A pop-rock műfaj elhíresült, egyben teljesen téves, liberális képzettársítása, a Sex, drug and rock and roll évtizedek óta butítja és viszi romlásba híveit. Elég megnézni a becsapott hírességek halálozási mutatóit. Ennek ellenére ilyen közegben a fentiektől eltérő üzenetet hirdetni nem sok jóval kecsegtetett két évtizeddel ezelőtt, mégis megtörtént.

Ehhez olyan családi háttér kellett, mint amellyel Gárdai György rendelkezett. Édesapja az 1956-os forradalomban való részvételéért több hónapot töltött a kistarcsai internáló táborban, ezért szabadulása után munkát igen nehezen kapott, még a paksi templom gondnoka is csak Sólyom Károly evangélikus lelkész közbenjárásával lehetett. Fia örökölte az egyházi szellemiséget, és nem csak azért, mert kilencévesen olykor a harangozói feladatot is ellátta az apa távollétében. Azóta is ez az egyetlen hangszer az életében, amin megtanult játszani.

Életének fordulópontját oly sok kortársához hasonlóan a Beatles feltűnése jelentette. Ettől kezdve mindvégig zeneközelben forgott, ifjúsági és magnós klubokat szervezett, vezetett. Egy tulajdonságban mindenképp különbözött a többiektől: még a dühöngő diszkókorszak idején is az élő zene népszerűsítését tartotta fő feladatának akkori lakhelyén, Dunaújvárosban.

Miután visszaköltözött szülővárosába, addigi tapasztalatait hasznosítva 1993 júliusában a paksi Erzsébet Szállóban és a Szent István téren szervezett öt zenekar részvételével koncertet, amit Duna-parti halászléfőzőversennyel kötött össze.

Azóta sok víz lefolyt az öreg folyón és alapvető változások történtek. 1995-től már megjelent a plakátokon a Gastronomic, majd 2001-től a Gastroblues elnevezés, a koncertek pedig jellegüknél fogva több helyszínre kerültek. A rock és blues Sportcsarnokba, a zenészek szabadon választott örömzenéje (jam session) az Új Hullám Sörözőbe, az elmélyültebb, bensőségesebb figyelmet igénylő akusztikus műsorok a Makovecz Imre építette Szent Lélek-templomba.

Mivel kezdetektől hang- és képfelvétel készül az előadókról, tökéletességre törekszenek, hiszen ilyen lehetőséget senki más nem biztosít számukra. Ez a kivételes állapot a magyarok esetében még csak érthető lenne, de a világhírességek is örömmel adják nevüket a felvételekhez, amit azok minősége indokol.

Keith Emerson billentyűs muzsikussal egészen sajátos helyzet alakult ki:

– A megállapodásunk alapján az előadásból húsz percet rögzítettünk hangban és képben. A felvételeket elkészítettük, majd elküldtük hozzájuk megtekintésre, melyek olyannyira elnyerték tetszésüket, hogy a teljes koncertanyagot kérték és nem akarták elhinni, hogy mi csak a megállapodott húsz percet rögzítettük. Végül ez a felvétel Emerson CD-jének európai kiadásán DVD-mellékletként került forgalomba. A 32 sávos hangot egyébként egyedülálló módon internethálózaton keresztül kellett átküldenünk a későbbi keverések miatt – meséli Gárdai György, a fesztivál főszervezője.

A nagy nevek közül persze nem csak Emerson járt Pakson. Megfordult ott az Animals, Ray Phillips (Nashville Teens), Roger Chapman (Family), a Jethro Tull, a Colosseum, a Yardbirds, a Manfred Mann’s Earth Band és a sor végtelen.

Az elmúlt ötven esztendő meghatározó rhythm and blues egyéniségei egy korosztálynak, ahogyan Gárdai Györgynek is, nemcsak a fiatalságát adják vissza, hanem a kommunizmus által tőlük elvett éveket is, amikor ideológiai okokból Magyarországon nem láthatták külföldi kedvenceiket.

A meghívások Spencer Davis-szel kezdődtek, amikor Paks polgármestere, Herczeg József 1998-ban első ízben biztosított az önkormányzat részéről nagyobb összeget a szervezéshez.

– A legendás zenész érkezése a város életében egy igen jelentős eseménnyel társult. Akkor és ott kötötték meg Galántával a testvérvárosi szerződést, az ünnepségen pedig Davis is megszólalt és örömét fejezte ki, hogy a zene nyelvén sikerül hozzájárulnia a trianoni határok eltörléséhez. Hogy nem csupán üres szavak hangzottak el részéről, arra bizonyíték, hogy Pestről vonattal, rövidnadrágban, strandpapucsban jött le, pedig angolul beszélő gépkocsivezetővel autót is rendeltek neki. Ő azonban úgy gondolta, hogy így jobban meg tudja ismerni az országot és az embereket – eleveníti fel a kezdetet Gárdai György.

Az idei világhírességek között találjuk Glenn Hughes (ex Deep Purple), valamint Ken Hensley (ex Uriah Heep) mellett a billentyűs varázsló Rick Wakemant, így elmondható, hogy a korábban vendég Keith Emerson és Jon Lord után vele együtt a világ három legjelentősebb orgonistája fordul meg a dunántúli városban. Rick ráadásul ingyen vállalta a templomi koncertet, amikor megtudta, hogy azt jótékonysági céllal rendezik. Mivel kedvenc hangszere, a Steinway zongora magyarországi forgalmazója a fesztivál rendszeres vendége, nincs akadálya, hogy ezen a típuson mutassa be műsorát.

Ha már a jótékonyságnál tartunk, a főszervező a fesztivál bevételéből több éve támogatja a szintén testvértelepülés kárpátaljai Visk magyar óvodásainak saját épületbe költözését az ottani református tiszteletes, Jenei Károly segítségével (Magyar Demokrata 2012/3). Emellett nem felejti el meghívni a határon túli magyar zenekarokat sem, akiket hazai társaikkal együtt nem tudott elkábítani a diszkók hamis világa, a tartalmatlanság, a múló divat. Ezek a fiatalok hosszútávon gondolkodnak, még akkor is, ha ezért kevesebb rivaldafény hull rájuk, mintha beálltak volna a sorba.

Az ilyen emelkedett hangulatú tömegrendezvényeken elkerülhetetlen az étel-ital fogyasztása, de ahogy a zenében, itt sem mindegy, hogy milyen minőségben történik. Alighanem a Gastroblues az egyetlen zenei fesztivál, ahol nem pusztán a szomjúság oltásáról és az éhség csillapításáról szól a történet.

Gárdai kezdeményezésére 2001-ben alakult meg a Paksi Borbarát Klub, amelynek célja a hazai és az elszakított területek borkultúrájának népszerűsítése neves borászok, többek között Légli, Takler, Tiffán meghívásával, előadásaival, Bormúzeum fenntartásával. Ez a szemlélet kizárja, hogy az érdeklődőket mindenféle lőrével itassák, műételekkel etessék, nem véletlenül vehette át a kezdeményező a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség elnökétől az elismerő oklevelet.

A minőség tehát kötelez, ezért nem engedik be a vásárosok közül a bóvliárusokat, mutatványosokat, mivel itt nem érvényes a „cirkuszt és kenyeret” mondás.

Bár a rendezvényekről minden évben többórás dokumentum készül, az idei születésnapot emellett sajátos ajándékkal is ünneplik. Húsz fesztivál hangban, képben és írásban címmel hat-hat CD-t, DVD-t, könyvet, továbbá fényképalbumot tartalmazó exkluzív kiadvánnyal lepik meg kitartó barátaikat.

A huszonnégy órányi élő zenét a blues műfajban világszerte egyedülálló, több mint ötszáz a kezdetektől napjainkig digitálisan archivált koncertből válogatják. Teljes felsorolásuk nehéz lenne, de az eddig említetteken kívül többek között Carl Palmer (ex Emerson, Lake and Palmer), Mick Taylor (ex Rolling Stones), Noel Redding (ex Jimi Hendrix Experience), a Nazareth, a magyarok közül Orszáczky Jackie, Ferenczy György, Varga János, Keresztes Ildikó, Charlie, Takáts Tamás, Török Ádám, Tűzkerék XT, valamint a Magyar Atom, P. Box, Boom Boom, Tátrai Band, Deák Bill Blues Band, Palermo Boogie Gang és a Kormorán zenekarok szerepelnek a filmen.

Egy DVD külföldi és hazai zenészekkel, borászokkal, szakácsokkal, szervezőkkel készített beszélgetéseket, egy CD pedig a róluk és a fesztiválról készült sok ezer fotóból válogatott képeket tartalmazza.

Az eddigi hagyományhoz hasonlóan kereskedelmi forgalomba ez a kiadvány sem kerül, kizárólag a decemberi lemezbemutató koncerten lehet hozzájutni.

A bevezetőben Gárdai György gyermekkori családi hátterének fontosságát hangsúlyoztuk és ezt a befejezéskor is meg kell ismételnünk, igaz, most már felnőttként.

Főszervezői feladatait aligha tudta volna sikeresen ellátni az elmúlt két évtizedben, ha felesége és gyermekei nem állnak mindvégig mellette. Nem kevésbé játszott meghatározó szerepet a rendezvények sikerében Hajdú János polgármesterrel az élen Paks városa, valamint az atomerőmű, akik kezdetektől fő támogatói voltak. És persze az a rengeteg segítőkész társ, akik mélységes tisztelettel viseltetnek az értékes zene és a tehetséges muzsikusok iránt. A Paksi Gastroblues Fesztivál két évtizede mindnyájukkal együtt teljes.

Szakács Gábor