Jelenleg tizenhat olyan zászló van, amelyeket nemzeti ünnepeinken fölvonultatnak. Ha egyéb, konkrét történelmi eseményre kérnek történelmi zászlókat, akkor számuk lehet kevesebb, és kiegészülhet olyan zászlóval, amely eredetileg nem szerepel a tizenhat ajánlott jelkép között, de ott és akkor jelentősége van.

Legfontosabb történelmi zászlóink a következők:

Az Árpád-házi családi zászló, köznapi nevén a sok vihart kavart árpádsávos zászló. Ősi magyar szimbólum Árpádházi királyaink történelmi zászlóin már a XI. században szerepel. Legtöbbször négy vörös és négy fehér sáv váltakozásából áll, de a sávok száma nem volt mindig állandó. Legkorábbi magyarországi előfordulása 1202, amikor Imre király (III. Béla fia) címerén jelenik meg.

Árpád-házi királyi zászló a XII. század végéről. A régebbi, a kettős keresztes változat III. Béla király uralkodása alatt jelent meg. III. Béla címeréül a kettős keresztet (talán Bizánc tanácsára) választotta, amit az Árpádok ősi, vörös színét őrző pajzsra helyezett. Később a kereszt alatt megjelent a hármashalom, utóbbi az országot szimbolizálta. (A népies Tátra, Mátra, Fátra a képzelet szülötte.) A fenti két címer színeiből alakult ki a magyar trikolór.

Az Anjou királyi zászló. Károly Róbert és Nagy Lajos uralkodása alatt használták, az Anjouk és az Árpádok családi színeiből állították össze; az utóbbi az Anjou-királyok jogos trónigényét szimbolizálta.

Hunyadi János zászlója 1450 körül. Négyes osztású: piros mezőben két oroszlán, a fekete mezőkben pedig egy holló és egy pelikán látható.

A Fekete Sereg zászlója. A Corvinák egyikében fennmaradt miniatúra alapján készítették, amellyel Mátyás fia, Corvin János 1485-ben bevonult Bécsbe. Kettős osztatú; a bal oldali fehér és a jobb oldali vörös mezőkben oroszlán látható.

Bocskai István nagyszalontai hajdúinak hadnagyi standardja, 1600 körül készült.

Bethlen Gábor fejedelmi zászlója 1615-ből. A Bethlen család fecskefarkú zászlóját Krisztus kiömlő vérét szimbolizáló „lángnyelvek” díszítik. Felirata: Gábor, Isten kegyelméből Erdély fejedelme.

Nyitra vármegyei nemesi felkelők zászlója 1600-ból. Felirata: Nyitra vármegye zászlója – Erény és Egyetértés. A hátoldalán a megfeszített Krisztus és IN HOC SIGNO VINCES („E jelben győzni fogsz) felirat található. A hagyomány szerint a zászlót Buda 1686-os visszavívásánál is használták.

Thököly Imre fejedelem zászlója a XVII. század végéről. A rekonstrukció a korabeli erdélyi zászlók formáját és díszítőmotívumait eleveníti föl. Hátoldalán Magyarország nyitott, lombkoronás címere látható.

Kuruc lovassági zászló 1706-ból. Előlapján lombkoronás magyar címer és a szabadságharc jelmondata, a PRO LIBERTATE látható. Hátlapján a Rákóczi-címer és az 1706-os évszám.

Baranyai huszárezred zászlója a XVIII. század első harmadából. A császári-királyi hadseregben később rendszeresített ezredzászlók jelképeit használja. Előlapján a császári sas mellére helyezett magyar címer, hátlapján vörös palástos Mária a gyermek Jézussal.

Pest vármegyei nemesi felkelők lovassági zászlója 1797-ből. Előlapján Magyarország és Pest megye oroszlános címere, hátoldalán holdsarlós Mária-ábrázolás.

Trónfosztás utáni honvéd lovassági zászlók 1849-ből. Az ismeretlen honvéd lovasalakulat zászlója a szabadságharc zászlóinak minden jegyét hordozza: fehér, zöld-vörös farkasfogazattal szegélyezett, hátoldalán Regina Caelis-ábrázolás, előlapján Kossuth-címer. Az 1848-as honvédzászlók szolgáltak alapul minden későbbi magyar katonai zászlóhoz.

Trónfosztás utáni lovassági zászló ugyancsak 1849-ből.

Az 1938 M gyalogsági zászlót a második világháborúban használták. A honvédzászlók mintájára készült, csupán a farkasfogak helyén találjuk a XVIII. századtól használatos „lángnyelveket”. A zászló címere a két világháború közötti magyar középcímer.

Az 1949/1. M lovassági zászló mindkét oldalán Kossuth-címer; a magyar történelem legrövidebb ideig használt zászlója; a Demokratikus Honvédség részére rendszeresítették 1949 elején. Ugyanazon év szeptemberétől a zászlóra már a Népköztársaság címerét, az úgynevezett Rákosi-címert kellett elhelyezni. 1950-től a zászlók elvörösödtek, talán szégyenükben.

Hankó Ildikó