– A napokban megjelent lemezed az Újra itthon címet viseli. Eddig nem így érezted?

– A megelőző nyolc esztendő során lélekben valóban nem, különösen a 2004. december 5-i gyalázatos népszavazás idején. Amikor azzal szembesültem, hogy a mai Magyarországon élők jelentős része nem hajlandó sorsközösséget vállalni az akaratuktól függetlenül határokon kívül rekedt nemzettársaival, az olyan döbbenetet váltott ki bennem, hogy komolyan elgondolkodtam az állampolgárságom visszaadásán. Nem kívántam ennek az elidegenített nemzetnek a tagja lenni, amelyben nem éreztem jól magam.

– A kormányváltás nyilván megváltoztatta a véleményedet.

– Nem kifejezetten a kormányváltásról van szó, ugyanis ami történt, az pártpolitikától független kellene, hogy legyen. Nevezetesen, hogy az országnak olyan kormánya és parlamentje lett, amely komolyan vette a nemzetegyesítést. Ennek jegyében meghozta az állampolgársági törvényt és ettől kezdve, ha valaki a magyar nemzethez tartozónak akarja vallani magát, azt önkéntes alapon megteheti. Arról nem is szólva, hogy az országnak végre olyan vezetése van, amely először a magyar érdeket nézi, és csak utána a nagy közöset, ha már csatlakoztunk az EU-hoz. Ezáltal lett teljes a nemzet és ettől kezdve érzem én is itthon magam, amire a lemez címe is utal.

– Az Iránytű nélkül egyfajta megvilágosodást tükröz, szövege hamis profétákra, hamis barátokra céloz. Ez mennyire személyes és mennyire általánosítás?

– A dalok szövegét Toldi Tamás írta, akivel azért jó dolgozni, mert amikor megszületik egy új dal, felhív, megkérdezi, hogy mit szeretnék annak hangulatából adódóan. Ennek megfelelően megírja a szöveget, átküldi, én pedig olykor-olykor saját ízlésem szerint belejavítok. Hála Istennek, ezúttal tökéletesen ráérzett a lelkivilágomra. Ha ezt én tudnám megírni, akkor én lennék a szövegíró. Való igaz, a vers az életemből kiragadott pillanatokat jeleníti meg, hiszen voltak, akik cserbenhagytak, akikben nagyot csalódtam. Nem vagyok bosszúálló, haragtartó, és bár elrakom ezeket az embereket egy bizonyos dobozba, nem táplálok irántuk ellenséges érzületet. Ezt az életszemléletet elsősorban politikusoknak ajánlanám, mert lehet eltérő az értékrendjük, attól még nem kellene a másikat gyűlölni.

– Nem lett volna kedved hozzá, hogy mégis te írd a dallamokat, szövegeket, és a javításokat végezte volna más?

– Késztetést még csak-csak éreztem, de nem vagyok sem zeneszerző, sem szövegíró alkat. Ezzel együtt írtam már zenét, sőt ez lett életem első számú dala, az Európa. Ha erre képes voltam, miért nem írok többet? Azért, mert úgy gondolom, vak tyúk is talál szemet. Nálam soha nem megy megrendelésre, hogy határidőre le kell adnom a dalokat, szövegeket. Van, aki öt perc alatt képes megírni az egész nagylemezt.

– Peter Green gitárosról beszélik, hogy 1969-ben épp ennyi idő alatt írta meg az Oh Well című Fleetwood Mac-sikert.

– Nagyjából ugyanez történt az Európa esetében is, hiszen ezt a négyperces dalt valóban öt perc alatt írtam. A dal szövegét eredetileg Csiga Sándor vetette papírra Kék farmer címmel, azonban Varga Mihály barátom, akinél próbáltunk, kezembe nyomott egy másik szöveget, hogy nem tudnék-e rá dallamot találni. Ez volt az Európa és amikor elkezdtem rá dúdolni a Kék farmer című dalomat, vers és zene tökéletesen illett egymáshoz.

– Európára egyre kevésbé illenek a dal magasztos sorai. Továbbra is vállalható számodra?

– Természetesen, hiszen nem az EU-ról szól, hanem egy kulturálisan összetartozó földrajzi egységről. Ez a szervezet csak egy része Európának, egy politikai szövetség, ráadásul nem is minden ország a tagja. Amikor a szlovákok a csatlakozásuk himnuszává akarták tenni az Európát, szerzőkként számukra is világossá tettük, hogy a dal nem arról szól, hiszen egy uniós csasztuskát írtak olyan szövegrészekkel, hogy tizenkét csillag ragyog az égen, meg hasonlók. Még azt is felajánlottuk, hogy Varga Misi saját költségén kimegy Pozsonyba, hogy leüljön a szlovák szövegíróval és segítsen a vers átalakításában, de az nem kellett nekik.

– Az Ez az én hazám cím Máté Péter egykori dalát idézi.

– Ennek szövegírója Miklós Tibor, aki csodálatosan eltalálta az orgonista Retzler Péter szerzeményének hangulatát. Lehet, hogy tudat alatt ott motoszkált benne Máté Péter dala, de más szemszögből közelíti meg az üzenetet, hiszen úgy érzem, hogy minden egészséges nemzettudatú emberben ott él a valahová tartozás gondolata. A lemez egyik kiemelkedő dala és ezért döntöttünk úgy a szerzőkkel, hogy beneveztük az Eurovíziós dalfesztiválra. Hogy a szakma és a közönség hogyan fogadja, még nem tudjuk. Amikor Péter felvetette a nevezést, azt kérdeztem magamtól, hogy „öregemberként” mit keresek én ott. Egy könnyed rock and rollal valóban nem indulhatnék, hiszen a verseny a fiatalos lendületről szól, ez azonban olyan jellegű dal, ami megérinti az emberek lelkét, kifejezi az ember viszonyát saját hazájával, ami nélkül gyökértelenül érezné magát.

– A CD borítóján lévő történelmi Magyarország látványa nyomán nem következhetnek be ellened ugyanazok a nemtelen támadások, mint az új Alaptörvényhez készített műalkotások festőivel?

– 1984 óta viselem ezt a történelmi Magyarországot ábrázoló kis medált, a miértre pedig ugyanaz a válaszom, mint akkor. Napjainkra nagyon messze került a lehetőség, hogy a történelmi Magyarország határait helyreállítsuk, mégis úgy érzem, hogy nemzetben gondolkodó ember erről soha le nem mondhat. Hogy miért? Azt sem gondoltam volna, hogy az én életemben összeomlik a kommunista rendszer, mégis megtörtént. Nem hiszem, hogy az első adandó alkalommal fegyvert kellene ragadnunk, az erőszak semmit nem old meg, legfeljebb újabb erőszakot szül, de bármi történhet a világban. Nem tudhatjuk, hogy a nagyhatalmak egymás közötti viszonya hogyan alakul, és hogy a történelem nem mosolyog-e ránk ismét, ezért nem tehetjük meg, hogy lemondunk a határokon túl élő majd ötmillió magyarról. Hihetetlen cinizmus volt, amikor Magyarország miniszterelnöke saját nemzettársai ellen kampányolt, ami példátlan az egész világon, megbocsáthatatlan bűn, hazaárulás. Az ilyen embernek nincs helye a politikai életben. A környező országokban még a különböző szemléletű politikai pártok is egyesülnek a magyarság ellen, hiszen náluk még a kommunisták is nacionalisták. Nekünk belőlük is a legrosszabbak jutottak. Trianon óta próbálnak bennünket bűnös nemzetnek beállítani, amit csak erősített a negyvenéves önkényuralmi hatalmuk.

– A medál azt az országot mutatja, ami tagadhatatlanul ezer évig létezett, ezért történelmünk ezen évszázadait nem dobhatjuk el.

– Nagyon jó lenne, ha egyszer a magyarok pártpolitikai hovatartozástól függetlenül le tudnának ülni és ezt meg tudnák beszélni. A lemezen az Őrizd a lángot című dal éppen erről szól. Az 1920-as években a liberálisok és nemzetiek, Juhász Gyulától Karinthy Frigyesig, József Attiláig egyformán gondolkodtak Trianonról, ebben nem volt széthúzás. Hogy van az, hogy a mai balliberális oldal viszont teljesen másként gondolkodik? Nem vállalják Karinthy és József Attila gondolatait, miközben rájuk hivatkoznak. Nem ismerik talán az utóbbi Nem! Nem! Soha! című költeményét? Eközben mások már kinézték maguknak a Kárpát-medencét, már jönnének is ide, csak arra várnak, hogy saját magunkat felőröljük.

– Mostanában minden zenész azt mondja, hogy lemezbemutató koncertet, főleg koncertkörutat már nem érdemes szervezni. Ilyen körülmények között hol és mikor lehet ezeket a dalokat élőben hallani?

– Az ember valóban örülhet, ha egyáltalán meghívják valahová, főleg zenekarral, ezért lemezbemutató helyett más tervezek. A többség kerek évfordulókat ünnepel, én viszont jövőre leszek 56 éves és 1956-ban születtem. Az év második felében szeretnék egy nagyobb lélegzetű koncertet összehozni, amely az eddig harminchat évet felölelő énekesi pályámból állítana össze egy csokrot, de van egy másik lehetőség is. Méry Péter Határtalan összefogás címmel dalt írt és megkeresett, hogy énekeljem el. A megtisztelő lehetőséget megköszöntem, de azt kértem, keressen meg minél több más gondolkodású művészt is, mert a gondolat és a cím attól lesz hiteles. Úgy tűnik, hogy ez január végén megvalósulhat és egy zenei körút keretében a csapat eljut határon innen és túlra. Mivel a zenei alapot saját zenekarom képezné, így az új dalaimat is bemutathatnánk.

Szakács Gábor