Az olyan ügyekben, mint például az, hogy kikkel kívánunk együtt élni, szuverén államként magunknak kell döntenünk, ehhez ragaszkodunk – mondta a Demokratának Tuzson Bence kormányzati kommunikációért felelős államtitkár, akit a kvótareferendum mellett a kormány családtámogatási rendszeréről és a várnegyed felújításáról is kérdeztünk.

– Két és fél héttel ezelőtt letették a Budavári Lovarda alapkövét a Várban, ezzel ténylegesen megkezdődött a palota­negyed több helyszínét és a polgárvárost is érintő óriási felújítási munka, azaz a Nemzeti Hauszmann Terv első szakasza. Mi épül meg a közeljövőben?

– Bár csak egyetlen alapkő letételéről beszélünk, valójában több rekonstrukció, illetve újjáépítés indul el a most következő másfél-két éves építési periódusban: a háborúban megsérült, majd a helyreállítás helyett földig rombolt lovardáé, a Főőrségi épületé és az ide felvezető úgynevezett Stöck-lépcsőé, illetve a palotában lévő Szent István-teremé. A várnegyed egészének rendezése természetesen ennél sokkal hosszabb, másfél-két évtizedet felölelő folyamat lesz. Azért is van szükség ilyen sok időre, mert amikor a II. világháború után a Palotát felújították, korántsem az eredeti állapotokat vették figyelembe.


– A kormány többször hangsúlyozta: a Vár ügye több mint egyszerű turisztikai beruházás. Mit értenek ezen?

– Először is, visszaadunk olyan épületeket a magyar kultúrának, amelyek sok évszázadon át eleve annak részei voltak. A Vár egyébként is többet jelent egyszerű épületegyüttesnél, hiszen a létrejötte óta együtt lélegzett Magyarországgal. Buda vára az egész ország, a magyar nemzet múltjának és jövőjének jelképe is.


– Visszaadjuk a Várat a magyar kultúrának, mondta, miközben baloldalról azt hallani, hogy különböző minisztériumoknak csinálnak itt helyet, úgymond Orbán Viktor „saját szórakozására”. Igazuk van?

– Egy fontos dolgot tisztázni kell. Minden egyes felújítás akkor tud jól működni, ha a funkciót is megtaláljuk hozzá. Amellett, hogy megmarad a Vár kulturális fel­adata, visszanyeri hivatali funkcióit is. Ennek mentén valóban hivatalok is működnek majd a várnegyedben, hiszen a Sándor-palota révén már bebizonyosodott, hogy ennek van létjogosultsága, ráadásul a történelem során az állami intézmények egy része, például a Pénzügyminisztérium vagy a Honvédelmi Minisztérium, korábban is ott kapott helyet. Ezek munkahelyek lesznek, ahova az alkalmazottak, tisztviselők dolgozni járnak majd.


– Az alapkőletételi ünnepségen a nemzet jövőjéről beszélt. Ezzel kapcsolatban nem lényegtelen az sem, hogyan kezeli az unió a migránsválságot. Hazánkat, illetve a térség országait sok kritika érte korábban a bevándorláspárti nyugati politikusok részéről amiatt, hogy szerintük nem vagyunk elég szolidárisak a menekültekkel. Az, hogy az uniós külügyminiszterek május végi uniós zárónyilatkozatába minden magyar javaslat bekerült, talán egy kedvező fordulatot jelez?

– Itt olyan észszerű javaslatokról van szó, amelyek például az unió határain kívül létrehozandó menedékkérő-regisztrációs központok, az úgynevezett hot spotok, illetve a határvédelem kérdését érintik, ezeket előbb-utóbb el kell fogadniuk az EU országainak a válság kezelésére. Ugyanakkor a bevándorlással kapcsolatban összességében olyan koncepcionális különbségek vannak, amelyeket elég nehéz áthidalni. Gondoljunk csak arra, hogy az Európai Unió létrejöttekor talán a legfontosabb kérdést nem tisztázták: azt, hogy milyen Európában szeretnénk élni. A mostani válság pedig a felszínre hozta ezeket a korábbi, annak idején le nem folytatott vitákat. Az egyik álláspont az, hogy a cél egy európai egyesült államok, amelyben feloldódnak a csehek, a németek, a franciák, a lengyelek, a magyarok és a többi ország polgárai, így a nemzeteken felülemelkedve, csak európai emberek lesznek az unióban. A másik oldal pedig azt mondja, erős nemzetekre épülő, erős szövetségben működő Európára van szükség. Mi ez utóbbi álláspontot osztjuk, ilyen Európában szeretnénk élni.


– Bár a kérdés nem dőlt el, de már a migránsválság előtt is fel-felmerült az utóbbi másfél évtizedben…

– Valóban, például az európai alkotmány megalkotása kapcsán, amiből végül éppen azért nem lett semmi, mert ezek az alapkérdések továbbra is tisztázatlanok. S az európai bürokrácia most is a fejére állítaná az unió működését, de a józanság, azt hiszem, itt él, Európának ebben a felében. Brüsszelben nem úgy gondolkodnak, hogy az egyes nemzetek meghozzák a döntésüket, s ezek végrehajtását aztán felügyeli az Európai Bizottság, hanem fordítva: ők meghozzák a döntést, a tagországok pedig hajtsák végre az utasításaikat. Az unió államai valóban lemondtak szuverenitásuk egy részéről az EU javára, de úgy, hogy azt az unión keresztül gyakorolják. Önrendelkezésünk nagy részét azonban megtartottuk, s olyan ügyekben, mint például az, hogy kikkel kívánunk együtt élni, nekünk, az önálló államoknak kell döntenünk. Ehhez a jogunkhoz ragaszkodunk, most és a jövőben is. Álláspontunk sziklaszilárd. Hiába akarnak a fejünk fölött határozni a sorsunkat nem csupán egy-két, hanem ötven-száz évre is meghatározó kérdésekben. Azért van szükség a népszavazásra, hogy ezt megakadályozzuk. Brüsszelt meg kell állítani! Gyermekeink, unokáink jövője a tét. Az a tét, hogy élhetnek-e majd ők is abban a kultúrában és annak értékrendje szerint, amely most még meghatározza Európát.


– Az ellenzék ugyanakkor, ideértve a balliberális médiát is, azzal igyekszik távol tartani a szavazókat az urnáktól, hogy azt mondja: nincs értelme a népszavazásnak, hiszen az eredmény úgysem kötelezi semmire Brüsszelt.

– A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy a tagállamok, kormányok döntéseit nem feltétlenül vette figyelembe az unió. Ami viszont megállította a fogaskerekeket, az épp a népszavazás volt. Ezért van nagy jelentősége annak, hogy hazánkban népszavazás lesz, és könnyen elképzelhető, ennek eredményessége esetén mások is követik a magyar példát.


– Vagyis a népszavazás hatásos fegyver?

– Nem véletlenül fél ettől Brüsszel. Meglepő azt hallani egyes politikusoktól, hogy a népszavazás rossz, mert hátráltathatja Európa fejlődését. Gondoljunk csak Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter szavaira, aki egyenesen azt mondta, hogy az Európai Unió „meghal”, ha uniós kérdéseket népszavazással döntenek el. Mi finoman szólva is, teljesen másképp látjuk ezt a kérdést. Egy nemzeti kormánynak mindig az emberek véleményét kell képviselnie. Ha ez nem így működik, akkor nem beszélhetünk demokráciáról, s ha nem beszélhetünk demokráciáról, akkor nem beszélhetünk Európáról sem ebben az értelemben. Látjuk azt is, hogy mióta eldőlt, meg lehet tartani a referendumot, megsokszorozódtak a Magyarországot érő egyre durvább támadások.


– Újra célkeresztbe kerültünk?

– Ékes például szolgálnak erre az utóbbi hetekben hallható különféle amerikai megnyilvánulások is.


– Ha már az amerikai megnyilvánulásokat említi: az, hogy mi lesz az elnökválasztás végeredménye, mennyire befolyásolja Európa jövőjét, illetve hazánk sorsát?

– Ahogyan mi is azt mondjuk, az Egyesült Államoknak tiszteletben kell tartania a magyar emberek döntését, úgy természetesen mi is tiszteletben tartjuk majd az elnökválasztás végeredményét. Az ugyanakkor semmiképpen sem szerencsés, hogy miközben Hillary Clinton kampányát Soros György támogatja, férje, Bill Clinton exelnök, a Soros-féle elképzelésekkel összhangban, durva üzeneteket fogalmaz meg hazánkkal szemben. Ezzel véleményünk szerint megsértették Magyarországot, s ez ellen a magyar kormánynak fel kell lépnie. Ezt hasonló esetben a jövőben is megtesszük.


– Visszatérve a kvótarendszerre: tegyük fel, Brüsszel azt mondja, rendben, Magyarország ne fogadjon be migránsokat, de a „szolidaritási hozzájárulást” mindenképpen meg kell fizetni. És mondjuk nem is ezerháromszáz, hanem akár több ezer ember után. Mi lesz akkor?

– Többféle döntés van. Az egyik a már itt lévő emberek szétosztásáról szól, ezt Magyarország megtámadta, arra hivatkozva, hogy megsérti az uniós alapokmányokat, hiszen ilyen hatáskört nem ruháztunk át az EU-ra. Viszont előkészületben van egy másik döntés is, amely ezt egyfajta általános elosztási elvvé tenné, hozzáragasztva az említett büntetésjellegű szankciót is. Ma már 52 ezer bevándorlót akarnak visszatoloncolni Magyarországra. Az összeg, az egy főre eső közel nyolcvanmillió forint pedig azért is döbbenetes, mert ha a hétéves ciklusban kapott uniós támogatásokat elosztjuk, akkor egy magyar emberre nagyjából egymillió forint jut. Tehát hétévenként egymillió az egyik oldalon, nyolcvanmillió a másikon…


– Mitől ér nyolcvanszor többet egy migráns, mint egy magyar ember?

– Jó kérdés. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy nem csupán az elfogadhatatlan, ha a tagországokra rá akarják kényszeríteni a kvótarendszert, de emberjogi szempontból az is, hogy a menekültstátusszal rendelkező bevándorlókat olyan országokba akarják elhelyezni, ahová azoknak eszük ágában sem volt menni. Az a bevándorlási politika tehát, amit az unió folytatni kíván, ellentétes az uniós alapokmányokkal és az alapvető emberi jogi szabályokkal is.


– Csakhogy miközben Brüsszelben ötletelnek, a migránsok folyamatosan jönnek…

– És ez egészen addig így lesz, amíg kívülről az látszik, hogy az Európai Unióba csak úgy besétálhatnak. Nem véletlen, hogy nem az Egyesült Államok felé mennek. Mert az USA védi a határait. Az EU-nak is az a feladata, hogy hamis ígéretek helyett azt mutassa kifelé: itt rend van, csak engedéllyel lehet belépni, és be kell tartani a törvényeket. Döbbenetes számunkra, hogy Brüsszelben a mai napig nem jutottak el odáig, hogy különbséget tegyenek az illegális gazdasági bevándorlók és a valódi menekültek között, akiknek saját hazájukban valóban veszélyben van az életük. A magyar kormány kezdettől fogva hangsúlyozza ennek az alapvető különbségnek a jelentőségét. Magyarország a rászorulók számára, a nemzetközi kötelezettségeknek teljes mértékben eleget téve, menedéket nyújt, de meggyőződésünk, hogy a tömeges illegális gazdasági bevándorlók helyzetét egészen másképp szükséges kezelni. Egy biztos: nálunk nem lesznek felgyújtott menekülttáborok, és nem fordulhat elő az, ami például Kölnben megtörtént. A magyar nők, feleségeink és lányaink nem válhatnak ösztöneiktől vezérelt bandák célpontjává. Minden eszközzel biztosítjuk, hogy Magyarország a jövőben is „no go” zónáktól mentes, biztonságos ország maradjon. Az a fajta integráció pedig, amelyet Brüsszel oly sokat hangoztat, megbukott, nem létezik. Ezért működhetnek az eltérő kultúrát erősítő párhuzamos társadalmak. Megértjük, ha vannak kormányok, amelyek demográfiai gondjaikat a bevándorlással akarják megoldani. Lelkük rajta, ezzel kapcsolatban számoljanak el a saját választóikkal.


– Mi is fogyunk. Számunkra mi lehet a megoldás?

– Magyarország kormánya úgy gondolja, hogy a népesedési problémákon a családok megerősítésével, jó családpolitikával lehet úrrá lenni. Ha gazdaságpolitikáról beszélünk, egyúttal családpolitikáról is beszélünk. Ezért a családi adórendszer a jövőben is megmarad, és 2017-ben tovább bővül, jövőre például havi 30 ezer forintra nő a kétgyermekes családok adókedvezménye. A kormány csak a családi pótlékokon és a családi adókedvezményeken keresztül 600 milliárd forint költségvetési forrást biztosít a jövő évben a gyermekek nevelésének támogatására. Emellett a rendszerváltás óta a legnagyobb ingyenes gyermekétkeztetési és tankönyvellátási program indul. Ezek az intézkedések is hozzájárulnak a családok helyzetének javulásához és növelni fogják a gyerekvállalási kedvet.


– Azonban ahogy annak idején a rezsicsökkentést, mostanában a csokot is rengeteg ellenzéki támadás éri.

– A baloldal rendszeresen támadja az otthonteremtési programot, ha rajtuk múlna, ismét eltörölnék, ahogy kormányzásuk alatt meg is tették. De amíg polgári kormány lesz, otthonteremtési program is lesz. A program fogadtatása nagyon pozitív a lakosság körében, több mint négyötödük támogatja az elemeit. Ez év második felében, illetve 2017-ben és 2018-ban számítunk a program felfutására, amikor már a lakáspiacon is érdemben megjelenik a hatása: bővül a lakáskínálat, illetve a családok is meghozták a szükséges döntéseket. Az építőipar fellendülése az alacsonyabban képzett munkaerő elhelyezkedését is szolgálja. Hiszen bár egyre jobbak a foglalkoztatási adatok, a 2010-es 3,8 millióhoz képest 4,2 millió ember dolgozik, az ország hosszú távú fenntartása szempontjából el kell érnünk a 4,5 milliós foglalkoztatottságot. A kormány továbbra is a munkahelyteremtést, a foglalkoztatást tartja egyik legfontosabb céljának. Azt szeretnénk, hogy minél többen munkából tudják eltartani családjukat. Erre minden eddiginél több pénzt fordítunk uniós és hazai forrásból.


– Mennyit?

– Háromezer-nyolcszáznegyven milliárd forintot fordítunk jövőre gazdaságfejlesztésre. Folytatódnak és bővülnek a foglalkoztatást ösztönző programok, sőt számos kedvezménnyel segítjük az országon belüli mobilitást. A 2017-es költségvetés az otthonteremtés és az adócsökkentés költségvetése, a kormány célja az, hogy az intézkedéseknek köszönhetően minden magyar ember tehessen egy lépést előre a saját életében.

Farkas Anita, Bándy Péter