Szinte megmagyarázhatatlan, hogy a szinte kizárólag franchise-okra építő hollywoodi stúdiórendszerben hogyan rúghat labdába a Z, az elveszett várost és egyéb, remek ízléssel elkészített, de nem éppen rentábilis alkotásokat jegyző James Gray. A producerek talán a kommersznek hangzó történet miatt bíztak rá közel százmillió dollárt: egy kiváló képességű űrhajós (Brad Pitt) azt a feladatot kapja, hogy találja meg húsz éve eltűnt apját (Tommy Lee Jones), aki a galaxis peremén kutatva veszélyt jelenthet az emberi civilizációra. Hiába adná magát a téma, Gray mozijában mégsem a látvány dominál, a néhány pofás akciójelenet csak az eladhatóságot szolgálja. Az utazás ugyanis nem elsősorban térben, inkább a lélekben zajlik, a főszereplő miközben átszeli az univerzumot, szembenéz saját magával is. Az egzisztenciális dráma külcsínre a 2001: Űrodüsszeiát idézi, filozofikusságában és hangulatában pedig az Apokalipszis mostot és – bár mélységében nem éri el – Tarkovszkij alkotásait. Az év egyik legkülönlegesebb amerikai filmje.
