Kárpát-medencét beborító üvegpalást
Művészeti unikumot alkotott: üvegre festette az ezeréves koronázópalástot. „Egy erő vezette a kezemet, akárcsak egykor az övékét” – mondta Szabó Ajna a Demokratának.
„A palást festése közben egy nagyon különleges érzés kerített hatalmába, mintha védelmet nyújtana, óvna egy nagy erő, észre se vettem az idő múlását, egyszerűen festenem kellett, mintha valaki vezetné a kezemet” – mondta Szabó Ajna. A Szigetszentmiklóson élő üvegfestő páratlan dologra vállalkozott, amikor eldöntötte, hogy megfesti a koronázási palástot, melyet a ráhímzett felirat szerint Szent István király és Gizella királyné készíttetett és ajándékozott 1031-ben a székesfehérvári Szűz Mária-egyháznak. Magyar művész – minőségien – ilyenre még nem vállalkozott. És ilyen formában még soha nem is láthattuk a palástot: olyan, akár egy katedrális üvegablaka, áttör rajta az isteni fény, és kigyúl rajta Szent István és Gizella királyné alakja. Igaz, már az is isteni csoda, hogy megmaradt egy tárgy, melyet első királyunk is láthatott, és hiába készült üvegből, metafizikai szinten ugyanilyen eltörhetetlen az ezeréves palást üvegmása. Az eredeti alapanyaga rozettamintás bizánci selyem, amelyet csaknem teljesen beborít az aranyszállal hímzett díszítés. És aranyozott az üvegváltozata is. Szabó Ajna szerint az üvegfestés nagyon nagy precizitást igényel, először ugyanis egy kontúrozó festékkel kell megrajzolni a mintát, ügyelve arra, hogy ne szakadjon meg a vonal és ne laposodjon el, mivel az üvegfesték – amivel kitöltik a kontúr alkotta kis rekeszeket, tereket – nagyon híg festék.
„Pont ez az aprólékos, nagy odafigyelést igénylő volta az, ami kikapcsol, megnyugtat, feltölt. Sokat tanulmányoztam, minden egyes részletét kirajzoltam, majd összeragasztottam (az eredeti méretnél picit kisebb méretben), és elkezdtem festeni. Annyira magával ragadott, hogy észre sem vettem az idő múlását. A reggeli kávémmal leültem, elkezdem festeni, és éjszakába nyúlóan dolgoztam, csak annyi időre hagytam abba, hogy a gyerekeket ellássam. Két hónapba telt, mire elkészültem vele, és leírhatatlan érzés volt a kész művet látni. Sokat gondolkodtam azon, hogyan tudták ezt létrehozni, kivarrni, még mindig elképzelhetetlen számomra. Talán az ő kezüket is vezette valaki” – mondta Szabó Ajna.
Jelenleg a festészet egy kicsit háttérbe szorult a művész életében, mivel kisgyermeknevelőként helyezkedett el egy szigetszentmiklósi bölcsődében, de amikor az ideje engedi, ecsetet ragad. A palást elkészülte után megfestette a Szent Korona zománcképeit is, ezeket augusztus huszadikáig lehet megtekinteni az Ács Károly Művelődési Központban, a ráckevei Kis-Duna Fesztivál keretében. Az üvegre festett palást jelenleg a velemi KoronaGaléria falát díszíti Kertai Zalán királyi portréfestményeivel és a Szabó Ajna által készített koronázási zászlókkal és festett üvegablakokkal együtt. Az üvegfestő szerint egy ilyen törékeny, pusztulékony tárgy megmaradása azt jelzi, hogy „igenis van egy védelmező palástunk, ami beborítja a Kárpát-medencét és óv bennünket”.