Igazság

A német fogdában heten várakoztak. A környezetvédő aktivista kislány, akit az előbb löktek be, méltatlankodva sétált fel-alá. Még mindig nem hitte el, hogy képesek voltak letartóztatni őt a szénbánya megnyitása miatt tiltakozókkal együtt. „Dumm person”, ismételgette, szeme szikrát szórt.

– Mi van, kislány, túl zöld voltál nekik? – vigyorgott az újságíró, akit azért vettek őrizetbe, mert több cikkében is rávilágított a berlini koalíció eszement döntéseire, különösen az energiaforrásokkal kapcsolatosan. – Engem azért vádolnak gyűlöletkeltéssel, mert öngyilkos dolognak tartom, amit csinálnak az elvtársaid.

– Vigyázzon, uram, hogy fogalmaz – szólt rá jóindulatúan a harmadik. – Én köztisztviselő voltam, és több hivatalos levélben állítólag nem fogalmaztam politikailag elég korrekten, ezért feljelentettek. Ha innen kijutok, beszerzek egy korrekt szótárat. Ein Wörterbuch.

– Vagy eine! – helyesbített a negyedik. – Hátha női szótár. Én tanár vagyok, de kirúgtak és ide hoztak, mert rossz névmást használtam egy fiúra. Lányra. Elfelejtettem megkérdezni tőle, melyik. De hát a szótártól sem lehet megkérdezni, minek vallja magát, igaz-e, felség? – fordult a méltóságteljesen üldögélő öregúrhoz. XIII. Henrikért több ezer rendőrt mozgósítottak, mert állítólag puccsal a császári trón elfoglalására készült.

– Kérdezze meg a sarokban a hölgyet, neki az a vétke, hogy a kórház előtt imádkozott az abortuszok áldozataiért! – hárította el az érdeklődést.

– És ön miért van itt? – nézett az aktivista a nagydarab, sötét tekintetű férfira, aki eddig lapos pillantásokkal figyelt.

– Ilyen lányok szoknyája alá szoktam nyúlkálni – vigyorgott.

A folyosó felől ekkor kiáltozás hallatszott, valaki a foglárokkal veszekedett:

– Micsoda ország ez! Miféle barbarizmus, jogtalanság, rendőrállami túlkapások! Azonnal engedjék el a védencemet! Olyan pert akasztok a nyakatokba, a gatyátokat is az ügyfelemnek fogjátok adni.

Nyílt az ajtó, az őr intett a zaklatónak.

– Jöjjön, az ügyvédje kiviszi innen!