Tizenkét év számokban
Rekordmagas foglalkoztatottság, rekordalacsony munkanélküliség, a bérek és jövedelmek 107 hónapja tartó töretlen emelkedése, a szegények számának 40 százalékos csökkenése: ez a mérlege a jobboldali kormány tizenkét éve tartó gazdaságpolitikájának. A Századvég kutatásának eredménye szerint az emberek 65 százaléka úgy látja, hogy jelentősen javult anyagi helyzete a Fidesz–KDNP-koalíció kormányzása alatt.
Tizenkét év hosszú idő. Elég ahhoz, hogy az ember elfelejtse, milyen érzés, amikor sakkozni kénytelen a befizetendő számlákkal, mert hónapról hónapra többet kell fizetni a gázért, a villanyért, a vízért, vagyis a fizetése egyre kevesebbre elég. Jó elfelejteni azt az időszakot, amikor a karácsony egyet jelentett az új megszorítások bejelentésével, a tanévkezdés pedig azzal, hogy minden zsebből ki kell rázni az aprót, mert ki kell fizetni a tankönyveket, füzeteket és a napközit, esetleg több gyereknek is. Miközben az ember tudta, hogy bár a fizetése alig éri el az átlagbért, a legmagasabb adókulccsal adózik. Ám ahhoz, hogy valóban elfelejthessük ezt az időszakot, érdemes mérleget készíteni arról, honnan jutottunk hová tizenkét év alatt.
Ha munka van, minden van
Bizonyára sokan emlékeznek még Orbán Viktor frissen megválasztott miniszterelnöknek 2010-ben elhangzott mondatára. Ezzel ugyan mindenki egyetértett, de inkább túlvállalásnak gondolták az emberek a Fidesz–KDNP-kormánynak azt az ígéretét, hogy tíz év alatt egymillió új munkahelyet teremt. Ám néhány év alatt megviláglott: a „segély helyett munkát” nem csak jelszó volt, gyökeres változás következett be az ország életében.
2010-ben az uniós tagországok sereghajtói között voltunk a foglalkoztatási rátát tekintve. A munkaképes korú lakosságnak alig több mint fele talált munkát, a többiek segélyből tengődtek vagy a szürkegazdaságban igyekeztek túlélni. Ám 2021 harmadik negyedévére a 15–64 évesek 73,2 százaléka dolgozott a KSH adatai szerint, az Eurostat számai pedig arról árulkodnak, hogy a foglalkoztatottság emelésében csak Málta teljesített jobban nálunk ebben az időszakban, a magyar foglalkoztatási arány ma már 4,4 százalékkal meghaladja az uniós átlagot. Immár olyan országokat előzünk meg, mint Ausztria, Finnország, Franciaország vagy Belgium.
Ennek megfelelően alakultak a munkanélküliségi adatok is. Tizenkét évvel ezelőtt a regisztrált munkanélküliek száma közel félmillió volt, ami 11 százalékos munkanélküliséget jelentett. Ám sokan olyan hosszú ideig voltak állás nélkül, hogy kiestek a rendszerből, és őket már nem is regisztrálták a munkanélküliek között. Súlyosbította a helyzetet, hogy csak minden harmadik pályakezdő talált munkát fél éven belül, és az ő gondjaikon alig segítettek a gazdaság igényeihez nem illeszkedő átképzési programok.
Ma már mindössze 180 300 az álláskeresők száma, ami 3,9 százalékos munkanélküliségnek felel meg, ez lényegesen alatta marad az uniós 6,9 százalékos értéknek. Csak Csehország, Lengyelország, Németország, Málta és Hollandia munkanélküliségi adatai kedvezőbbek a mieinknél. Az országban karnyújtásnyira került a teljes foglalkoztatás majd minden régióban. Ráadásul szinte minden ágazatban munkaerőhiány van, vagyis az álláskeresők zöme több ajánlatból is válogathat, különösen ha kész ingázni vagy átképezni magát a környezetében működő vállalkozások igényei szerint.
Emelkedő jövedelmek, csökkenő szegénység
Dinamikus változást mutatnak a számok a családok anyagi viszonyaiban. A statisztikai adatok szerint 107 hónapja, vagyis közel kilenc éve folyamatosan növekszik, és több mint duplájára nőtt a bruttó átlagbér Magyarországon, megközelítve a havi félmillió forintot. Az adóterhek mérséklődésének következtében a nettó keresetek még ennél is nagyobb növekedést mutatnak, 142 százalékkal többet vihetnek haza az emberek, mint 2010-ben.
Az adatok azt mutatják, hogy nem állja meg a helyét az az ellenzéki vád sem, hogy a jobboldali kormány csak a gazdagoknak kedvezne. A minimálbér és a garantált bérminimum 170, illetve 191 százalékkal nőtt az utóbbi tizenkét évben. A nyugdíjak átlagos összege szintén emelkedést mutat, több mint 70 százalékkal több pénzt hoz a postás havonta az időseknek. A gyermekes családok egy főre eső nettó jövedelme 87 százalékkal nőtt, az emelkedés a három- és többgyermekesek esetében pedig 134 százalékos volt.
Mindezek tükrében érthető, hogy a szegények arányában is erőteljes volt a változás. 2010-ben az Eurostat adatai azt mutatták, hogy minden harmadik magyar ember a szegénységi küszöb alatt élt. A szegények harmada pedig a nyomorküszöböt is átlépte, nem hónapról hónapra, hanem napról napra tengette az életét. A leszakadással küzdő régiókban, például Észak-Magyarországon vagy a Dél-Alföldön akadtak falvak, amelyekben szinte senkinek nem volt állandó munkája, legfeljebb rosszul fizetett napszámra számíthatott. Az eladósodott önkormányzatok alkalmazottainak pedig, köztük a tanároknak, gyakran hónapokig kellett várniuk a fizetésükre.
Ez a helyzet is gyökeresen megváltozott, 2020-ra több mint 1,3 millió ember került ki a szegénységből, így 40 százalékkal csökkent a szegények száma. Ez nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő, az uniós tagországok közül Magyarországon volt a legnagyobb arányú a javulás. A változás az eladósodottságban is megmutatkozik. 2010-ben az emberek több mint negyedének volt hitel- vagy más, például rezsitartozása, 2021-re ez 11 százalékra csökkent.
A KSH méri azt is, milyen változások indultak be a kiemelkedően veszélyeztetett társadalmi csoportokban. Ezek között különös figyelmet élveznek a három- vagy többgyermekes családok, e körben megfeleződött a szegénységgel fenyegetettek száma. A tizennyolc év alattiak helyzete is hasonló mértékben javult. Kisebb, de jelentős javulás érhető tetten a nyugdíjasszegénység esetében is.
A szocialista–szabad demokrata kormányok regnálásának idején a roma lakosság volt a legrosszabb helyzetben, 90 százalékuk a szegénységi küszöb alatt élt. A közmunka- és képzési programoknak, valamint a munkahelyteremtő beruházásoknak köszönhetően e körben is radikálisan, 30 százalékkal csökkent a szegénységben élők aránya.
Jobban élünk, többet költünk
A jövedelmek növekedése, a szegénység csökkenése óriási változást hozott fogyasztási szokásainkba is. Ez megmutatkozik abban is, mi kerül a családok asztalára. Látványosan nőtt a hús, a tejtermékek, a zöldségfélék és a gyümölcs fogyasztása. Az átlagfizetésből megvásárolható élelmiszerek mennyisége közel megduplázódott, ennél is erőteljesebb a javulás a legalacsonyabb jövedelműek esetében.
A családok gyarapodását a tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó adatok is bizonyítják. Közel egymillióval, nem egész négymillióra nőtt az utakon futó személygépkocsik száma. A növekedés nemcsak a középosztályt érinti, a legalsó jövedelműek körébe tartozóknál 67, a második jövedelmi decilisben élők körében 57 százalékkal nőtt a saját tulajdonú személygépkocsik száma.
A jólét növekedését jelzi az is, hogy az emberek nem csak fogyasztásra, pihenésre, regenerálódásra is másfélszer annyit költenek, mint 2010-ben. Csak a belföldi kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák száma 2021-ben meghaladta a tízmilliót.
A folyamatos, több mint tíz éve tartó gyarapodás megmutatkozik a magyar lakosság pénzügyi vagyonának növekedésében is. Az Eurostat adatai szerint 2010 első negyedéve és 2021 harmadik negyedéve között megháromszorozódott, nem egész 19 ezer milliárdról közel 60 ezer milliárd forintra nőtt. Ebből közel tízezermilliárdot állampapírokba fektettek a magyar családok. Mindez nemzetközi összehasonlításban azt jelenti, hogy a magyar lakosság nettó vagyona az unión belül a hatodik legnagyobb mértékben emelkedett.