Hess mester öröksége

Az OSZK a kiadványt az évforduló tiszteletére éppen 550 példányban jelentette meg Farkas Gábor Farkas művelődéstörténész és Varga Bernadett irodalomtörténész szerkesztésében, valamint Schöck Gyula könyvművész gondozásában. A két kötetből álló kiadvány első darabja Hess krónikájának hasonmását tartalmazza, míg a második kötet a krónika latin nyelvű szövegét, annak magyar fordítását, valamint magyar és angol nyelvű kísérőtanulmányt. A hasonmás kiadás sorszámozott bibliofil és gyűjtői változatban jelent meg. Míves munka, igyekszik visszaadni az eredeti kötet élményét: a belív lapjainak textúrája és vastagsága is megegyezik a korabeli nyomatéval, vagyis aki a kezébe veszi a kiadványt, visszarepülhet az időben, ilyesfajta élmény lehetett az eredeti, Hess-féle változatot is lapozgatni. A kísérőtanulmány pedig igazi könyvtörténeti nyomozómunka, ami rendkívül alaposan járja körül a budai műhely megszületésének körülményeit, Hess magyarországi tevékenységét és a Budai krónika korabeli példányaiból néhánynak az utóéletét is.

Hess András minden valószínűség szerint német származású tipográfus lehetett, akit Kárai László budai prépost, alkancellár hívott meg Budára. Kárai 1470-ben a király utasítására Rómába érkezett, hogy külpolitikai ügyben elnyerje a pápa támogatását. A feladat azonban, hogy felkeresse a Rómában tevékenykedő Hesst és megkérje, jöjjön Budára nyomdát alapítani, nem a királytól származott, hanem valószínűleg Vitéz János esztergomi érsektől, akinek érdeklődését egyébként már az 1450-es években közepén felkelthette Gutenberg találmánya. Hess mester nem gondolkodott sokáig, a meghívást követően nem sokkal később már Magyarországra érkezett, és Budán rendezte be műhelyét. Magyar földön ígéretesen induló karrierjébe azonban beleszólt a politika: Vitéz János és a hazai humanista értelmiség szembefordult Mátyás királlyal, aki a felkelést letörte, Vitézt fogságra ítélte, ahol egy évvel később meghalt, így Hess elveszítette egyik legfontosabb támogatóját. E bizonytalan helyzetben készült el a Budai krónika Hess mester nyomdájában, 1473. június 5-én, Kárai László budai prépostnak írt ajánlással. A Chronica Hungarorum, vagyis a Budai krónika így lett az első magyar földön nyomtatott könyv, szerzője a magyarok történetét beszéli el a hun–magyar eredettől 1473-ig, mégpedig egy XIV. századi gesztakézirat, valamint egy átvett Nagy Lajos-életrajz alapján. Hess egyébként a Budai krónika mellett még két görögből latinra fordított könyvet nyomtatott Magyarországon, az egyik Nagy Szent Vazul A költők olvasásáról című írása, valamint Xenophóntól Szókratész védőbeszéde című műve: mindkettő a humanizmus idejének kedvelt olvasmánya volt.

A Chronica Hungarorum eredeti, körülbelül kétszáznegyven példányából tíznek a hollétéről tudni, és csupán kettő van Magyarországon: az egyik példányt az OSZK-ban őrzik, míg a másikat az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltárban. A további nyolc külföldön lévő példány Bécsben, Krakkóban, Párizsban, Lipcsében, Prágában, Rómában Szentpéterváron és Princentonban található.