Egy legendává vált műsort nem lehet megszüntetni, ha le is veszik valamiért a képernyőről, akkor az megint utat tör magának. Régi, televíziós bölcselkedés ez, és mintha csak igazolni akarná az élet: ezentúl minden hétfőn este fél kilenckor jelentkezik a Sajtóklub az Echo TV-n.

Fotók: Somfai Sándor/Demokrata, Echo TV

Igen, a Sajtóklub egyfajta közéleti intézménnyé, sőt legendává vált, nem is akármilyenné. Az újjáéledt programban a műsor három régi, ma már emblematikus arcával, Bayer Zsolttal, Bencsik Andrással és Lovas Istvánnal találkozhatunk, és van egy új beszélgetőtárs is, Huth Gergely, a Pesti Srácok című internetes portál főszerkesztője.

A Sajtóklub 2001-ben indult el az ATV-n a programigazgató Székely Ferenc kezdeményezésére. Teljesen új, addig nem létező hang- és szemléletmód jelentkezett ezzel a magyar televíziózásban. Kemény, szókimondó, sokszor ironikus jobboldali beszéd, a dolgok és a jelenségek konzervatív és nemzeti alapállású megközelítése. A Fidesz kormányzott ekkor, de még nem volt kellő ereje és tapasztalata ahhoz, hogy megtörje a médiában uralkodó balliberális véleménymonopóliumot.

Az új hang hihetetlen erővel hatott, Lovas István emlékei szerint a műsor rövidesen elérte 1,3 milliós nézőszámot. A Heti Hetes már két éve, azaz 1999 óta működött akkor az RTL Klub csatornáján, adásról adásra gyalázva az első Fidesz-kormányt, és mindazt, amit a politikában, a kultúrában, a közéletben konzervatívnak és nemzetinek, jobboldalinak lehetett tekinteni. Bencsik András szerint a Sajtóklub éppen azért indult el, hogy ellensúlyozza valamiképpen a Heti Hetes sokszor egészen az alpáriságig süllyedő viccparádéját. Bayer Zsolt úgy véli, főként abban rejlett akkor a Sajtóklub sikerének titka, hogy a közönség először találkozhatott a képernyőn olyan jobboldali, konzervatív műsorral, amelyben a szereplők a néző szája íze szerint fogalmaztak, és azt mondták ki, amit ő nem tudott, illetve nem mert kimondani.

Huth Gergely fiatal, pályakezdő újságíróként láthatta az első adásokat, ma úgy fogalmaz, hogy ami az akkori Sajtóklubban elhangzott, az olyan alapállást teremtett benne, olyan inspirációt adott neki, ami meghatározóvá vált számára a 2002-es kormányváltás utáni munkájában is, amikor már ellenzéki újságíróként dolgozott. Huth Gergely tapasztalt tévésnek számít, volt műsora az egykori HírTV-n és volt a korábbi Echo TV-n is. Ezeket a műsorokat ő ma kísérleteknek, önálló próbálkozásoknak nevezi, most viszont egy meglévő és igencsak kiérlelt programban kapott helyett.

Az első Sajtóklubot elsodorták a politikai változások. Egy időre életre keltette a Magyar Demokrata, látható volt a Budapest TV-n külsős segítői és támogatói, Benkó Tamás, Bethlen Farkas és Herbály Sándor jóvoltából, akik egy ötletes, emelt díjas betelefonálós konstrukcióval fenn tudták tartani a műsort. Egészen addig, amíg az egyik nagy szolgáltató át nem tette egy másik, kisebb körben fogható csomagba a Budapest TV programjait. És vele együtt a Sajtóklubot, amely ekkor már nem tudta kigazdálkodni az emelt díjas telefonhívásokból a magas stúdióbérlet összegét.

Lovas István szerint a Sajtóklub mindig valamilyen külső, politikai hatás következtében került le a képernyőről, jóllehet ez a hatás néha igen körmönfont formában érvényesült. Lovas István azokat a hazai médiaterroristákat látta akkor is az események hátterében, akiket ugyanabból az anyagból gyúrtak, amiből az az azóta már sokszorosan lelepleződött és megbukott világsajtót. Bayer Zsolt viszont azt kérdezi, mi az, hogy körmönfont megoldások? Ő 2002-ben a Duna TV kulturális műsorainak igazgató-helyettese volt. Ujhelyi István, az MSZP meghatározó figurája a választások után két-három nappal odaszólt a Duna TV elnökének, hogy Bayert huszonnégy órán belül takarítsák ki a csatornától. Kitakarították.

A Sajtóklub 2006–2007-ben még futott egy szép kört a Demokrata Videó Televízió korongjain. Igaz, akkor már erősen átalakított összeállításban, de továbbvitte a műsor eredeti szellemiségét. Ahogy elfogyott azonban a DVTV anyagi ereje, vége lett a Sajtóklubnak is. És a 2010-es kormányváltás sem hozott változást, nem volt, aki befogadta, illetve újraindította volna. Most, az Echo TV tulajdonosváltásának köszönhetően, tíz év után látható megint a képernyőn, szinte eredeti összeállításában.

Erős egyéniségek ülnek a Sajtóklub asztala körül, Huth Gergelyt is ideszámítva. Nem lesz hiány a markáns megnyilatkozásokban, bár mind a négy szereplő más-más egyéniség, és mindenki a maga prizmáján keresztül vizsgálja a belpolitikai és külpolitikai eseményeket. Természetesen az Echo TV-nek megvannak a maga koncepciói a műsorral kapcsolatosan.

Szikszai Péter, az adó vezérigazgató-helyettese így nyilatkozott erről a Demokratának:

– A Sajtóklub újraindulása az Echo TV-n üzenet azoknak a jobboldali tévénézőknek, akik a HírTV elkálmánolgásítása miatt elveszítették a viszonyítási pontot a média világában. A üzenetünk lényege az, hogy újra van olyan televízió, amelyik a jobboldalhoz szól, amelyik őrzi a polgári értékrendet és hitelesen tájékoztat. A Sajtóklub a jobboldali nyilvánosság számára szimbólum. Televíziós szempontból pedig egy olyan háttérműsor, amelyben megjelennek a ballib médiumok által elhallgatott információk is, és ahol a hírek tálalását a szókimondás és a politikai tabudöntés jellemzi. A műsor felélesztésével jelezzük, hogy a jobboldali hangokat sem szocialista kormányok, sem sértődött oligarchák nem tudják elhallgattatni.

Bencsik András szerint a közember számára sokszor túl bonyolultak, nehezen értelmezhetőek napjaink politikai történései, nyilatkozatai, újonnan kialakult viszonylatai. A választást megelőző évben különösen fontos, hogy ezek megértésében segítse nézőit a Sajtóklub. Ő ezt tekinti a műsor fő feladatának.

Lovas István viszont nem fogalmaz meg semmilyen programot, ő ugyanazt akarja képviselni a Sajtóklubban, amit már az egykori, jobboldali napilapban, a Pesti Hírlapban is képviselt az 1990-es évek elején. Azt mondja, soha nem érdekelték a polkorrektség által felállított korlátok, ilyen értelemben az sem fontos most számára, hogy Donald Trump, az Egyesült Államok megválasztott elnöke hadat üzent a polkorrekt beszédmódnak és kommunikációnak.

Bayer Zsolt szerint fontos, hogy a műsor tisztánlátó beszélgetései erősítsék a jelenlegi kormánykoalíció szavazóbázisát, ne engedjék, hogy megtévessze és manipulálja azt a ballib média, a hazai és a külföldi egyaránt. Huth Gergely szerint a Sajtóklubban ne szabjon határt semmi sem az őszinteségnek. Mert ez egy tipikus véleményműsor, ahol a résztvevők fenntartások nélkül kinyilváníthatják az álláspontjukat bármivel kapcsolatosan. És ha választani kell az elemzés és a megmondás között, ő bizony több megmondást szeretne.

Felkapta az ellenzéki média azt a félmondatot, amely szerint a Sajtóklub elsősorban külpolitikai témákkal foglalkozik majd. Ami logikus is lenne, hiszen a magyar társadalom számára most a migrációs válság az egyik legégetőbb s legfenyegetőbb kérdés, valamint az ország viszonya Brüsszelhez, még pontosabban az Európai Bizottsághoz. Különösen úgy, hogy a Bizottság semmiképpen sem hajlandó letenni a kötelező betelepítési kvóta bevezetéséről, és hogy tovább kellemetlenkedjen a magyaroknak, meg akarja támadni a hazai rezsicsökkentés programját is. Nehéz elképzelni viszont, hogy a műsorból kimaradjanak a belpolitikai témák, ezt mutatta már az első adás is. Még vita is keveredett a szereplők között, ami egyébként a Sajtóklub régi hagyománya, és senki sem tart majd tőle ezután sem, erre külön kitértek a szereplők. Lovas István jelezte, ő bizony figyelmeztetni fogja a Fidesz-kormányt be nem tartott ígéreteire, s azokra a szavazói elvárásokra, amelyekről esetlegesen megfeledkezett a kabinet.

Itt tartunk ma. Már most vannak, akik a Sajtóklub újraindítását médiaszenzációnak tekintik. Története felfutó, majd virágzó szakaszokból és az ezt követő megszüntetésekből, megszűnésekből állt. Különös, de jellemző ciklikusság volt ez, ám most mindenki azt reméli, zavartalanul fut majd sokáig a műsor. Már csak azért is, mert nem látszanak azok az erők a nagypolitika színpadán, amelyek hatalmi szóval megszüntethetnék, és fogy annak a ballib médiaterrorizmusnak az energiája is, amely folyamatosan torpedókat lőhetne a Sajtóklubra. Csak egy jól bevált fegyver maradt a baloldal kezében, a washingtoni vagy brüsszeli feljelentés. De itt is zavar keletkezett a téridőben. Hiszen Donald Trump és az új amerikai kormány talán kevésbé hajlik majd besúgásokra, feljelentésekre reagálni. Már csak Brüsszelbe kellene egy talpraesett, nemzetek Európájában gondolkodó vezetést választani. Ha lehetne választani. Közvetlenül.

Sinkovics Ferenc