A közép-európai hadszíntér

Fotó: MTI

Ahol Soros György pénze megjelenik, ott előbb-utóbb felütik a fejüket azok a szervezetek, amelyek a nemzetállamok lebontásán, a migránsok betelepítésén dolgoznak. Persze nem mindenhol nézik jó szemmel munkájukat, egyre több országban veszi fel velük a harcot a nemzeti oldal.Robert Fico lemondását ünneplik tüntetők, akik Ján Kuciak szlovák tényfeltáró újságíró és élettársa meggyilkolásának alapos kivizsgálását követelik Pozsonyban 2018. március 16-án. Fotó: MTI

Fotó: MTI

Soros itt, Soros ott, aligha találunk olyan országot Európában, ahová a milliárdos spekuláns pénze és szervezetei ne tették volna be a lábukat. Márpedig ahol megjelentek, ott diktálni is akarnak: jöjjenek a migránsok, épüljenek le a nemzetállamok. Az elmúlt években számos országban ismerték fel, mekkora veszélyt jelent ez a civilnek mondott hálózat, és felvették velük a harcot. Kialakultak a frontvonalak.

A V4 bomlasztása

Eseménydús évet zár Szlovákia. Északi szomszédunkban sokáig stabilan működött Robert Fico kormánya, a kormányfő a kötelező migránskvótákat elutasítók táborát erősítette, és aktívan részt vett a V4 munkájában. A bajok február 21-én kezdődtek, amikor meggyilkolták Ján Kuciak oknyomozó újságírót és párját, Martina Kusnirovát. A kivégzés nagy vihart kavart, országos tiltakozási hullám kezdődött. A Soros-civilek ezt kihasználva gyorsan elkezdtek halászni a zavarosban, addig hergelve a tömeget, míg az események belpolitikai válsághoz vezettek. Innen már csak egy ugrás lett volna a kormány megbuktatása, amihez nem is akármilyen szövetségest találtak: Andrej Kiska államfőt, akinek a tanácsadói kapcsolatban állnak Soros által támogatott szervezetekkel, sőt korábban személyesen, négyszemközt is egyeztetett a milliárdossal, azóta sem derült ki, miről. Az elnök mindent megtett azért, hogy szítsa a feszültséget a Fico-kormánnyal szemben, sőt előre hozott választásokat szorgalmazott, amely abban a helyzetben az ellenzéknek kedvezett volna.

A kormányváltás végül nem jött össze, csupán annyit sikerült elérniük, hogy Robert Ficót Peter Pellegrini váltotta, ami elég volt ahhoz, hogy a tüntetéseknek vége legyen. Sorosék viszont aligha lehetnek elégedettek, elvégre kis híján sikerült megbuktatniuk egy számukra nem szimpatikus kormányt, ettől ütötte el őket Fico vezéráldozata. Ráadásul a Pellegrini-kormány szinte azonnal nekilátott, hogy átláthatóbbá tegye a civil szervezetek finanszírozását. A feszültség szítása ismét napirendre került, néhány liberális lapnál kijelentették, hogy a jövőben nem számolnak be a volt kormányfő olyan megnyilatkozásairól, amelyekben Soros Györgyöt említi, legutóbb pedig amiatt háborogtak egyes civil aktivisták, hogy a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség államcsíny szervezése és korrupció gyanúja miatt kihallgatta őket, azt pedig egyenesen hatósági zaklatásnak minősítették, hogy a nyomozóhatóság a bankszámlakivonatukra is kíváncsi volt – nem is járultak hozzá, hogy azt önkéntesen átadják.

Andrej Babis cseh miniszterelnök lemondását követelik a tüntetők Prágában 2018. november 23-án. Fotó: MTI

Csehországban megvan az ellenpólusa Sorosnak, Milos Zemannak hívják. Ahogy két évvel ezelőtt meg is fogalmazta: Soros György tevékenysége „néhány téren legalábbis gyanús, és feltűnően hasonlít a belügyekbe való beavatkozáshoz”. Ettől függetlenül persze Csehországban is feltűnnek a Soros-szervezetek, amelyek leginkább arra szeretnek hivatkozni, hogy az orosz befolyásszerzés ellen harcolnak. Ilyenek egyebek mellett a Neovlivni.cz, a Hlidacipes.cz, valamint az Európai Értékek Központja. Valójában azonban a cseh belpolitika érdekli őket, amibe rendre bele is ártják magukat. Nem véletlen, hogy a migrációt elutasító Andrej Babis miniszterelnöknek többször is szembe kellett már néznie azzal, hogy kormányát meg akarják buktatni, mint mondta, szervezett kampány folyik ellene. Novemberben pedig erős médiaössztűzzel több tüntetést is összerántottak ellene Prágában, a lemondását követelve. A kormány megbuktatása azonban sikertelennek bizonyult, főleg hogy Babis számíthat az államfő támogatására is.

Foglyul ejtett államok

Egyes országokban, részben a maguk által teremtett káoszt kihasználva, a Soros-hálózat kitűzhette a győzelmi zászlót. Ukrajnában a négy éve kialakult politikai válságot fordították saját hasznukra olyan sikerrel, hogy a Majdan után jószerével a teljes államigazgatásba beférkőztek. A milliárdos ottani emberei mára vezető politikusok tanácsadói lettek, de hódítanak a gazdasági életben is, az egyik legnagyobb ukrán cég, a Naftogaz vezetőségében is Soros emberei ülnek már. Az elmúlt négy év mérlege, hogy Ukrajnában ma még rosszabb körülmények között élnek, mint a forradalom előtt. Kárpátalján már egy ideje tüntetések zajlanak a romló életszínvonal miatt, még ha ezt nem is kürtöli szét a világsajtó.

Az elmúlt évben, hosszas harcok után a Soros-támogatottaknak Mace­dó­niában is sikerült teljes győzelmet aratniuk. A kis balkáni országban évtizedeken át kormányzott a jobbközép VMRO-DPMNA, velük szemben sorakoztak fel a Soros-szervezetek, illetve az SDSM nevű kommunista utódpárt Zoran Zaev vezetésével. Ám a nemzeti oldal vesztére 2015-ben felpörgött a migrációs válság, az akkori miniszterelnök pedig a bevándorlással szemben foglalt állást, és részben magyar segítséggel kerítéssel és élőerős védelemmel záratta le a macedón határt. Így viszont mindennél fontosabb lett a hálózatnak a kormány leváltása, hogy újra megnyithassák a határokat a migránsok előtt az egyik legfontosabb balkáni útvonalon.

Tüntetők a rendőrökkel történt összecsapásuk után Szkopjében 2017. április 27-én. Fotó: MTI

Ezért minden eszközt bevetettek: állítólagos titkosügynöktől származó leleplező hangfelvételt, véres utcai tüntetéseket generáltak, megszállták a médiát, végül sikerült előre hozott választásokat kierőszakolniuk. Ezt ugyan még sikerült a jobboldali koalíciónak megnyerni, de a kormányzáshoz szükséges többséget már nem szerezték meg. Végül Zoran Zaev lepaktált az albán kisebbséggel, csakhogy a nemzeti oldalhoz tartozó Gjorge Ivanov köztársasági elnök nem hajlandó megbízást adni számukra a kormányzásra, mondván, hogy veszélyt jelentenek az országra.

Az NGO-k eközben egyik balhét szervezték a másik után, hogy a rendőri erőket elvonják a határról. Nem véletlen, hogy innen származik az SOS, azaz a Stop Operation Soros szlogen, de a macedónokon már ez sem segített. Külső nyomásra Zaevék végül átvehették a kormányzást, a folytatás ismert: többek között hivatalossá tették az albán nyelvet, és megváltoztatták az ország nevét. Koncepciós perek indultak jobboldali politikusok ellen, Nikola Gruevszkinek is emiatt kellett menekülnie. Egyre inkább beigazolódni látszik a volt miniszterelnök figyelmeztetése: a pár milliós ortodox macedón népesség eljelentéktelenedhet saját hazájában.

Romániában ilyen erőszakos hatalomátvételre nem volt szükség, ugyanis Soros embereinek már korábban gondjuk volt rá, hogy teljesen behálózzák a román államot, így most már csak azzal kell foglalkozniuk, hogy megőrizzék befolyásukat. Példaként említhetjük a hírhedt Korrupcióellenes Ügyészséget, a DNA-t, amely szinte korlátlan hatalmával jelentős fegyver a Soroshoz lojális gárda irányítása alatt. A jelenlegi kormány ugyan nem ápol velük jó kapcsolatokat, de ez mit sem számít. Folyamatos tüntetésekkel sakkban tartják őket, a médiában pedig alig jelenhet meg olyan vélemény, amely a Soros-hálózat szerepét firtatja. Amikor az augusztusi tüntetések kapcsán az országos Antena 3 hírcsatorna műsorában elhangzott, hogy a balhékban részt vettek az Antifa-csoportok tagjai és más félkatonai szervezetek képzett provokátorai is, akiket Soros György fizetett, a román Országos Audiovizuális Tanács lecsapott, és vizsgálatot indított manipuláció gyanúja miatt.

A Balkán kell nekik

Nyilvánvaló, hogy a Soros-hálózat számára különösen fontos a Balkán a migrációs útvonalak miatt. Ezért jelen is vannak minden országban: egyesekben elég csupán a migránsok útját egyengetni, máshol a politikai harcokba is beszállnak. Albániában nincs sok gondjuk, a mecset-útvonalon fekvő országban szabadon vonulhatnak át a Görögország felől érkezők. Bosznia-Hercegovinában hasonló a helyzet, az itteni, Jogsegély Hálózat nevű NGO eleve a migránsokra szakosodott. A szervezetet jórészt a Nyílt Társadalom Alapítvány helyi részlege finanszírozza.

Más a helyzet Horvátországban, ahol az a helyzet állt elő, hogy a sorosista-globalista erők és a nemzeti oldal közötti lövészárok egyik oldalán a kormányfő, másik oldalán az államfő áll. Míg Kolinda Grabar-Kitarović államfő külpolitikájában közelítene a visegrádi államokhoz, addig Andrej Plenković kormányfő Emmanuel Macron és Angela Merkel keményvonalas követőjének számít. Márpedig ezeket az ellentéteket a migráció csak még jobban elmérgesíti.

Fotó: MTI

Grabar-Kitarović próbálná védeni a határokat, szeptemberben meg is született a döntés, hogy lezárják a migránsok előtt a szerb határt. Azt viszont már nem sikerült megakadályoznia, hogy hazája támogassa az ENSZ globális migrációs csomagját. Erről Plenković kijelentette: az egyezmény segít abban, hogy a horvát kormány „felelősségteljesen részt vegyen minden nemzetközi erőfeszítésben, mert a migráció problémája itt van, és itt is marad még az elkövetkező években”. Ennek tükrében érthető, hogy Kolinda Grabar-Kitarović szívesen látott vendég hazánkban, és az sem kérdéses, hogy Andrej Plenković honnan kaphat hathatós segítséget, ha végül komolyabb kenyértörésre kerül sor közöttük, legkésőbb jövőre, a választásokkon.

A Soros-szervezetek mindenesetre itt is aktívak, ezek közül a migránsokkal az „Are you Syrious? és a Béketanulmányok Központja (CMS) foglalkozik. Az a taktikájuk, hogy a horvát területre lépő illegális bevándorlókat aktivistáik azonnal felkeresik, hogy ellenállást szítsanak a helyszínen eljáró rendőrökkel szemben, hogy azok ne tudjanak gyorsított eljárást alkalmazni.

Szlovéniában nemrég voltak választások, ám hiába szerezte a legtöbb szavazatot a bevándorlásellenes Szlovén Demokrata Párt, ahhoz nem kapott elég voksot, hogy kormányt alakíthasson, ezért végül baloldali koalíció került az ország élére. Ez megkönnyíti a Nyílt Társadalom Alapítvány által finanszírozott Béke Intézet (Mirovni Institut) munkáját, amely jogképviseletet biztosít migránsoknak, újságírókat érzékenyít a témában, és nekimegy a kormánynak, ha az olyan törvényt hoz, hogy a szlovén országgyűlés lezárhatja a határokat, megtilthatja a bevándorlóknak a menedékjogi kérelem benyújtását, és korlátozza a migránsok hozzáférését a nemzetközi védelemhez.

Ahol nem törnek át

Két országban nem tudnak számottevő eredményt felmutatni a spekuláns szervezetei, ezek Lengyelország és Magyarország, bár az előbbiben már folyik az érzékenyítés (lásd: Gazdag István cikke). Hazánkban kifejezetten rossz évet zártak, hiszen a választásokon az általuk favorizált ellenzék nagyot bukott, sikerült életbe léptetni a Stop Soros törvénycsomagot, a CEU-ügy sem a szájuk íze szerint alakult, tüntetéseik, akcióik pedig rendre érdektelenségbe fulladtak.

Lengyelországban ennél némileg komolyabb bázist tudhatnak maguk mögött, így tudnak is néha kellemetlen perceket szerezni a kormányzó Jog és Igazságosság pártnak, amely éppúgy szálka a szemükben, mint nálunk az Orbán-kormány. Mozgósítási képességüket ki is használják, szinte minden évben tartanak komoly, akár több tízezres demonstrációkat. Mindennek ellenére a lengyel kormány szintén megingathatatlannak látszik. Összességében tehát ahol erős felhatalmazással stabil nemzeti kormány alakul, oda bármennyi pénzt is tol be Soros György, a szervezetei nem tudnak súlyos kárt okozni.

Ha ránézünk a térképre, két ország maradt ki a felsorolásból: Ausztria és Szerbia. Az osztrák kormány hozzáállását se kiköpni, se lenyelni nem lehet, mindenesetre beszédes, hogy tárt karokkal várják a CEU-t, és vannak olyan vélemények is, amelyek szerint Sebastian Kurz kancellár is inkább Soroshoz húzna. Szerbia a Tito-korszak óta hintapolitikát folytat. Ennek megfelelően a helyi Soros-erők támadják ugyan Aleksandar Vucic elnököt, ám ez nem tűnik olyan élet-halál harcnak, mint ami Macedóniában folyt. 

Lapszám: