A csodák véget értek
Márciusban Kossuth-díjat vehetett át, ám az alkotásra ezt követően már nem maradt sok ideje. A 87 éves korában elhunyt Kutas László szobrász, éremművész búcsúztatására 2023. október 14-én 14.00 órakor református szertartás szerint kerül sor a piliscsabai temetőben.
Kutas László 1936. április 17-én született Budapesten. Ám mégsem tartotta magát fővárosinak, hiszen a gyermekkori nyarakat Sopronban töltötte, ahol anyai nagyapja, Podmaniczky Pál evangélikus lelkészként a hittudományi kar dékánja volt. Amikor aztán 1952-ben a Lónyay Utcai Református Gimnáziumot államosították, oda is költözött a „leghűségesebb városba”, ahol a Berzsenyi Dániel Gimnázium mellett a festő, grafikus Ágoston Ernő szabadiskoláját látogatta. Bár gyerekkori álma a sebészi hivatás volt, érettségit követően mégis a Magyar Képzőművészeti Főiskolára iratkozott be, ahol Gyenes Tamás és Pátzay Pál tanítványa lett.
Élete végéig hű maradt Sopronhoz, ahová közel félszáz köztéri alkotást faragott, melyek közül is a papréti holokauszt-emlékműre volt a legbüszkébb, ezt élete egyik fő művének tekintette.
Szobrait eleinte szinte kizárólag kőből faragta, de szeme romlását követően egyre inkább a kisplasztika, illetve a bronz domborműves érmék készítése felé fordult. 1974-ben Firenzében első helyezést ért el lett a Giorgio Vasari reneszánsz művész halálának évfordulójára rendezett nemzetközi érempályázaton, de a sikerre itthon sem panaszkodhatott: ő nyerte el például a Magyar Nemzeti Bank 25 emlékérme-pályázatának több mint felét.
Kisplasztikái ma a világ számos köz- és magángyűjteményében megtalálhatóak, de csaknem nyolcvan köztéri szoborral büszkélkedett itthon és külföldön. A nagy reformátor, Kálvin János alakját tizenegyszer is megmintázta, először Egernek, később többek között Csurgónak, Piliscsabának, Kecskemétnek, de az erdélyi Magyarvalkónak is elkészítette. Petőfi mellszobrát – Budapest ajándékaként – Kijevben állították fel, míg Winkler Barnabás építésszel közösen dolgozott a Balfi Nemzeti Irodalmi és Történelmi Emlékhely emlékművén, amely a Sopron környékén felállított II. világháborús kényszermunkatáborok áldozatainak, köztük Szerb Antalnak állít emléket.
„Papas, ahogy a család szólította, nem ismert lehetetlent, ahogy ő fogalmazott, a csodákból élt. Szüntelenül alkotott, teremtett, sosem tört meg benne a derű, a lendület. Egy gazdag életművet maga mögött hagyva mégis megpihent” – olvashatjuk a család gyászjelentésén, egyúttal arra kérnek mindenkit, aki ismerte és szerette Kutas Lászlót, írja le és ossza meg velük, mit is jelentett a számukra, mire emlékeznek vissza vele kapcsolatban a legszívesebben.
A Kutas Alapítvány gondozásában ezekből az emlékekből a későbbiekben egy kiadványt szeretnének megjelentetni. A visszaemlékezéseket a család a kutasalapitvany@bdeg.hu címre várja.