Fekete viking, fekete törpkirálynő
Vajon felzúdulna-e a nyugati világ, hogyha Mel Gibson játszaná Martin Luther King szerepét a fekete polgárjogi harcosról szóló életrajzi filmben? Mert az mára teljesen természetes, hogy egy fekete színésznő alakíthatja Haakon Jarl X. századi norvég uralkodó szerepét a Vikingek: Valhalla című új történelmi sorozatban, J. R. R. Tolkien kelta, germán és finn mitológiából ihletett fantáziavilágát pedig szintén színes bőrű színészek népesíthetik be.
A nyugati filmgyártók alighanem bátortalanok. Keresve sem találni ugyanis újkori belga, fekete férfiról szóló filmet, amely bemutatja, hogyan vett részt mondjuk Kongó gyarmatosításában és hajtotta rabszolgasorba az afrikai fehér törzseket. Az efféle szereposztás alighanem kiváltaná a woke-értelmiség haragját, pedig ugyanazon logika szerint működik, mint az ő történelemhamisításaik.
Fekete-Skandinávia
A mindenkori „baloldal” a kultúrát pusztán eszköznek tekinti, mellyel megvalósíthatja politikai céljait. A nyugati kultúrbalos propagandagyárak a nyitott társadalom eszméjének élharcosaiként egyre agresszívabban és nyíltabban hamisítják meg az európai civilizáció történelmét és mitológiáját. Nehogy azt higgyük, hogy véletlenül játszatják el fekete színésznőkkel a fehér skandináv férfi uralkodók vagy angol királynék szerepét. Az európai fiatalok műveltségüket nem a helyi Révai-lexikonból, hanem a különféle történelmi sorozatokból szerzik. A múlt értelmezése és bemutatása profitorientált cégekre van bízva, melyek a haszonmaximalizálás szent kötelességének szem előtt tartásával felkarolják a legújabb kultúrbalos eszméket, hogy divatosak maradjanak. A brit történelmi sorozatokban már teljesen szokványossá vált színes bőrű színészek szerepeltetése: a XVIII–XIX. század fordulóján játszódó Bridgerton család (2020) sorozatban az angol nemesség soraiban több fekete szereplő is feltűnik, sőt, Zsófia Sarolta királyné is színes bőrűként jelenik meg a vásznon. A Két királynő (2018) című sorozat rendezője, Josie Rouke büszkén beszélt arról, hogy szándékosan kért fel színes bőrű színészeket fehér történelmi személyek szerepére. Az Aragóniai Katalin angol királynéról szóló A spanyol hercegnő (2019) című sorozatban Stephanie Levi-John fekete színésznő játssza el a királyné udvarhölgyét és így tovább. Ám hátravan még a feketeleves: a múlt héten debütált a Vikingek: Valhalla, a Vikingek című népszerű sorozat folytatása a Netflixen. A sorozat a hősies skandináv harcosok – Freydís Eiríksdóttir, Harald Sigurdsson és Leif Eriksson – kalandjait és küzdelmeit hívatott bemutatni, ám az előzetese alapján inkább arra következtethetünk, hogy a népszerű márkanévről akarnak lehúzni még jó pár bőrt, a busás profit reményében. A filmben feltűnik Géza fejedelmünk kortársa, Haakon Jarl (Håkon Sigurdsson) norvég király (975–95), akit egy fekete dzsesszénekesnő, Caroline Henderson alakít. A bejelentéskor a Netflix velősen azt fűzte hozzá a választásához: íme a „nagyszerű harcos, toleráns vezető és a Kattegat-szoros ura”. Ne feledjük azt se, hogy pár évvel ezelőtt Svédország állami televíziója (SVT) közvetítette Az első svédek című dokumentumfilmet, amelyben azt állították, hogy Skandinávia első emberei fekete bőrűek és kék szeműek voltak. Mivel a svédországi lakosok 26 százaléka bevándorló származású, ebben az esetben is a múlt utólagos retusálása lehetett a cél, hogy a svéd őstörténetbe vetítsék a jelenkori népességük állapotát.
Éljen Szulejmán!
Kétségtelenül sok szellemi kárt okozhat egy ilyen sorozat, elég, hogyha felidézzük a török Szulejmán című történelmi (szappanopera-)sorozat társadalmi hatását. A Szulejmán rendkívül népszerűvé vált hazánkban (2013–18 között vetítették egy kereskedelmi csatornán), így megérhettük azt, hogy nemzetünk egyik legnagyobb ellensége, Ibrahim pasa filmbéli halálát egymillió honfitársunk gyászolja meg. Fodor Pál turkológus öt évvel ezelőtt egy interjúban figyelmeztette a káros jelenségre az olvasókat, mondván, hogy „egyetlen filmsorozat hatására majd egymillió magyar lassanként török szemmel és szívvel nézi történelmünk egyik legheroikusabb, iszonyú áldozatokat követelő korszakát, amely a magyar helytállás apoteózisaként a magyar nemzeti tudat egyik sarokköve lett Zrínyitől Vörösmartyn és Kölcseyn át máig”. A tudós szerint mindennek az igazi veszélye abban rejlik, hogy torzítja a történelmi tudatot, hisz a Szulejmán hatására sok magyar jóval többet tud a XVI. századi török történelemről, mint az egész magyarról együttvéve. Noha a Szulejmánnak nyilván nem az a célja, hogy átnevelje a magyarokat, mellékhatásként mégis ezt éri el. A nyugati sorozatokban is éppen azért helyeznek el színes bőrű színészeket a történelmi múltba, hogy azt a látszatot keltsék, mintha mindig is az ország történelmének részei lettek volna. Csakhogy ez azért logikátlan, mert akkor mondjuk egy amerikai déli földbirtokost is fekete színésznek kellene játszania, ami viszont éppen az általuk szorgalmazott „történelmi szembenézést” nehezítene meg. Bár az alkotók szirupos és ideológiai töltetű nyilatkozataikban nemes gesztusnak tekintenek az efféle nyitottságra, hisz a testvéries elfogadás eszméjére szeretnék nevelni a fiatalokat, valójában többet ártanak a tolerancia ügyének, mint hinnék, a fiatalok ugyanis elhiszik, hogy valóban voltak fekete angol nemesek és fekete viking királynők, tehát akkor hogyan is lehettek volna „elnyomva” a múltban? A jelenkori népességhez, társadalomhoz és eszmékhez igazított múlt könnyen a politikai manipuláció eszközévé válhat.
Porcelánfehér
J. R. R. Tolkien angol író és A gyűrűk ura rajongói felháborodtak az Amazon új, The Lord of the Rings: The Rings of Power (A hatalom gyűrűi) című sorozatának előzetesén, melyben feltűnt egy színes bőrű tünde és egy fekete, szakálltalan törpasszony szereplő. A gyártó bőszen törölte a közösségi médiában írt negatív kritikákat, melyek a szereplőválogatást kifogásolták. Sőt, a Facebookon csoportok is alakultak. Egyiket, a We won’t let them dishonor Tolkien s legacy!-t (Nem engedjük, hogy megsértsék Tolkien hagyatékát!) magyar hagyományőrzők alapították. Persze jogosan kérdezhetnénk, hogy miért ne lehetnének színes bőrű színészek egy fantáziasorozatban, ám ne feledjük, hogy Tolkien fantáziavilágát az európai mitológiából teremtette meg, és bizony azt is meghatározta, hogy a tündék porcelánfehér bőrűek, valamint a törpasszonyok ugyanolyan szakállasak, mint az uraik.
Az új sorozat azonban teljes civilizációkat formál át. A történet a másodkorban játszódik, amelyről kevesebb ugyan az információ, mint a fő történetszál világáról, de így is hatalmas mennyiségű háttéranyagot alkotott hozzá Tolkien. A fajoknak meg van határozva a bőrszínük, testalkatuk, hajuk, szemszínük.
Nem volt elég polkorrekt egy szakállas törpasszony? Tegyenek bele feketéket, arabokat, de ne olyan karakterekként, akikhez nincs semmi közük – mondta Oláh Bendegúz, a magyar csoport létrehozója. Szerinte ugyan sötét bőrű hobbitokat említ a szerző, törpöket nem, hisz utóbbiak életük nagy részét bányában töltik, így teljesen indokolatlan a hiperpigmentáció.
– Tolkien nagyon kritikus volt mindennel, ami a műveit érintette, ezek láttán szerintem ő dobná be az első macskakövet a rendező ablakán. Több sebből vérzik a történet, és még csak vágóképeket láttunk belőle. Ha ezt nem Tolkien nevével fémjeleznek, hanem önálló fantasyként csinálnák, üsse kő, senki sem szólhatna szót sem – jelentette ki Tolkien rajongója.
Az Amazon új sorozata a világ eddigi legdrágább filmsorozatának ígérkezik, egymilliárd dolláros költségvetésből (319,215 milliárd forint) készítik. A jelek szerint a woke-ideológia térnyerése miatt nem fog olyan sikert aratni, mint amire a gyártók számítottak.