Fotó: MTVA/Bizományosi: Balaton József
Hirdetés

– Tudjuk, hogy mindenki a pozsonyi csata miatt kattintott ide, mégis kezdjük egy kicsit korábban. Éppen tíz éve, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem egyik üres tantermében néhány diák, pár számítógép és a Total War segítségével elindult az első kísérleti csatarekonstrukció…

– Így van, végül a próbálkozás olyan jól sikerült, hogy egy csatarekonstrukciós szeminárium nőtt ki belőle. Ha az egyetem akkor vevő rá, lehetett volna ezt nagyobb léptékben csinálni. Nem sok olyan projekt van a világon, amely a történettudományt interdiszciplinárisan, ennyire markánsan és látványosan be tudja kötni egy másik tudományág mellé. A doktori disszertációmat is ebben a témában írtam, de addig nem jutottam el, hogy megvédhessem, nem támogatták. 

– Végül mégis összeállt az első kisfilm a mohácsi csatáról.

– Kis film, de nagy munka volt, évekig készült, és már felvonultatta azokat a filmes kellékeket, amelyekkel azóta is dolgozunk. Közben létrehoztuk a Történelmi Animációs Egyesületet, és a Hyperion Oktatásfejlesztő Kft.-t, amely mára közel húsz filmet és számos múzeumi segédanyagot, interaktív projektet tud felmutatni.

Korábban írtuk


Részlet a filmből

– Most viszont darázsfészekbe nyúltak, A pozsonyi csata című alkotás jobb- és baloldalról is kapja a kritikákat, felváltva szidják a tartalmat és a technikai megvalósítást. Ha most kezdené a munkát, mit csinálna másképp?

– Olyan kritikát nem kaptam, ami előbbre vinné a munkánkat. Egyetlen hasznos képi rekonstrukció, alternatívának ajánlott múzeumi darab képe sem érkezett hozzám, pedig minden bírálótól ezt kérem. Voltaképpen akárhogy csináltuk volna meg a filmet, azzal darázsfészekbe nyúltunk volna. A kezdetektől az a célunk, hogy patrióta beállítottságú filmeket készítsünk, a hangoskodás jó része ennek szól, és ezért nem is lehet elkerülni. A látvány minőségét kritizálókkal valamennyire még egyet is tudok érteni. A most készülő Hunyadi-projektünk esetén, amelynek kidolgozására lesz elég idő, és egyre modernebb szoftverek támogatnak, már most szembetűnő a különbség. Ez a szakma ilyen, évről évre óriási a fejlődés. Azt sem árt hozzátenni, hogy A pozsonyi csatát tizenkétmillió forintos költségkerettel terveztük meg. Egy programozó havi egymillió forint alatt nem jön hozzánk dolgozni. Nem nehéz kiszámolni, hogy ha felveszünk két informatikust a filmes munkákhoz, öt hónap alatt csak az ő bérezésük elviszi a teljes keretet. A komolyabb animációs filmek százszor, a nagyobb hollywoodi produkciók több ezerszer ennyiből készülnek. Ráadásul még örülhetünk is, ha kapunk programozót, hiszen a piac pillanatok alatt felszívja a szakembereket. Unreal-fórumokban is ment az okoskodás, hogyan kellett volna a filmet összeraknunk. Írtuk, hogy kezdődik a Szent László-projektünk, örülnénk a segítségüknek. Azóta nem jelentkezett senki.

– Azért érkeztek szakmai kritikák is. Van, aki azt kezdte el boncolgatni, hogy Gyermek Lajos voltaképpen nem akarta kiirtani a magyarokat, és olyan elemek is megjelentek a filmben, amikről az égvilágon semmit nem tudunk. Egyáltalán mennyire lehet hitelesen beszélni a pozsonyi csatáról?

– A csatáról nagyon keveset tudunk, azt is egy évszázadokkal később íródott krónika szövegéből. Ugyancsak nem tudunk szinte semmit a korabeli magyar elit ruházatáról, fegyverzetéről, a keleti típusú nehézlovasságról. Ez viszont jelentős szabadságot adott nekünk ahhoz, hogy a legközelebbi analógiákból állítsuk össze a korabeli harcászati elemeket, páncélzatokat. Majd a legendákra és krónikákra támaszkodva elmeséljük a honfoglalást, és azt, hogy hogyan vívhatták meg őseink a pozsonyi csatát. Ez lehetetlen lett volna, ha kizárólag a szegényes régészeti leletanyagra, és a még szegényesebb régészeti rekonstrukciókra hagyatkozunk. A bírálók egy tudományos értekezés részletességét és pontosságát kérik számon egy filmen, amelynél legalább ennyire fontos a dramaturgia. Ha egy drámát akarok felépíteni, ahhoz szükség van egy kellően erős konfliktusra. Elrendelem, hogy a magyarok kiírtassanak – ez egy elég erős felütés, persze lehet azon vitatkozni, hogy a krónika szövege alatt nem ezt vagy nem úgy kell érteni. Úgy gondolom, hogy eszmetörténetileg már beágyazódott, esetlegesen rossz információkat is meg kell jelenítenünk. Végül is, még a legkomolyabb kritikusok is azt állítják, hogy a frank támadás kivédésén a magyarság léte, megmaradása függött.  Azért is kaptunk kritikát, mert a filmben a honfoglaló magyarok a Vereckei-hágón át érkeztek a Kárpát-medencébe, pedig már vannak olyan elméletek, amelyek azt állítják, ebben nem lehetünk biztosak. De egy ilyen információnak mégis hogyan lehetne helyet találni egy negyvenöt perces filmben, amellyel szemben elvárás, hogy legyen gördülékeny cselekménye? Persze, nem csak A pozsonyi csatát találják meg, a legszebb az volt, amikor a Mohácsi csatában azt kifogásolta egy neves történész, hogy a török hadsereg felvonulásánál mennyire fontos körülmény volt a kancák és a csődörök elkülönítése. Egy alig több mint húsz perces, kezdetleges animációból hiányolta a lovak nemi életének fejtegetését.  

– Rendben, egyes kritikusok átesnek a ló túlsó oldalára, de a kilencedik századi párduckacagány nem túlzás egy kicsit?

– Sokan felkapták erre a fejüket, pedig a nagyragadozók teteme az őskortól kezdve a harcosok legfőbb éke volt. Az akkori klimatikus viszonyok – és ezt a régészet is megerősíti – lehetővé tették, hogy a párduc, tigris, farkas éljen a Közel-Keleten és Belső-Ázsiában, egészen a sztyeppéig felhúzódva. Tehát az egzotikus állatbőrökért nem kellett Afrikáig kalandozniuk a magyaroknak.

Részlet a filmből

– Ha most beírjuk a keresőbe, hogy honfoglaláskori magyar falu, a minősíthető képtalálatok jelentős része A pozsonyi csatából kivágott képkocka. Ez a hiánypótlás is cél volt?

– Nem, és nagyon szomorú, hogy ez így van. Az ilyen illusztrációk elkészítése a régész társadalomnak és a hozzájuk köthető művészeknek a feladata lenne, és ezeknek az alkotásoknak már nagyon régen meg kellett volna születniük. Sőt, a helyzet éppen fordított, nekünk kellene egy gazdag illusztrációanyagra támaszkodva készíteni az animációkat, de ami még fontosabb, ezekkel a diákokhoz is közelebb lehetne hozni a témát. A történelemoktatásban lenne a leginkább szükség az animációs filmekre is, mert tetszik vagy sem, a mai médiazajban a történelemkönyvekből magolás már okkal tűnik unalmasnak.   

– Mi lesz a következő nagy munka?

– Készülünk egy tizenkét részes sorozattal a pozsonyi csatáról, de ez más lesz, mint a film, a National Geographic anyagaihoz hasonlít majd. Kutatók szólalnak meg benne riportszerűen, feltűnnek filmes illusztrációk, múzeumi anyagok, és emellett lesznek természetesen témába vágó animációk. Azokat a kritikákat, amiket a film kapott, tizenkét epizódon keresztül lehet taglalni. A nem titkolt cél az, hogy olyan mű szülessen, amit akár egy nyugati dokumentumfilmes csatorna is műsorra tűzhet, mi pedig eljussunk arra a szintre, hogy olyan filmek is kikerüljenek a kezünk közül, amelyek nem csak hazánkban tarthatnak számot érdeklődésre. Mondjuk egy olyan film, amely nemcsak a magyarokról szól, hanem szélesebb körben, a korszak nomád társadalmait mutatja be.