A gitáros 1970. szeptember 18-án bekövetkezett halála óta gyakran felvetődik a kérdés, hogy évfordulókhoz kötve érdemes-e újból és újból megjelentetni kiadott, valamint meg nem jelent felvételeit? Van-e mához szóló üzenetük kortársaihoz és az akkor még nem is élt korosztályokhoz?

Nos, a zenetörténelem meghatározó fordulópontjai sem a klasszikus, sem a rock műfajban nem évülnek el, mert ha így lenne, erővel sem lehetne őket megtartani a köztudatban. A Sony Music a Hendrix-örökösökkel történt megállapodása után ezúttal hiánypótlásra is vállalkozott.

A gitáros Experience nevű zenekarával megjelent három lemezének sorát 1968 őszén az Electric Ladyland zárta le és bár ezt követően még megjelent a Band Of Gypsies koncertfelvétele, de új szerzeményeket tartalmazó stúdióanyaga haláláig már nem került a rajongókhoz. Alkotói tevékenységéről alig esett szó, a tömegtájékoztatást botrányai érdekelték, például amikor a torontói repülőtéren kábítószert találtak a kézitáskájában, pedig jóformán nem telt el hét, hogy kevés szabad idejében ne vonult volna valamelyik stúdióba zenei ötleteinek rögzítésére.

Sajátos módszerrel dolgozott. Nem ritkán hónapokkal később tért vissza egy-egy, már rögzített témarészlethez, előfordult, hogy rögtön a fellépés után, pihenés nélkül vette az irányt a stúdió felé. Saját Electric Ladyland nevű stúdiójának építése közben teljes zenei átalakuláson ment keresztül.

Ráunt a koncerteken elvárt néhány sikerszámának ismételgetésére – akkoriban esténként két, egyenként félórás előadás volt a divat –, komolyabb elképzelések foglalkoztatták. Anyagilag már megengedhette magának, hogy a stúdióban ne csupán egy-két órát eltöltve készítse el a mesterszalagot, ezért szívesebben kísérletezett a végső változat előtt.

A megszokott rock ütemek helyett is egyre gyakrabban választotta a funky lüktetését, a stílust nem érző Noel Redding helyett Billy Cox-ot vette maga mellé basszusozni. A rengeteg munka csaknem hiábavalónak bizonyult, mert a felvételek végső keverését már nem érte meg.

A feladatot hangmérnöke, Eddie Kramer vállalta, aki jó érzékkel nyúlt a gitáros hagyatékához és mentette meg az utókor számára, azt azonban ő sem tudta elérni, hogy a hanganyagot háromfelé osztva a Cry Of Love, Rainbow Bridge és War Heros lemezeken tegye közzé a kiadó 1971-72-ben. Mivel ezek összetétele egyáltalán nem tükrözte a főszereplő eredeti elképzelését, rövidesen ki is vonták őket a forgalomból.

Hogy a Hendrix által megálmodott és 1970 őszére tervezett First Rays Of New Rising Sun című dupla lemez tartalmazta-e volna az e néven most megjelentetett hanganyag mind a tizenhét tételét, csak a rég elhunyt szerző tudná megmondani, de ennél lényegesebb, hogy az alkotói folyamat mostantól egységes egészként nyomon követhető. Az újra kiadott és minőségileg feljavított első három sorlemezhez hasonlóan ehhez is tartozik egy félórás DVD-film. Ezen Mitch Mitchell dobos, Cox és Kramer emlékezik az együtt töltött időszakra, a hangmérnök a felvételek elemzése közben a Night Bird Flying esetében még sávonként is bemutatja a gitár ötszörös rájátszását.

Ilyen hangszeres telítettség elképzelhetetlen volt a zenész kezdeti időszakában. Jimi 1969-ben készült, eddig kiadatlan tizenkét felvétele is megjelent a napokban, címadóját, a Valleys Of Neptune-t, két év alatt juttatta a ma hallható változatáig. Negyvenévi kihagyás után ehhez klipet is készítettek. Ezúttal is Kramer végezte a hatvanperces anyag feljavítását, közte a Cream örökzöld Sunshine Of Your Love, valamint Jimi saját Fire és Stone Free című szerzeményeinek eddig ismeretlen változatával.

Az egész lemez lenyomata annak a kísérletnek, amely a korszakos Electric Ladyland-et követte volna, többnyire még az eredeti, már csupán néhány hónapig élő Experience felállásban. Hendrix rövidesen fel is hagyott a próbálkozással és inkább a First Rays csak stúdióban lehetséges, több gitárrájátszásos vonalát vitte tovább, legnagyobb bánatára azonban a koncertek közönsége továbbra is a korlátozott lehetőségű dob-gitár-basszus felállást igényelte.

Ha Hendrix készülő számai 1970 őszén megjelennek, forradalmasították volna a gitárközpontú rock arculatát, bemutatták volna a meghatározó jelentőségű zenész megújulását. A dalok születésének és a felvételek készítésének körülményeit, továbbá számos érdekességet a két lemezhez csatolt színes füzetmellékletek részletezik.

Szakács Gábor