Hirdetés

A jelenkori hollywoodi ötlettelenséget jól illusztrálja, hogy amikor a Disney épp nem egy franchise-t görget tovább, akkor a korábbi meséi élő szereplős változatait készíti el. A végeredmény eddig mindig alulmaradt a klasszikus rajzfilmekkel szemben, és a sormintát a Mulan sem töri meg. Bár nagy költségvetésű amerikai produkcióban kifejezetten szokatlan a távol-keleti kardozós harcművészeti filmek, az úgynevezett vuhsziák stílusjegyeit felfedezni, ennél több pozitívumot sajnos nehéz az alkotásról elmondani. Az adaptáció időzítése aligha véletlen, hiszen a történetbe, amelyben egy talpraesett kínai kislány a korabeli törvényeket megszegve katonának áll, majd az ország legkiválóbb harcosa és a csupa férfiből álló sereg vezére lesz, lehetetlen nem belelátni a manapság divatos genderkurzust. És a Disney nem is bíz semmit a véletlenre, a fő mondanivalóját jól artikuláltan, többször is a szánkba rágja, mintha a szomszéd székben maga a stúdióvezető narrálná a látottakat. A Mulan igazi bűne azonban, hogy alaposan kiszúr a családosokkal: míg az általános iskolások valószínűleg jól elszórakoznak a kalandon, az őket elkísérő tapasztaltabb generáció mély álomba szenderül az elnyújtott cselekményen és az ezerszer látott, kiszámítható fordulatokon.

Korábban írtuk