Kikapcsolta az övet, próbálta nyitni az ajtót, de az nem nyílt. Aztán az ablaknyitó gombot nyomta meg. Semmi. Végül ököllel kezdte ütni az ablakot. Csakhogy az ablak nem engedett.
Az elvesztett idő ugyanolyan, mint a többi idő. Kezdetben csak simán idő. Az ember alkotta negyedik dimenzió bármire, bármikor, bárhol felhasználható szegmense. Aztán valahogy átváltozik.
Azon a bizonyos délelőttön a fiatalember odalépett a szobája falán, a gondolóasztala fölé akasztott kerethez, feltörte a virtuális üveg kódját egy kalapácsvírussal, majd kivette belőle az A4-es lapot.