Az izraeli Názáretben Jézus szülőfalujában dolgozó régészek azt állítják, azonosították azt az I. századi kőépületet, amelyben Mária és József felnevelte Jézust – írja a Live Science alapján az mno.huA Live Science szerint a ház falait részben egy köves hegyoldalba vájták, részben habarccsal összetapasztott kövek alkotják. Először az 1880-as években fedezte fel a Názáret Nővérei rend, de egészen 2006-ig – a Ken Dark angol professzor által vezetett régészek megérkezéséig – azt hitték, hogy több száz évvel fiatalabb konstrukcióról van szó.

Dark szerint lehetséges, hogy Jézus valóban itt élt, de régészeti alapokon ezt nem lehet megmondani – írta a professzor a Bibliai Régészeti Szemle magazinban, hozzátéve, nincs régészeti oka annak, hogy kizárják ennek lehetőségét.

A házat ugyanis jóval később, a VII. században, amikor Názáret a Bizánci Birodalom fennhatósága alá tartozott, mozaikokkal dekorálták ki, és templomot emeltek a védelmére; bár a templom az arab és török hódítások korában megrongálódott, az ideérkező keresztesek a 12. században helyreállították. Az, hogy a helyszín ekkora figyelmet kapott, amellett szól, hogy tényleg itt nőtt fel Jézus – véli Dark professzor.

A megmaradt régészeti leletek alapján Názáretben az archeológusok két I. századi házat azonosítottak, a másik házról azonban már 2009-ben úgy vélték, nem lehetett a gyermek Jézus otthona. A kutatás azután, hogy a nővérek felfedezték és gondjaikba vették, 1936-ban folytatódott, amikor a régészből lett jezsuita pap, Henri Senés meglátogatta a helyet, és részleteiben feltárta a nővérek által felfedezett házat.

A nővérek 2006-ban engedték a helyszínre a régészeket, és megmutatták nekik Senés gondosan megőrzött jegyzeteit és rajzait; a régészek ezt és a helyszínen végzett felméréseket összegezve helyreállították az épületet annak I. századi formájában.

A tárgyi emlékek között törött csészék és mészkő edények is voltak, amelyek a régészek szerint arra utalnak, hogy egy zsidó család élt erre – a mészkő ugyanis a zsidó hit szerint nem lehet tisztátalan –, ami szintén azt a felvetést támogatja, hogy Jézus családja élt itt.

Dark cikkében úgy jellemzi a házat, mint amelyet a köves hegyoldalba vájtak, a fennmaradó részét pedig kőből épült falakkal egészítették ki egy többszobás házzá; a kapualjhoz tartozó helyiség teljes egészében megmaradt, ahogy egy kőlépcső is. Az ajtónyíláson belül pedig részben megmaradt a helyiség eredeti mészkőpadlója. A professzor és kollégái szerint a házat az O. században hagyhatták el, ezután a területen követ fejtettek, majd a század végén temetkezési célokra használták: az üres ház mellett két sírt is találtak, az egyik részben keresztülvágta a házat.

Századokkal Jézus halála után emelték a Szent József-templomot a ház köré, és két további sírt is kialakítottak ott; a templom a VIII. században azonban kiürült, leromlott állapotából négy évszázaddal később építették újjá a keresztesek, a XIII. században viszont leégett – sorolta Dark. Azt, hogy a házat ennyire védték, megmagyarázza, hogy miért maradt meg ilyen jó állapotban, mind a bizánciak, mind a keresztesek óriási erőfeszítéseket tettek, hogy megmaradjon az épület, előbbiek a házat és a sírokat is mozaikokkal díszítették, amely szintén az épület különleges jelentőségére utal – írta a professzor.

A régészeti bizonyítékok mellett egy Adomnán nevű skót apát által 670-ben írt szöveg is említ egy templomot Arculf frank püspök zarándoklata alapján Názáretben, amely „egyszer az a ház volt, ahol az Urat kisgyermekként táplálták”. A sírt, amely keresztülszeli a házat, József, Szűz Mária férjének sírjaként tisztelték, és – ahogy Dark professzor a Live Science magazinnak nyilatkozta – manapság is József sírjának hívja a köznyelv, bár valószínűtlen, hogy valóban Józsefé lenne.

Az eredeti cikk ide kattintva olvasható,
az MNO írása pedig itt található.