Hesz Mihály 75 éves lesz

Fotó: MTI (archív, illusztráció)

Szombaton ünnepli 75. születésnapját Hesz Mihály olimpiai és kétszeres világbajnok kajakozó, a hatvanas évek legjobb magyar kajakosa.
Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja.

Fotó: MTI (archív, illusztráció)

1943. december 15-én Nógrádon született, itt járt az általános iskolába is, amely ma már az ő nevét viseli. Innen járt be Vácra, ahol az ökölvívás, majd az evezés után jutott el a kajakozásig. Első edzője Babella László volt, akire mindig hálával emlékezik. 1960-tól a Váci Hajó, 1964-től az FTC kajakozója. Tizennyolc évesen lett ifjúsági magyar bajnok, első felnőtt bajnoki címét 1962-ben szerezte, és 1976-ig tizennégyszer nyert magyar bajnokságot.

A válogatottba 1963-ban került be, és már abban az évben világbajnoki bronzérmet szerzett 10 000 méter egyesben. 1965-ben a kontinensbajnokságon második lett 10 000 méter egyesben és harmadik a 4x500 méteres váltóval.

Az 1964-es tokiói olimpián kajak egyes 1000 méteren ezüstérmet nyert, csupán tizenöt századmásodperccel kapott ki a svéd Rolf Petersontól. Hiába számított ez remek eredménynek - a sportágban ő szerezte az egyetlen magyar érmet a játékokon -, a vereséget nehezen heverte ki. Feltett szándéka volt, hogy a következő játékokon már ő álljon a dobogó tetején, s mindent ennek rendelt alá. A napi edzésen felül, "bemelegítésként" Vácról kajakkal érkezett a budapesti tréningre, majd "levezetésként", az elvégzett munka után az árral szemben lapátolt haza. Edzőtáborozások alkalmával a hétvégén is edzett, összpontosító képességét az akkoriban még szokatlannak számító jógával is növelte.

A befektetett munka meghozta a sikert: 1966-ban Európa-bajnok lett kajak egyes 10 000 méteren, a 4x500 méteres váltóval ezüstérmet szerzett. Ugyanebben az éven 10 000 méteren világbajnoki címet szerzett, 1967-ben 1000 méter egyesben Eb-bronzzal bővítette éremkollekcióját.

A következő évben, 1968-ban Mexikóvárosban 1000 méteren olimpiai bajnoki címet szerzett, magyar versenyző ezen a távon sem azelőtt, sem azóta nem győzött, ezért is nevezték "kajakkirálynak". A diadalhoz kis furfang is kellett: általában úgy versenyezett, hogy a mezőny hátsó felében haladva indított hosszú hajrát. Mexikóban azonban már az első kétszáz méteren alaposan belekezdett, és az élre állt, meglepve vetélytársait. Kétszázötven méternél az iramból visszavéve két hajónyira leszakadt, ekkor a többiek azt gondolták, hogy elkészült az erejével. Ő viszont az ötszázas bójasornál ismét beleerősített, nyolcszáz méternél már az élen haladt, és nagy fölénnyel nyert, a szovjet Szaparenko majdnem egy másodperccel maradt le mögötte, a címvédő svéd kajakos pedig öttel.

1971-ben megszerezte második világbajnoki címét a 4x500 méteres váltóban, és bronzérmet nyert kajak egyes 500 méteren. A válogatottban 1972-ig szerepelt, és 1976-ig kajakozott versenyszerűen, de olimpián nem indult többé. A csapathajóba beülhetett volna, de ő az egyéni sikert értékelte igazán.

A kemény edzések mellett fogorvosi diplomát szerzett. A korszak legjobb úszónője, Gyarmati Andrea (a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Gyarmati Dezső és a szintén olimpiai bajnok úszó, Székely Éva lánya) lett a felesége, gyermekük, Máté később válogatott vízilabdázó lett. De az álompárról alkotott idilli kép hirtelen megváltozott, amikor Hesz 1980-ban váratlanul Németországba disszidált. Az olimpiai bajnok kajakkirály autója tetejére síléceket pakolt, hogy zavartalanul átjusson a határon, mondván: csak egy kis kiruccanásra megy a hegyekbe. Stuttgart mellett telepedett le, miután a német hatóságok, amelyek először arra gyanakodtak, hogy kémkedni akar, alapos ellenőrzés után igazolták, hogy valóban német származású. Újjáépítette életét, fogorvosi praxisa lett, másodszor is megnősült, és két gyereke született, ma már nyugdíjas. Magyarországot még mindig hazájának érzi, gyakran látogat haza, tartja a kapcsolatot egykori társaival.

Miska, ahogy kajakos berkekben nevezték, háromszor volt az év magyar kajakozója (1964, 1966, 1968). 2008-ban Vác díszpolgára címet kapott, az FTC népligeti sportcentrumában a sétányon áll mellszobra, amelyet 1999-ben, a klub centenáriumának évében avattak fel, idén a Ferencváros Sportjáért díjjal tüntették ki.