, ezzel párhuzamosan a háború sújtotta országokkal szomszédos államokban kellene befogadótáborokat létesíteni, és ebben támogatni ezeket az országokat. Svédországon már eddig is olyan sebeket ejtett a liberális bevándorláspolitika, amelyeket nagyon nehéz lesz begyógyítani. Például a svéd alkotmány rögzíti, hogy ha egy munkaadó bevándorlót alkalmaz, a költségei 80 százalékát az állam fizeti ki. Vagyis alkotmányos szinten diszkriminálják a svédeket saját hazájukban. A legújabb hír szerint két hónapon belül egy 150 ezer ember befogadására alkalmas sátortábort kell felépíteni. Felfoghatatlan, hogy ennek mi értelme, ugyanis a migránsok jelentős része pontosan ugyanilyen törökországi és más sátortáborokból jön. Az is intő jel, hogy a 42 évnél fiatalabbak több mint felének legalább az egyik szülője már bevándorló. Ennek üdítő ellentéteként a visegrádi országok viszont képesek megvédeni magukat, élükön Magyarországgal, amely egész Európa számára az egészséges gondolkodás példája.


– Mire számít, mit hoz a jövő?

– Meggyőződésem szerint meg fogom érni a kívánatos változás bekövetkeztét. Ennek már vannak jelei. Nemrég például egy svéd szocialista európai parlamenti képviselő, Marita Uvskog Magyarország kizárását kezdeményezte az Európai Unióból, a liberális frakcióhoz tartozó Cecilia Wikström pedig szankciókat követelt Magyarország ellen, de az efféle kirohanásoknak már nincs semmilyen támogatottságuk még a saját frakcióikban sem. Változik a világ.


– Tervezi, hogy valamikor a jövőben visszatér a politikába?

– Ha tíz évvel fiatalabb vagy tíz évvel idősebb lennék, akkor elgondolkodnék rajta. De most semmiképp sem tervezek ilyesmit, egyelőre a saját életemet építem. Magyar barátnőm van, az ő segítségével tanulom a magyar nyelvet, ami bizony nem könnyű.

Ágoston Balázs