Antall, Soros, Orbán

Fotó: MTI/EPA

Antall József halálának 25. évfordulója alkalmából a VERITAS Történetkutató Intézet és az Antall József Tudásközpont 2018. december 11-én Küldetés és szolgálat címmel emlékkonferenciát rendezett az Országházban. A megnyitóbeszédet Orbán Viktor tartotta. A miniszterelnök ebben elismerőleg utalt arra, hogy Antallnak volt ereje visszautasítani Soros György „országkifosztó javaslatát”.

Antall József Washingtonban Id. George Bush-sal 1990. október 18-án. Fotó: MTI/EPA

A kormánypárti sajtó kommentárok és e tény részletesebb bemutatása nélkül közölte az elhangzottakat. A baloldali Népszava Lapszél című rovatában Antallra emlékezve sorosozott Orbán címmel idézi a mondatot. A liberális Magyar Narancs Online Orbán Antall József haláláról: Soros György című cikkében ír a miniszterelnöki beszédről. Ebben olvasható a következő: „… elkerülte a pénzügyi összeomlást, volt ereje – most kapaszkodjanak meg – visszautasítani Soros György »országkifosztó javaslatát«.”

Az államadósság-részvénycsere ötlete

A Magyar Televízió 1993. október elején hosszabb interjút készített Antall Józseffel. A riporter Pálfy G. István volt. A beszélgetést 1993. október 3-án és 4-én láthatták-hallhatták a nézők a Híradó és A Hét című műsorokban. Az interjú teljes terjedelemben olvasható a Modell és valóság című, 1994-ben megjelent, Antall beszédeit, írásait, interjút tartalmazó kötetek közül a másodikban. (627. oldal)

A tények, körülmények alaposabb megismerése érdekében idézek néhány részletet az interjúból.

„P. G. I.: A Közép-európai Egyetem tanévnyitóján, illetve a tanévnyitó alkalmából néhány lapban megjelent egy érdekes kijelentés. Soros György állította, hogy a rendszerváltozás időszakában Antall József miniszterelnöknek javasolta, az adósságtörlesztés dolgában Magyarország tanúsítson más magatartást a külföldi adósságállományt illetően. Máshonnan vegyen fel hiteleket. Visszaigazolható ez az állítás?

A. J.: Nagyon nagy kitüntetés számomra, hogy Soros György, a világ egyik leggazdagabb embere engem, az egyik legszegényebb miniszterelnököt most erre figyelmeztet. (…) Soros Györgynek többekkel együtt volt egy elgondolása 1989-ben, miképpen lehetne a magyar adósságot, azt a bizonyos húsz-egynéhány milliárdos összegnek a törlesztését felfüggeszteni, hogyan lehetne erre megoldást keresni. (…) Az történt, hogy 1989-ben vetette fel ezt Amerikában, de ötletét az ott összehívott szakemberek már elvetették és járhatatlannak tartották. Ezt a latin-amerikai országokban próbálták ki, ami tulajdonképpen az adósság részvényre cseréjét jelenti. (…) Leegyszerűsítve azt jelentette volna, hogy Magyarországnak van húsz-egynéhány milliárd dollár adóssága, mi részvénytársasággá alakítjuk a magyar vállalatokat, és ezeknek a részvényeknek az eladásával fizetjük ki az adósságunkat. (…) A magyar államvagyon képezte volna a részvények fedezetét. Persze ez nem ilyen egyszerű. (…) Természetesen első pillanattól kezdve elleneztem, mivel az elképzelést megvizsgáltattam megfelelő szakemberekkel. Rendkívül rossz érzéseim voltak ezzel kapcsolatban. Először is ez azt jelentette volna, hogy az adósságtörlesztést felfüggesztjük. A nemzetközi pénzvilágban az az ország, amelyik az adósságtörlesztést felfüggeszti, évtizedekre megfosztja magát a hitellehetőségektől. (…) A részvénycsereötlet a magyar államvagyon leértékelését jelentette volna. Ennek beláthatatlan következményeit könnyű felmérni. (…) …az ország értékelődött volna le, ami katasztrofális lett volna. Hozzá kell tennem, az SZDSZ eredeti programjában ez szerepelt. Sőt a választások előtt, amikor kiadtak egy szép kis füzetet, abban egy fél mondat szólt is erről s bizonyos elgondolásról, amit aztán gyorsan visszavontak, és levették a napirendről. (…) …a magyar közgazdászok, pénzügyi szakemberek többsége egyértelműen amellett volt, hogy nem lehet adósságtörlesztést felfüggeszteni. Ebben a kérdésben egymástól olyan távol álló személyek is egyetértettek, akik egyéb dolgokban nem vallanak azonos nézeteket. (…) Hozzá kell tennem, hogy a Rothschild Bankház is csak a technikáját képzelte el, de nem tanácsolták ezt a megoldást. (…) 1990 elején, még ellenzékben, mint a Magyar Demokrata Fórum elnöke Jeszenszky Gézával Amerikában jártam. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap szakemberei, magas rangú képviselői külön figyelmeztettek arra, hogy a törlesztés felfüggesztése milyen káros befolyással lenne az országra, és milyen problémákat vetne fel nemcsak a világbankban, hanem a japánoktól kezdve a németekig. (A magyar adósságállomány kb. 40-40 százaléka német és japán hitel volt – F. P.) (…) Soros Györgynek természetesen mint független üzletembernek joga van ötleteket felvetni, de nekem mint magyar politikusnak, később miniszterelnöknek, kötelességem volt az ország érdekében ezt elvetni. (…) Ami azt a megállapítását illeti, hogy nem elég szívélyes a viszonyunk, nem rajtam múlik, de talán érthető.”

Érdemes itt megjegyezni, amit az emlékkonferencia egy másik előadója említett: Magyarország volt a „szocialista tábor” legeladósodottabb országa: nálunk az egy főre jutó adósság 2000 dollár volt. Ez a szám Lengyelországban 1200, Romániában 300 dollárt tett ki.

Fotó: MTI, archív

A Közép-európai Egyetemről

Az Index Orbán: Antallnak volt ereje visszautasítani Soros Györgyöt címmel tudósított. Ebben olvasható: „A sorosozás Antall-lal kapcsolatban csak azért érdekes, mert a rendszerváltás idején maga Orbán Viktor is elnyerte és igénybe vette a Soros-ösztöndíjat. És Antall József idején indult az épp most Bécsbe költöző CEU működése, az Antall-kormány jóváhagyásával vehették meg a Nádor utcai épületet.”

Az interjúban Antall kitért a Közép-európai Egyetem jogállására, helyzetére is.

„A. J.: A »közép-európai egyetemi« tanévnyitón elhangzottakhoz (…) két megjegyzésem van. Egyrészt tisztázni kell, hogy itt valójában nem beszélhetünk egy új közép-európai egyetem létesítéséről. Magyarországon egyetemet csak az Országgyűlés alapíthat, törvénnyel. Ilyen törvény pedig nem született. Az egyetemen belül kart pedig csak a kormány alakíthat. Az történt, hogy Soros György létrehozott egy »Közép-európai Egyetemi Alapítványt«. Ez a Nádor utcai épületben működik. Tehát van egy alapítvány, amely kurzusokat rendez a térségben. (…) Ha Sorosék itt ténylegesen egy új egyetemet akarnak létesíteni, azt a Magyar Országgyűlés állapíthatja meg. Abban az esetben, ha a »Közép-európai Egyetemnek« van egy anyaegyeteme, mondjuk Amerikában vagy Nagy-Britanniában, akkor az itt létrehozhat egy továbbképző intézetet, közoktatásügyi miniszteri engedéllyel. Gondolom, így is kívánják rendezni. Az ilyen intézmények működését törvények, rendeletek szabályozzák. Ezeket nem lehet csak úgy »reklámalapon« intézni. Ennyit a most megnyitott »egyetemről«.”

Ízig-vérig polgár

Az Alfahír portálnak az emlékkonferenciáról szóló tudósításában többek között ez olvasható: „Alaposan kozmetikázott történelemórát tartott Orbán Viktor azon a konferencián, amelyet Antall József halálának negyedszázados évfordulója alkalmából rendeztek. A miniszterelnök egy szóval sem említette meg, milyen könyörtelen és sokszor igazságtalan ellenzéke volt a Fidesz az akkori kormánynak, sikerült szóba hoznia viszont Soros Györgyöt, akinek a kilencvenes években még lelkes tisztelője volt, de persze erről mélyen hallgatott.”

Igaznak tűnő megállapítások. A helyzet azonban bonyolultabb. Orbán Viktor politikusi gondolkodását, világnézetét, helyzetek és személyek megítélésének változásait minden bizonnyal sok személy, körülmény, tanulás és tapasztalat, valamint a múló idő is befolyásolhatta. Ebbe a folyamatba bepillantást engednek azok a gondolatok, amelyeket 1994-ben a Forradalom a jog útján című riportfilmben mondott, amely az egykori Magyar Televízióban készült Antall József halálának első évfordulójára. A filmnek szerkesztő-riportere voltam. Fontosnak, természetesnek tartottam, hogy Antall egykori politikai ellenfelei, kritikusai közül is szerepeljenek, így Orbán Viktoron kívül megszólaltattam Für Lajost, Kiss Gy. Csabát, Mádl Ferencet, Pozsgay Imrét és Tölgyessy Pétert is.

Következzen Orbán Viktor néhány 1994. őszi gondolata Antall Józsefről!

„O. V.: Én úgy érzem, hogy ha 1990 őszén ez a betegség őt nem éri el, nem is úgy érzem, meg vagyok győződve arról, akkor Antall József az 1991 és ’92-es években átszabta volna a magyar politikai palettát. (…) Az ő fejében készen volt az elképzelés arra, hogy kell csinálni egy magyar polgári pártot. És azt hiszem, hogy a személyes gesztusai, kapcsolattartásai akár az én irányomba is, de akár az SZDSZ bizonyos emberei irányába is, ennek a politikai szándéknak voltak már a megnyilvánulásai. És ha szerencsésebb lett volna ő is, meg mi is, akkor azt gondolom, hogy ma már Magyarországon lenne egy magyar polgári párt, amelyet ő alapított volna. (…) Polgár volt. Ízig-vérig, tudatában, viselkedésében, ahogyan öltözködött, ahogyan érintkezett, ahogyan ha kellett, magázódott, ha lehet, akkor barátságos hangot ütött meg, vagy barátságos tudott lenni, de sohasem volt intimpista, ahogy tudott ugyan humorizálni, de sohasem volt bumfordi. Szóval azt, amit polgárnak szoktak nevezni a viselkedésben, azt Antall József mutatta be a politikában. De abban nem volt semmi gőg, nem volt arrogancia, és végképp nem volt dzsentroid vonás. Az MDF nagyon nagy párt volt, egy csoport, ami sokféle kulturális gyökérből táplálkozott, és azt mindig is tudtuk, hogy Antall József egyik reprezentánsa az egyik gyökérnek, amelyből jön az MDF, és az egyetlen. És neki is vannak belső harcai. Nagyon sok mindent, amit megtett az ország érdekében, azt gyakorta saját pártja értetlensége ellenére tette meg. (…) Az ő stílusa, tárgyalási módszere az nem olyan volt, mint egy fideszesé. A fideszes az leül, és azt mondja: uraim, négy kérdés van előttünk. »A« kérdés. Ehhez négy pontot szeretnék elmondani. Mit szólnak önök ehhez? Ő nem ilyen volt. Leültünk, és azt mondta, hogy hát beszéljünk erről. És akkor elkezdtünk beszélni. Elágaztunk jobbra, elmentünk balra, ejtettünk szót külpolitikáról, megkérdeztük kölcsönösen, hogy van a család. Eltelt egy óra, másfél óra, és akkor a végén összeszedtük, hogy hány kérdést érintettünk, és van-e valami egybeesés. Kijöttem a szobájából, vagy ő kiment a mi szobánkból, és akkor én még 1-2 órát gondolkodtam, hogy akkor végül is miben egyeztünk meg? Hogyan értettünk egyet? Nagyon sok értelme a vele való beszélgetésnek, vagy több eleme a vele való beszélgetésnek csak később nyerte el értelmét, ha az ember gondolkodott. Mondott analógiát ’45-ből vagy ’48-ból, azt ott rögtön nem is mindig értettem, hogy most hogy kerül ide, mint csizma az asztalra. Aztán később rájöttem, hogy hol vannak azok a kapcsolódási pontok, ami miatt analógia lehet az, amit ő akkor megidézett. Én nagyon élveztem ezeket a beszélgetéseket. Ha ez nem munka lett volna, akkor sokáig maradtam volna még, így időnként egy kicsit idegesített is, hogy na végre jussunk már a végére: akkor most hogyan is állunk egymással?”

Az antalli örökség

Valamennyi megszólaltatottnak feltettem a következő kérdést, Orbánnak is.

„F. P.: Volt Antall Józsefnek olyan politikusi tulajdonsága, amelyet irigyelt tőle?

O. V.: Több is volt.

F. P.: Például?

O. V.: Miért szidjam magam?”

Az utolsó telefonbeszélgetésről.

„O. V.: Miután hazajött (németországi kezeléséről – F. P.), akkor találkoztunk még egyszer vagy kétszer személyesen is, és mielőtt meghalt, azelőtt néhány órával vagy fél nappal beszéltünk egymással telefonon. Nem is emlékszem pontosan. Azt mondta, meg fog halni, azt mondta, órái vannak hátra, talán a holnapot még megéri, de több ideje már nincsen hátra, és azért hívott, hogy elbúcsúzzon.

F. P.: Egyfajta hagyatkozás volt ez a beszélgetés?

O. V.: Érintett politikai kérdéseket is.

F. P.: Erről nem beszél?

O. V.: Erről nem. De ha muszáj, akkor is inkább korai. Majd egyszer, ha majd lesz értelme. A magyar politikai élet ma olyan távol áll attól, amit ő akkor mondott nekem, hogy indokolatlan felidézni.

F. P.: De igaza volt? Vagy hogy mondjam, meggyőzte önt valamiről?

O. V.: Elmondta, hogy szerinte milyen irányba fog menni a magyar politika. Akkor már nagyon rossz állapotban volt a hangjából ítélve, nem fogalmazott pontosan, de világos volt a mondandójának lényege. Azt mondta, mi várható, milyen irányba megy el a magyar pártszerkezet, és hogy szerinte mi az, amit tovább kellene folytatni abból, amit ő eddig csinált. Bátor dolgokra sarkallt, gondolom, másokkal is beszélt. És a beszélgetés végén, amely nem volt túl hosszú, láthatóan a telefonbeszélgetés is fárasztotta már…

F. P.: Csoóri Sándornak van egy interjúja, amelyben a következőket is mondta: »Ki merte volna csak elképzelni is azt, hogy az az államférfi, az a politikus, aki szinte mindennap beszélt az országhoz, nem az életével, hanem a halálával tudta először megrendítően és közérthetően megszólítani nemzetét?« Ezek tragikus sorok, és azt hiszem, igazak.

O. V.: Amit most mondani fogok, az talán mintha egy Marson járó ember gondolata lenne, aminek nincs köze a magyar valósághoz. De egyszer meg fogják írni majd a magyar értelmiség történetét is 1989 és 1994 között, és meg fogják írni azt, hogy az értelmiség különböző csoportjait mennyiben terheli felelősség azért, hogy Magyarország arra az útra kényszerült, amelyben halad. És amikor ezt a könyvet írják majd, akkor külön fejezet szerepel arról, hogy Antall József megítélésének eltorzítása milyen káros volt az ország számára. És hogy milyen igazságtalan az a kép, ami ma a magyar közvéleményben a képet alakítók miatt Antall Józsefről él, az mennyire áll nagyon-nagyon távol a valóságtól mind politikai, mind emberi, mind szellemi értelemben. Idő kell ahhoz. Az 1990 és 1994 között, azok a méltánytalanság évei is voltak bizonyos szempontból, Antall József szempontjából bizonyosan így volt ez. De hát én bizakodó ember vagyok, és azt hiszem, hogy lesz olyan kormányzat Magyarországon, amikor Antall József érdemeiről sokkal többet fognak beszélni, mint manapság.”

Lapszám: