A kilencvenes évek végén aztán elbúcsúztak egymástól a zenekarral. Saját bevallása szerint a világ megváltozott, és vele a Muzsikás is. Más elképzelései voltak arra a zenére vonatkozóan, amit játszottak, ezért a régi szellemet keresve tanítványaival megalakította az Ifjú Muzsikást. Úgy érzi, az Ifjú Muzsikásban azt a gondolatiságot viheti tovább, amit régi zenekarában már nem talált. Február első kedd estéjén azonban nem a zenészt, hanem a gondolkodó Csoóri Sándort ismerhettük meg.

– 1995-ben egy Kaláka-fesztiválon ismertem meg Sándort. Saját örömére szórakoztatta muzsikájával alkalmi közönségét, amikor én is odatévedtem – emlékezett beszélgetőpartnere, Répássy Mona, a Balaton-felvidéki művelődéstörténet-kutató. – Egyszer csak hozzám fordult, és azt mondta: gyere ide, és hallgasd meg az én zenémet. Nem lehetett ellenállni a hívásnak, különösen azért nem, mert csodálatos muzsikát játszott, olyat, ami azonnal szíven ütött. Amikor befejezte, megkérdezte tőlem, hogy tetszett-e, és hogy szeretném-e meghallgatni annak az embernek a muzsikáját, akitől ezt tanulta – folytatja lelkesen. – Így ismertem meg Ádám István széki zenész muzsikáját és Sándort.

Baráti kapcsolatuk azóta elmélyült, sok közös élményük is alakítója volt annak a világszemléletnek, amit Sándor az utóbbi évtizedben kialakított magának. Egy ízben 1995-ben úgy fogalmazott, hogy olyan zenét szeretne megszólaltatni, ami gyógyít.

– Ma már szinte mindent zenének neveznek, amiben hangok szólalnak meg. – mondja ifjabb Csoóri Sándor. – Legyen az teljesen fantáziátlan mű- vagy gépzene, vagy csak esetlegesen összerakott hangok sorozata. Pedig a zene hatalom, olyan erős hatalom, hogy akár gyógyítani is lehet vele, de ugyanígy meg is betegíthet. Jó zenével jót, rossz zenével rosszat teszünk embertársainknak. Amikor úgy jó tíz éve beteg lettem, akkor kezdtem gondolkozni ezen. Addig a duda volt a fő hangszerem, aztán hegedülni kezdtem. Ahogy előre haladtam a tanulással, úgy gyógyult a lábam is. Egész nap Ádám István muzsikáját hallgattam és hagytam, hogy a zene a hangok rezgésein keresztül átjárjon. Az öngyógyítás olyan jól sikerült, hogy ma ismét tudok járni! Egy időben az kezdett el izgatni, hogy az erdélyi muzsika mitől olyan magával ragadó, amilyen. Mert nem egyszerűen jó, hanem hömpölygő áradat. Nemcsak zenészeket vagy táncosokat, hanem olyan embereket is elvarázsol, akik nem kötődnek hozzá, esetleg akkor hallják először. Nagyon érdekes megfigyeléseket tettem adatközlő zenészeket szemlélve – meséli tovább. – A parasztzenészek vonójukkal teremtő szimbólumokat rajzolva szólaltatják meg muzsikájukat. Amikor balra köröznek, a felgyülemlett feszültséget oldják, amikor jobbra, építő energiákat táplálnak, és amikor szép ívben megrajzolják a fekvő nyolcast, a végtelen jelét, a világegyetemben áramló harmóniákat varázsolják elő. Azóta próbálom átadni ezt a felismerést a tanítványaimnak is, mert úgy gondolom, hogy játékuk ezáltal válik igazán hitelessé. El is neveztem ezt a módszert Magyar Zenei Jógának.

Répássy Mona kérdésére válaszolva, hogy mi az élet egyszerűen, tömör választ ad.

– Az élet az, ha az ember végzi a saját dolgát – mondja. – Nagyon fontos, hogy mindenki azt tegye, ami a feladata. Csak saját magunk orvosai lehetünk, senki más nem képes meggyógyítani bennünket, ha mi magunk nem tesszük meg. A világot is csak így tudjuk jobbá tenni. Még a legrosszabb helyzetben is azt kell néznünk, hogy mi az a jó, amit tenni tudunk. Ha folyamatosan a rosszról beszélünk, a rossz megvalósul és életre kel. Ez az életszemlélet az én vallásom.

Erről szól könyve is, a Varázsjelek, mely a zenetanulás ősműveltség alapján való tanítását hangsúlyozza. Gerincét szófejtések adják, egy-egy nagyobb szócsalád több tagját igyekszik egy maga által meghatározott rendszer szerint csokorba szedni.

– Úgy kezdődött – meséli -, hogy felütöttem a Magyar Értelmező Kéziszótárt és keresni kezdtem azokat a szavakat, amikben megtalálható az én szócska. Ezekből egy kis versikét is faragtam aztán, aminek a Játék az én szóval enmagamban címet adtam. Ezeket a szavakat boncolgatva jöttem rá, milyen csodálatosan mély értelműek és kifejezőek szavaink. A magyar nyelv rendkívül ősi voltáról meg vagyok győződve.

Visszatérve a zenére és a zene erejére, emlékeztet egy közelmúltbéli eseményre. Amerikai katonák vallattak arab foglyokat éjjel-nappal kemény rockot játszva cellájukban. A vallatási módszer következtében a katonák komoly pszichés károsodást szenvedtek.

– A fülünknek idegen zene lelkünket is károsítja, testi egészségünket is veszélyezteti. Ennek fényében ideje lenne elgondolkozni azon, milyen hatása van annak, ha a magyar rádió- és tévéadókból folyamatosan idegen zene és idegen beszéd folyik. Arról nem is szólva, hogy ez az idegen zene a saját zenénket kiszorítva foglal el óriási helyet mindennapi életünkben – mondta Csoóri Sándor.

A beszélgetésbe a muzsikus invitálására a közönség is bekapcsolódott, így tanulságos társalgás alakult ki a jóról és a rosszról, a múltról és a jelenről, a hagyományról és a nyilvánosság kérdéseiről. Az estét ifjabb Csoóri Sándor és az Ifjú Muzsikás a hagyományt, a jót sugárzó magyar muzsikája zárta. Aki szeretne lélekemelő magyar muzsikára mulatni, megteheti a Károli Gáspár Református Egyetem pinceklubjában, ahol minden pénteken játszik az Ifjú Muzsikás.

-rvsz-