Budavára a miénk!

„Budavára a miénk! Ma reggel 7 órakor vette be ostrommal Görgei tábornok dicső hadseregével. Az osztrák zsoldosok keményen védelmezték a várat, de a magyar vitézségnek végre engedni voltak kénytelenek”, írja egy 1849. május 21-én keltezett kiáltvány. Erre a dicsőséges pillanatra emlékeztet Görgei Artúr lovas szobra, amely 1998 óta áll a Fehérvári rondellán. Illetve állt 2021 júniusáig, amikor a Nemzeti Hauszmann Program keretében megkezdődött a körbástya újjáépítése. Ezzel párhuzamosan a szobrot egy restaurátor-műhelybe szállították, hogy a munkálatok befejeztével visszakerülhessen jól megszokott helyére.

A Fehérvári rondellát, illetve annak alapját az a Dzserráh Kászim (Cerrah Kasım) építtette, aki az 1660-as évektől harcolt a hódoltságban. A szultán feltehetően elégedett volt szolgálataival, mert 1666 tavaszán kinevezte budai pasának, egyben vezíri méltóságra emelte. A Kászim pasa bástyája a maga 50 méteres átmérőjével és 4,5 méter vastag falaival akkoriban a vár legnagyobb körbástyája lehetett. Szilárdan állt is a helyén, egészen 1723 húsvét vasárnapjáig, amikor tűzvész tört ki a várban. Ennek következtében felrobbant a rondella mellett álló lőportorony, ami jelentős károkat okozott az építményben is – a helyreállítás után a körbástyát északi és déli irányban kazamatákkal is bővítették.

A József főhercegi palota építése idején, az 1890-es években azonban úgy gondolták, az egészre nincs többé szükség, így korszerűtlenségre hivatkozva egyszerűen lebontották, helyén palotakertet és sétányokat alakítottak ki. Szerencsére azonban ez a bontás a felszín alatti részekre, az alapokra nem terjedt ki, azokat csupán lefedték a földhalommal. Ennek köszönhető, hogy a II. világháború után e domb alól egyszer csak kibukkantak a rondella eredeti falai. Az 1950-es években zajló helyreállításánál végül azonban nem a végső állapotának falmaradványait vették figyelembe, hanem a bástyát egy korábbi, kisebb ívre alapozva építették újra.

A falak nem bírták a rájuk nehezedő irdatlan földtömeg nyomását, így az 1980-as évekre már repedések jelentek meg rajtuk. A szakértői vizsgálatok és a statikai szakvélemény szerint a rondella mára szerkezetileg javíthatatlanná vált; a végső pusztulástól csak a bontás utáni újjáépítés mentheti meg.

– A munkát az 1950-es évek elején készült falazat és a mögötte építési törmelékből létrehozott terasz bontásával kezdtük meg, természetesen folyamatos régészeti megfigyelés mellett, külön ügyelve arra, hogy az erődítmény műemléki és régészeti értékei ne sérüljenek. Az újjáépítéshez pedig a jelenlegi bástya kőanyagát használjuk majd fel. Ez egyébként történelmi lehetőség is, hiszen a rondella területén még soha nem történt átfogó régészeti feltárás – mondja Fullár Zoltán, a Budavári Palotanegyed megújítását végző Várkapitányság régészeti irodavezetője.

Azt is elmeséli, hogyan került az Esztergomi rondelláról a Fehérvárira a most elszállított, Görgei Artúrt ábrázoló lovas szobor. Ez a mű nem ugyanaz, mint aminek felállítására 1934 áprilisában Gömbös Gyula miniszterelnök kért és kapott engedélyt Horthy Miklós kormányzótól. Gömbösnek ifjúkori ideálja volt Görgei, akinek megítélése ekkoriban sem volt egyértelmű. A bronzszobor elkészítésével azt az ifj. Vastagh Györgyöt bízták meg, akinek a lovarda előtt már ott állt a Lovát fékező csikós című szobra. Görgeit a szobrász honvéd tábornoki egyenruhában, lován ülve örökítette meg, gránittalpazatának két oldalára pedig felkerültek győztes csatáinak helyszínei. Az Esztergomi rondellára felállított, hatalmas, nemzeti színű lepellel borított alkotást 1935. május 21-én Horthy Miklós és kormánya jelenlétében leplezték le, éppen azon a napon, amikor 1849-ben a fővezér győzedelmes csapatai élén bevonult a budai Várba. Bár sokáig tartotta magát az a városi legenda, hogy a szobrot 1945-ben erőszakosan ledöntötték, valójában bombatalálat érte, és ennek következtében dőlt le a talapzatáról. Vignali Gusmano, a kor egyik legnagyobb ércöntőmestere látta a 19 darabra szakadt szobortestet, és úgy ítélte meg, hogy nem lehet helyreállítani. Elszállították, majd néhány évvel később az Andrássy-, a Tisza-szoborral és a Haditengerészeti hősi emlékművel együtt ezeket is beolvasztották a Sztálin-szoborba. Az újraállítás gondolata a rendszerváltozáskor vetődött csak fel, erre Görgey Tibor, a tábornok leszármazottja alapítványt is létrehozott. A ránk maradt fényképek, híradófelvételek, egy Vastagh-előtanulmány és egy kisplasztika segítségével végül Marton László szobrász alkotta újra Görgei alakját, amelynek új helye az a Fehérvári rondella lett, ahol 1849-ben először törtek be a várba a magyar honvédek.

A rondella felújításának része, hogy a vár autóforgalmának csökkentésére egy új, a Palota útról megközelíthető, közel háromszáz beállóhelyes várgarázst építenek. Közben folyamatosan dolgoznak a vár egykor világhírű történelmi kertjeinek, parkjainak helyreállításán is, így például a következő években újjászületnek a Fehérvári rondella alatti, hosszú idő óta méltatlan állapotban lévő nyugati kertek. Az újjáépítés után a rondella esztétikailag is illeszkedik majd a körülötte lévő várfalakhoz, így mellvédje valamivel alacsonyabban lesz az eddiginél. Különösen jó hír, hogy a rekonstrukciót követően megnyílik a nyugati várfal eddig lezárt szakasza is, és a bástyától az újjáépülő József főhercegi palota mellett sétálhatunk végig egészen a Csikós udvarig.