Hirdetés

Tudjuk, hogy a színház nemcsak óriási hagyományú művészeti ág, hanem egy üzem is, ahol sok ember egymásra utaltan dolgozik egy közös cél – az előadás – érdekében. A „sokaság” a parancsnoka az adott darab rendezője, alakítói a közreműködő színészek, és még van néhány olyan nélkülözhetetlen személy, akiknek teljesítményén ugyancsak erősen múlhat a siker. Fontos szempont lehet ez ügyben a látványvilág is, amit a díszlet- és a jelmeztervező formál. Vannak előadások, amelyek emlékeinkben a maguk egészében élnek, és akadnak olyanok is, amelyeknek a jelmezvilágát őrizzük évekig magunkban. Különösen Jánoskúti Márta munkáival lehetünk így, aki a Vígszínház tervezőjeként évtizedekig – természetesen más színházakban történt közreműködés mellett – meghatározta a teátrum látványvilágát. Óriási életművéből nagy ívű kiadvány született, inkább album ez, mint monográfia, aminek döntő értéke a benne látható közel száznyolcvan bravúrosan megoldott, kiemelkedő rajz- és festési kultúrával létrehozott színes terv, vázlat. Ezek kivitelezési, technikai műhelytitkairól sajnos kevés szó esik, viszont a szerző kronológiai következetességgel járja végig az életutat. (Itt viszont a források megjelölésének következetlenségei és a fényképanyag aláírásainak hiányosságai a bosszantóak.)

A tanulmányt Jánoskúti Márta kitűnő akadémiai székfoglaló szövege egészíti ki, és valószínűleg az életében az utolsó leírt szövegeinek egyike lehetett Marton László laudációja, aki Költészet a jelmeztervezésben című igényes írásában avat be minket a színházi együttműködés bonyolult, talán stílszerű a kifejezés, szövedékébe, és értéli nagyra Jánoskúti Márta teljesítményét. Csőke Judit interjúja azért különösen fontos, mert hosszan esik szó (végre) a tervező oktatói pályájáról, ez szintén meghatározó a hetvenes évek végétől a Képzőművészeti Főiskolán, Egyetemen. A könyvet sok adat, bibliográfia zárja. Czeizel Balázs adott igen kulturált, igényes arculatot a kiadványnak, amely beavat minket egy sajátos színházi tervezői tevékenység műhelytitkaiba, ezzel együtt portrét rajzol az elmúlt évtizedek egyik legmélyebben értelmező, a tradíciót és a megújulást egyaránt értékelő és figyelembe vevő kivételes jelmeztervezőjéről.

Korábban írtuk