Hirdetés

A hun–szkíta szellemiség, így a magyar történelmi mondakincs egyik legfontosabb jelképe a szarvas, amely a tudás és a termékenység szimbóluma is egyszerre. Arról, hogy őseink életében milyen fontos szerepet töltött be, számos legenda árulkodik. A magyar mitológiában az egyik legismertebb a Hunor és Magor-eredetmonda, amelynek legszebb irodalmi változata Arany János nevéhez fűződik. A Rege a csodaszarvasról története lett az egyik vezérfonala annak a 2024-es falinaptárnak, amelyet – a Püski Kiadó felkérésére – Tombor Balázs szövegei és fekete tusrajzai díszítenek. A naptár – melyben a hun hónapok állatai is megjelennek – a végtelenből előtekeredő griffmadárral indul, amely a megtestesült világunkat jelképező szarvasfejet tartja a szájában.

A január központi figurája Enéh, aki két gyermekét, Hunort és Magort öleli, akikkel aztán hónapról hónapra haladva mi is a szarvas, azaz a tudás nyomába eredhetünk. Merthogy a vadászat voltaképpen ennek a tudásnak a megszerzéséről szól, amely olykor távol kerül, és a férfiak csak egy kis lángját tudják életben tartani, máskor pedig elvezeti őket a női minőséghez, akivel egyesülni tudnak. Végül a tudást megszerezve levetik a földi hívságokat, és szarvassá válva az égbe szállnak, vagyis visszatérnek oda, ahonnan elindultak. A Rege a csodaszarvasról, a Szarvassá vált fiú és a Tündér Ilona regéje alapján írt és hun–szkíta stílusban megrajzolt naptár lapjain Tombor Balázsnak köszönhetően az ősi magyar hit és tudás legmélyebb gyökereit ismerhetjük meg.

Korábban írtuk