Gyöngy a kövek között

Az Alföld reménytelenül lapos síkságán autózunk, a kora nyári záporoknak köszönhetően akármerre nézünk, üde és burjánzó a táj. A kevesebb mint félezer lakost számláló Óföldeák Csongrád-Csanád vármegye déli részén fekszik. Szerencsés település, két nagyobb város is a közelben – Szeged és Makó –, mégis háborítatlan nyugalom öleli körbe az itt élőket; ameddig a szem ellát, nincs más erre, csak tengernyi zöld. A falu főútjáról könnyen észrevehető az erődtemplom hófehérre meszelt, karcsú épülete, lévén kisebb dombra, kunhalomra építették. Délelőtt van, egyetlen lélekkel sem találkozunk. Csend van és mozdulatlanság, ettől pedig már-már időtlen az elénk táruló látvány, mintha visszarepültünk volna az időben jó néhány évszázadot: a templom karcsú támpilléreivel, fatornyával, íves kapuzatával valahogy így festhetett Mátyás korában is. Igaz, akkoriban víz hullámzott a vizesárokban, a templomot pedig három magas toronnyal erősített, többméteres kőfal vette körül – ma jelképes téglafal mutatja, merre húzódott az egykori védmű. Takaros fahídon sétálunk át a hófehér épületig. Az óföldeáki erődtemplom XV. századi, ami e vidéken ritkaságnak számít: a háborús dúlás miatt az Alföldön ugyanis kevéssé maradtak fenn a középkor építészeti emlékei.

Árvíz és betyárok

A falu nevét egy bizonyos Fülöpnek köszönheti, azaz Philippus Diaconusnak, akit Szent Gellért hívott Csanádra 1035-ben, és akit a vidék nevezetes egyházi személyeként tisztelnek. A település első írásos nyomára egy 1332-es pápai tizedjegyzékben – ez Fyldeák néven említi –, majd a XV. század első harmadában az V. Márton pápa által kiadott bullában akadtak a történészek. Nem csoda hát, hogy az erődtemplom egy korábbi évszázadokból származó templomocska helyén épült fel a XV. században, méghozzá impozáns méretű védművel: a templomot övező kőfalon álló déli bástya magasából a Makó felé vezető utat ellenőrizték, az északi toronyból Vásárhely felé nyílt kilátás, a körülbelül 12-18 méter magas kaputoronyból a Szeged felől érkezőket tartották szemmel. Könnyen el lehet képzelni, ha portyázók támadták meg a falut, itt biztos védelemre találhattak a helyiek. A XVI. század végére azonban már nemigen volt kinek védelemért folyamodnia, a falu ugyanis elnéptelenedett, és csak a XVIII. században népesült be újra – ekkor építették újjá a templomot is. Egy évszázaddal később a természet pusztított errefelé: a Maros és a Tisza nagy áradása idején, 1845-ben a falut elsodorta a víz. A helyiek úgy tartják, a vidéken fosztogató betyárok érkeztek a hullámzó ártéren át csónakokkal a faluba, hogy a házak között csalinkázva számba vegyék, maradt-e még valami mozdítható a helyiek hátrahagyott vagyonkájából. Az árvíz levonultával a falusiak visszatértek, és a romos területtől kissé távolabb új települést építettek, ettől kezdve nevezték a régi települést Óföldeákpusztának. A régi templomból magtárat létesítettek, a felszerelését pedig az új, földeáki templomba vitték át. A Tisza szabályozása után árvízi szempontból biztonságossá vált az élet, így mint a történelem során oly sokszor, győzött az élni akarás: a régi falu újra benépesült. A növekvő lélekszámú közösségnek pedig tágasabb térre volt szüksége, ha Istenhez akart fohászkodni, így a régi templomot hosszirányban megtoldották.

Fogadalom Szibériában

Kissé paradox módon az I. világháború okozta szenvedés hozta el a templom újkori felújításának lehetőségét. Amint Laczkó István plébános meséli, a helyi földbirtokos, Návay László a háború alatt orosz hadifogságba került, egészen Szibériáig hurcolták. Ott fogadalmat tett, ha Isten segedelmével egyszer hazakerül, újjáépítteti a templomot. Návay pedig szavatartó embernek bizonyult, a kapu feletti márványlapon ma is olvasható az 1923-as felújítás dátuma: nemcsak az épület, de a bútorzat is megújult, az elbontott makói marosi fahíd faanyagából főoltárt és szószéket építettek, Róth Miksa pesti műhelyéből pedig Szent Istvánt, Szent Lászlót és Szent Mártát ábrázoló ólomüveg ablakokat rendeltek. Trianonnak is emléket állítottak a templomban: a békediktátum idején az akkori püspök egy helyi asztalossal neogót stílű szárnyas oltárt készíttetett, amire a nagy Nagy-Magyarország négy zarándokhelye – Nagyszombat, Mária-Radna, Tresattó-Fiume és Fraknó – Mária-kegyképeinek másolata került, mementóként a határok átrajzolását megelőző kornak.

1 2 3 4 / 4

Megújuló örökség

A hetvenes években szegedi régészek vezetésével tárták fel a templomot, húsz évvel később pedig az erődöt is rekonstruálták, a kutatások során mindvégig hangsúlyozva, hogy az óföldeáki erődtemplom a dél-alföldi régió és a magyar művelődéstörténet páratlan építészeti emléke. Egy ilyen épület folyamatos állagmegóvása elkerülhetetlen, nem csoda, ha a kétezres évekre a rossz szigetelés miatt vizesedtek a falak, és a régi tetőzetet és a korhadó fahidat is ideje volt már lecserélni. 2020-ra kormányzati támogatással el is végezték a templom teljes körű rekonstrukcióját, ami olyan jól sikerült, hogy a műemlék épület a Highlights of Hungary jelöltjei közé is bekerült – a nonprofit kezdeményezés évente, kategóriák nélkül díjazza a legjobb magyar kreatív teljesítményeket, méghozzá a kiválóság, a hazaszeretet és a lokálpatriotizmus értékei alapján. Igaz, a templomfelújítás végül nem nyert díjat, ám a nevezés is jelzi, e páratlan építészeti örökség megóvása nemcsak a falunak, a régiónak, hanem az országnak is büszkesége. Az óföldeáki templomot ráadásul 2000-ben hivatalosan egyházmegyei zarándokhellyé nyilvánították, így nem csupán építészeti emlékei, hanem a keresztény közösség összetartását jelentő zarándoklatok során is sokan látogatják. A templom hivatalosan a Szűz Mária Keresztények Segítsége nevet viseli, búcsúját július első hétvégéjén tartják.