Öngyilkos ellenzék

A sors áldása, hogy egyetemista korom első éveiben a piaristák által fönntartott Pázmány kollégiumban laktam. A szerzetesrendre jellemző módszer az volt, hogy a széles körű szakmai kitekintés és általános műveltség érdekében a különféle stúdiumokat végző diákokat összekeverték. Én Emillel (máskülönben jobboldali szociáldemokrata), orvostanhallgatóval, nem bölcsésszel (!) laktam egy szobában. Pszichiáternek készült. Emberismeretet, lélektant, karakterológiát első kézből tőle tanultam.

Fotó: MTI

Az a néhány magyar ellenzéki, aki megszavazta a Sargentini-jelentést, bizony-bizony a Lombroso-karakterológia szerint azonosítható torz alak. Egyik sem normális, nem tiszta képlet. Arcuk jellemük nyitott könyve. Ujhelyi rókaszemű, okoskodó sunyonc, Niedermüller könyökvédős, buta, rosszhiszemű aljatisztviselő-karikatúra, Szanyi a fölfokozottan magabiztos tudatlan, akiből bőg a műveletlenség, Molnár Csaba a szolgalelkű lihegenc, Jávor Benedek pedig a piaci tróger leghitványabb változata. Közös jellemzőjük a rosszindulat. Amiből butaságuk fakad. Balczó az igazi nagy csalódás. Nem rosszindulatú, de éppoly korlátolt, mintha az lenne.

A Fidesz-holdudvaron kívül élők közül az okos Schiffer András mondta el a lényeget. És mostanság az MSZP-ből nemrég kilépett Németh nevű politikus, aki a vonzó Földi-Kovács Andreának nyilatkozott. Ők a saját fertályuk kritikusai, nem én.

Mondandójuk lényege, hogy sem a külföldi, sem a hazai ellenünk szavazók nem tudták, mit cselekszenek. De ne bocsássunk meg nekik csak azért, mert nem tudták, mit cselekszenek. Másért se, mert tehertételei, lejáratói a magyar és az európai politikai életnek. Elítélték a magyar ellenzéket mérhetetlen ostobasága miatt, nem kormánypárti szemszögből, hanem tárgyilagos ellenzéki álláspontból.

Mert látják, ez az ellenzék az önmegsemmisítés fokozatára kapcsolt. Ezt a volt piarista diák, tehát okos Kuncze már régen tudja, s nem cseresznyézik velük egy tálból. Még az önmagát vénasszonynak álcázó Vajda Mihály is kitért a helyeslő állásfoglalás elől, csak szegény TGM, akinek dumáját mégis élvezem, képtelen kimondani az igazság keserűbb változatát, és még mindig mellébeszél.

A magyar ellenzék átment karikatúrába. A kanti komikumelmélet szerint az észszerűség látszatában az oktalan ostobaságot testesíti meg. Schiffer és Németh is (mint ellenzékiek) kifejtik, hogy a Sargentini-jelentés következményeiben nem a kormányt, hanem az egész országot sújtja, tehát Orbán állítása, hogy hazaárulók, pontos definíció. Az EU büntetőintézkedései az átlag magyar ember életét nyomorítják meg, és nem a kormánytagokét. A különböző, úgynevezett civil szervezetek embert védő ágálásai pedig csak rátesznek egy lapáttal a magyarság égetésére. Sátánizálják a nemzet jogos önvédelmi akcióit.

Nem kétséges, hogy az egységesülő Európát a baloldali, a posztszocialista, kriptovörös, zöld és liberális egymásba folyó politikai katyvasz kettészakította. Azt az éltető és világvezető európai kultúrát, amely a kereszténységben gyökerezik, azt számolja föl.

És azért veszedelmes tendencia ez, mert a nagy államok zűrt-zavart agyú politikai vezetői a hangadók, Macron, Merkel és így tovább, halálos koncepció rabjai. Az öngyilkosságig. Furamód ezek többsége a volt gyarmattartó országokból kerül ki. Luxemburg pedig egyszerűen hülyönc. Kurz szépreményű, tejfelesszájú majom. Nem tanult a múltból. Mindannyian öngyilkos merényletre készülnek Európa ellen, a magyar ellenzék pedig az ő csimbókjuk, azaz a végső megsemmisülés, vagyis a halálos papírtörlés pillanataiban. 

Lapszám: