Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Hirdetés

Sokan emlékezhetnek még a Szuperbojz című 2009-es magyar vígjátékra, amely a forgatókönyvet jegyző Litkai Gergely szerint a mérhetetlen spórolás miatt lett végül majdnem nézhetetlen. A humorista ekkor meg is fogadta, hogy soha többet nem ír Magyarországon hasonlót, hiszen minek járassa az agyát, ha a rendezők és a producerek anyagi okok miatt úgyis kényükre-kedvükre kifordítják az eredeti műveket. E szélsőséges példa jól mutatja az ezredfordulós évekre jellemző filmszakmai gondolkodásmódot, amelynek eredményeként 2011-ben az Orbán-kormány végül megszüntette az akkorra már amúgy is 10,6 milliárd forintnyi adósságot felhalmozó Magyar Mozgókép Közalapítványt (MMKA). Helyét a teljesen új struktúrában felálló Magyar Nemzeti Filmalap vette át, élén Andy Vajnával, aki rögtön kormánybiztosi pozíciót is kapott. A mások mellett a Rambo- és a Terminátor-mozik ismert producere itthon A miniszter félrelép és a Szabadság, szerelem filmekkel bizonyította, hogy ért a széles közönség megszólításához. Utóbbira nagy szükség volt a kaptafapoénokra épített vígjátékok és lila ködös művészfilmek korszaka után, amelyek a rendszerváltás után fokozatosan ültették el a gondolatot a mozinézők fejébe, hogy ami magyar, az csak gagyi lehet.

A drámaírás művészete

Az előítéletek lebontása nem ment egyik napról a másikra. Hiába lett például az utóbbi évek egyik legkiválóbb magyar fekete komédiája a filmalap rendszerében elsőként elkészült Isteni műszak, alig néhány ezren váltottak rá jegyet, és egészen 2017-ig várni kellett, hogy a hazai gyártású alkotások mozis össznézettsége meghaladja az egymillió főt.

Ehhez profizmus kellett, aminek során a korábbinál jóval nagyobb súlyt fektettek például a forgatókönyv-kiválasztásra és -fejlesztésre. Ennek hollywoodi bibliája a múlt század negyvenes évei óta Egri Lajos A drámaírás művészete című tanulmánykötete. A tengerentúlon letelepedett hazánkfia számos tételmondata örök érvényű, például hogy minden jelenetnek a cselekményt és a karakterfejlődést kell szolgálnia, soha nem a történet alakítja a szereplőt, hanem utóbbi személyiségéből természetes módon fakadnak az események – a Vajna-korszakban készült alkotások igyekeztek ezt a filozófiát követni.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Káel Csaba

Emellett a korábbiaknál sokkal jobban odafigyeltek a produkciók kivitelezésére, a különböző típusú filmekhez eltérő mértékű, de többnyire reális költségvetést biztosítottak, így a magyar mozi végre látványban is kezdett felzárkózni nyugati társaihoz. A sikert nemcsak a megnövekedett nézőszám igazolta, hanem a nemzetközi díjak is, a legnagyobbaktól, azaz az Oscartól az Arany Medvén át a kisebb fesztiválelismerésekig.

Makk- és Fábri-tanítvány

Nem véletlen, hogy amikor Andy Vajna idén január 20-án elhunyt, a döntéshozók több mint fél évig keresték azt a személyt, aki képes lesz továbbvinni a folyamatokat. Augusztus második felében vált nyilvánossá: szeptember 1-jétől Káel Csaba lesz az új filmügyi kormánybiztos, megtartva mellette a Művészetek Palotája vezérigazgatói posztját.

És ahogyan korábban Vajna kinevezésekor, az ellenzéki sajtó most is rögtön támadásba lendült: az Index például úgy fogalmazott, „kormányközeli bizalmi ember kezébe került a magyar film”. Mindezt arra alapozva, hogy a Nádasdy Kálmán-díjas magyar filmrendező, érdemes művész korábban, az első Orbán-kormány idejében részt vett az Országimázs Központ szervezte állami ünnepségek megvalósításában, illetve a Fidesz 1994-es, 1998-as és 2002-es kampányában is. Azóta egyébként Káel Csaba egyáltalán nem foglalkozott aktívan politikával. A jobboldali médiumok ezzel szemben óvatos örömmel fogadták a személyét, kifejezve abbéli reményüket, hogy végre megvalósulhatnak azok a nagyszabású magyar történelmi alkotások, amelyekkel a Vajna-éra szerintük adós maradt.

Utóbbi feltételezést leginkább az táplálja, hogy a 2002-es nagyszabású Bánk bán operafilm is Káel Csaba nevéhez fűződik, a nemzeti kultúrához fűződő szoros viszonyát pedig az általa készített portré- és dokumentumfilmek, valamint színházi rendezései is igazolják. És bár a rendezői életművében nem találni kifejezetten közönségbarát mozis produkciókat, ezek léte nem is feltétlenül szükséges a filmügyi kormánybiztos feladatkörének ellátáshoz. Andy Vajna sem állt soha a kamera mögött, mégis, hazai és nemzetközi pályáján is nagyobb arányban domináltak a remek ízléssel megválogatott darabok, évtizedes produceri tapasztalatai pedig kiváló vezetővé tették. Káel Csaba a Művészetek Palotájának vezérigazgatójaként, illetve a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál operatív testületének elnökeként már szintén bizonyította ilyen irányú rátermettségét. Tavaly elnyerte a francia állam legmagasabb kitüntetésének számító Becsületrend lovagja címet is a francia–magyar kulturális kapcsolatok fejlesztéséért. Ráadásként egykor Makk Károly és Fábri Zoltán tanítványa volt.

Szép csendben

Mielőtt azonban minderről megbizonyosodhatnánk, az idei év második felében még számtalan ígéretes, természetesen a Vajna-korszakhoz köthető magyar alkotás érkezik a mozikba. A jövő héten debütál a Kertész Mihályról, a Casablanca legendás rendezőjéről szóló életrajzi film (Curtiz – A magyar, aki felforgatta Hollywoodot), amelyet Tóth Barnabás (Susotázs) különös holokausztdrámája, az Akik maradtak követ. A honi filmes szakmát természetesen a „me too” kampány kapcsán kibontakozott mozgalom is megihlette: a mai tinédzserekről szóló FOMO-ban egy srác kikezd ájulásig berúgott osztálytársnőjével, a Szép csendben című mozi, Máté Gáborral a főszerepben egy hatvanas karmester és egy tizenhárom éves csellista viszonyáról mesél. Nem lesz hiány érdekes műfaji kísérletekből sem. Az Isteni műszakot jegyző Bodzsár Márk új abszurd komédiája, a Drakulics elvtárs a szocializmus alatt játszódó vámpírtörténet, Bagota Béla első rendezése, a Valan – Az angyalok völgye pedig a skandináv krimi eszköztárát ülteti át erdélyi környezetbe.

És ismét kamera mögé állt két élő legenda is az utóbbi években: Szabó István a Mephisto után újfent annak főszereplőjével, Klaus Maria Brandauerrel forgatott (Zárójelentés), és Gothár Péter is visszatér, hogy családi bonyodalmakról beszéljen a Hét kis véletlenben.