Egymást metsző korok: Schiavone és Baselitz művei a Szépművészeti Múzeumban
Időmesék
Lehet-e kapcsolódás, létrejöhet-e párbeszéd két egymástól távoli korban, a XVI. és a XXI. században élő és alkotó művész alkotásai között? Ezt az izgalmas kérdést járja körül a Szépművészeti Múzeum Baselitz X Schiavone – Egymást metsző korok című kiállítása, amellyel az intézmény megújult grafikai kiállítótere is debütál.
A nagy múltú, kilencezer rajzot és százezer sokszorosított grafikát őrző Grafikai Gyűjtemény kiállítótere hosszú évek után újult meg. A történelmi fabútorzatot megőrizték – a Toroczkai Wigand Ede iparművész-építész által tervezett bútorzat egyébként a maga korában igen kapós volt, terveit el is kérte a magyaroktól egy müncheni intézmény –, részben ezekben látható a gyűjteménytörténet archív fotókkal, dokumentumokkal illusztrált állandó kiállítása is. Vígh Annamária, a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettese úgy fogalmazott, korszerű és fenntartható lett ez a megújult múzeumi tér, amelyben az időszakos kiállításokkal igyekeznek időről időre izgalmas anyagot bemutatni a közönségnek. A grafika különleges műfaj: finom, mégis ereje van, ugyanakkor e művek érzékenyek a fényre, ezért csakis megfelelő körülmények között, például a természetes fényt kizáró térben, viszonylag rövid ideig állíthatók ki.
Ilyen izgalmas anyag a Georg Baselitz kortárs német művész és Andrea Schiavone, a XVI. századi Velencében élő festő műveinek találkozása: izgalmas, mert időben, térben, művészi megoldásaikban igen távol állnak egymástól a felvonultatott alkotások, mégis felvetik a lehetőségét, hogy párbeszéd jöjjön létre napjainkban és az ötszáz évvel ezelőtt született művek között, még úgy is, ha a manierista mester és a kortárs művész alkotásai merőben más társadalmi és kulturális kontextusban születtek.
Mindenekelőtt persze érdemes tisztázni, mit keres kortárs anyag a zömmel régi mestereket őrző Szépművészeti Múzeumban. Bódi Kinga, a tárlat egyik kurátora hangsúlyozza, a Grafikai Gyűjtemény alulról és felülről is nyitott, annak idején a múzeumban dolgozó szakemberek éppúgy befogadták és gyűjtötték az intézmény számára az akkori kortársak, Picasso vagy éppen Toulouse-Lautrec műveit, ahogyan napjainkban Georg Baselitz papírmunkái válnak a gyűjtemény új szerzeményű kincseivé. A kortárs művész alkotásai egyébként nem először láthatók Budapesten: 2017-ben életmű-kiállítást rendezett műveiből a Magyar Nemzeti Galéria, három éve pedig a Szépművészeti grafikai gyűjteményének százötven éves fennállása alkalmából harminc nagy méretű alkotását ajándékozta a múzeumnak. Schiavone ötvennél több műve persze egészen más utakon érkezett, még 1875-ben, az Esterházy-gyűjteményből került át a Szépművészetibe.
Georg Baselitz és Andrea Schiavone alkotásainak metszéspontjait felfedezni izgalmas szellemi vállalkozás, a köztük feszülő öt évszázad dacára több átfedés akad művészetükben, mintsem gondolnánk. A kurátorok – Bódi Kinga és Kardos Eszter – mesélik, mindkét művész önálló műfajként tekintett a grafikára, munkásságukat összeköti a kísérletezés, a sokoldalúság, az eredetiségre törekvés, a műfaji és technikai határok átlépésének igénye. Mindketten kreatívan álltak a hiba lehetőségéhez: Baselitz például a festék elfolyását komponálta művébe, míg Schiavone a rézkarcban keletkezett hibát olykor szántszándékkal tette a képe részévé. Kettejük neve között is akad némi hasonlóság: a Baselitz és a Schiavone is felvett név, az előbbi a művész szülővárosára utal, míg az utóbbi ragadványnévként annyit tesz, „szláv”. Ráadásul Baselitz műgyűjtő is, aki a hatvanas évek óta gyűjt sokszorosított grafikákat, egyik nagy kedvence éppen Schiavone. Talán ezért is fogadta oly nagy örömmel e tárlat ötletét, sőt, felajánlotta Asger Jorntól ellágyulok című olajfestményét is, ami, igaz, nem grafika, mégis kiválóan illeszkedik a kiállítás anyagába.
Az Egymást metsző korok című tárlat október 1-ig látogatható.