Identitás

Korunk egyik hatalmas vívmánya, hogy az identitások szabadon választhatók. Természetesen régen is előfordult, hogy az emberek másnak hitték magukat, mint akik voltak. Leggyakoribb volt ezek között a buta, aki okosnak, illetve a gonosz, aki jószívűnek tartotta magát. Mára teljesen elfogadottá vált, hogy kívülről nem erőszakolunk rá senkire semmit.

Fotó: MTI

Aki lánynak képzeli magát fiú létére vagy fordítva, az mind elfogadható, sőt hála a modern orvostudománynak és a jogalkotásnak, könnyedén meg is oldható. Ugyanígy nem jelenthet akadályt, ha egy hosszú hajú kopaszként, egy szőke barnaként vagy egy ősz feketeként határozza meg az identitását. Ez csak fodrász kérdése, amiképpen kék szeműből barnává válni is pusztán kontaktlencsén múlik. De a szabad világban azon sem problémázunk, ha alacsony magasként, az öreg fiatalként él. Többé nem számít okirathamisításnak, ha valaki súlyát, testmagasságát, nemét, születési idejét a valóságtól eltérően adja meg, hiszen mi okunk lenne ráoktrojálni a látszat szerinti kilencvenhét kilogrammot, ha ebből ő csak hetvenet akar bevallani? Vége van annak a sötét korszaknak, amelyben bárkit külső jegyek alapján megítélhettünk. Mindenkit meg kell kérdeznünk választott identitásáról, s ha a néger mohamedán nigériai buszsofőr magát fehér dán keresztény atomfizikusnak vallja, felül kell vizsgálni előítéletekből táplálkozó önhittségünket.

A fent ismertetett jelenségek elsősorban Európára jellemzőek, de hazai példák sorával is szolgálhatunk. Vannak itt trágár diákok, akik aranyszájú szónokoknak, továbbá elmebetegek, akik politikusnak és politikusok, akik valóságshow-szereplőknek képzelik magukat; Ági faltörő kosnak, Ildikó forgatókönyv­író-rendezőnek, Bernadett és Ákos mesehősöknek, mégpedig Jancsi és Juliskának, akik a mézeskalácsházban foglyul estek, de Jancsit már a banya annyira felhizlalta, hogy lassan belöki a kemencébe, míg Juliskát végre börtönbe csukják, ahogyan azt lassan egy éve ígérgeti nekünk.