Szőrszálhasogatás így vagy úgy
Minden nő álma a csillogó, sima bőrfelület, így hát évszázadok óta folyik a küzdelem a nemkívánatos szőrszálak ellen. Egy kutatás szerint az emberiség évente több mint tízmilliárd dollárt költ erre a célra.
A test szőrtelenítésének hagyománya a régmúltra nyúlik vissza, egyes kultúrákban már az ókorban is divat volt megszabadulni a feleslegesnek érzett szálaktól. A szakirodalom szerint Egyiptomból ered ez a ma már természetesnek számító hóbort: a piramisok földjének hölgyei, legalábbis a felsőbb osztályokhoz tartozók elengedhetetlennek tartották, hogy bőrüket ilyen formán varázsolják simává.
A fennmaradt dokumentumok azonban azt igazolják, hogy a szőrtelenítés a görögök, a rómaiak és a muzulmán népek körében is szokás volt, a török fürdőkben például külön helyiség állt rendelkezésre erre a célra. Az ókori nők legtöbbször nemcsak a lábukról vagy a karjukról távolították el a szőrt, hanem az intim területekről is. Ennek pedig nem csupán esztétikai okai voltak, higiéniai is, a csupasz felületen ugyanis kevésbé tapadtak meg az élősködők.
A középkor nőideálja sokáig nem különbözött az ókorétól, már ami a szőrtelen testet illeti, erről árulkodnak a reneszánsz festmények is. Ám miután a kereszténység térnyerésének következtében a külsővel kapcsolatban az a közvélekedés alakult ki, hogy az ember úgy tökéletes, ahogy Isten megalkotta, a szőrtelenítés lassan kiment a divatból.
Újabb fordulatot csak a XX. század második fele hozott: ahogy a fürdőruhák egyre kisebb felületet takartak el a női testből, úgy terjedt el újra a szőrtelenítés, az erre szakosodott cégek reklámjai pedig csak erősítették az emberekben azt a felfogást, hogy a nő sima bőrrel szép. A 2000-es évekre aztán egyes férfiak számára is kardinális kérdéssé vált a szőrtelenítés, nemcsak az arcon, hanem a test egyéb területein is.
Napjainkban se szeri, se száma az erre alkalmas módszereknek. A legolcsóbb és legnépszerűbb eljárás továbbra is a borotválkozás, mivel otthon, szakember segítsége nélkül elvégezhető, gyors, fájdalommentes és olcsó. Ám tény, hogy az így kapott sima bőr nem sokáig élvezhető, a szőrszálak – függetlenül a növekedést gátló krémek használatától – néhány nap után újra megjelennek, ráadásul az idő előrehaladtával megerősödnek és sötétebbé válnak.
A 90-es, 2000-es évek slágerei voltak a szőrtelenítő krémek, viszont mivel ezeknek a készítményeknek nagyon magas a vegyianyag-tartalma, inkább csak kényszerhelyzetben javasolt az alkalmazásuk.
Aki otthoni, de tartós megoldásra vágyik, annak az epilátor ajánlott. Egy jó minőségű géphez már 6-7 ezer forintért hozzájuthatunk, ám azzal érdemes tisztában lenni, hogy ez az egyik legkíméletlenebb technika. A fájdalomért cserébe ugyanakkor hetekig élvezhetjük a kapott eredményt, ráadásul a gyantázással ellentétben nem kell megvárnunk, míg minden szőrszál megnő legalább fél centire.
Ha egy epilátor ennyi pozitívumot rejt magában, mégis miért választják többen az előbb említett ragadós masszát a kívánt eredményért? A válasz egyszerű: mert bár ez a módszer szintén fájdalommal jár, a kellemetlen érzés sokkal rövidebb ideig tart. A vakmerőbbek az otthoni gyantázás mellett döntenek, a legtöbben azonban végül kozmetikusnál kötnek ki. Nem véletlenül: a szakszerűtlen gyantázás veszélyes, megégethetjük magunkat, véraláfutást okozhatunk, sőt, sebeket is ejthetünk magunkon, emellett az elfertőződés kockázata is fennáll. Ma már léteznek házilag használható hideggyantacsíkok, ezek alkalmazása azonban leginkább csak a kar vagy a láb, bajusz környéki területeken javasolt, mivel a bőr ezeken a részeken kevésbé érzékeny a fájdalomra.
A kozmetikusok napjainkban nemcsak a régi, hagyományos fenyőgyantát használják, hanem cukorpasztát és úgynevezett elasztikus vagy köznapi nyelven gumigyantát is. Utóbbi kettő előnye, hogy eltávolításukhoz nincs szükség papírcsíkokra, kézzel lehúzhatjuk (ezért alkalmazzák legtöbbször egyenetlen, intim testfelületeken), továbbá ezek az anyagok csak a szőrszálhoz tapadnak hozzá, így nem tépázzák meg a bőrt. A cukorpasztát ráadásul elég testhőmérséklethez közelítő hőfokra hevíteni, hogy használni lehessen, ráadásul könnyedén, vízzel lemoshatjuk a bőrünkről.
Nagy divat manapság a lézeres és az úgynevezett IPL, vagyis villanófényes szőrtelenítés, amelyek során a besugárzást elnyeli a szőrszál sötét pigmentje, és átalakulva hőenergiává elroncsolja a szőrhagymákat. A tartós szőrtelenség eléréséhez alkattól és testtájéktól függően 3-6 kezelésre van szükség, a kezelések közötti eltelt időszak pedig 3-6 hét, így egy ötalkalmas szőrtelenítés nagyjából fél évig tart. Egy ilyen beavatkozás nem olcsó, de hosszú távon megtérülhet: bár végleges megoldást nem nyújt, évekre megkímélhet a szőrtelenítés körülményes folyamatától.