Fotó: Demokrata/Vermes Tibor
Hirdetés

Méltóságteljesen kanyarog az út Szentendréről Visegrád felé, mintha tudná, nem akármerre viszi hátán az utazót: a város felé közeledve balra sötétzöld hegyek magasodnak, jobbra a Duna hűvös, zöldeskék vize hömpölyög, míg egyszer csak hirtelen fel nem bukkan a város bejárata. Az öreg kőkapun dátum hirdeti, a település 1323-tól királyi székhelyként működött. A kapun átérve kinyílik a táj, a büszkén trónoló fellegvár árnyékában szépen felújított százéves házak, ódon villák, kortárs épületek sorakoznak. A macskaköves, évszázados történeteket őrző utcák csupa meglepetéssel szolgálnak. Az egyik sarkon mediterrán hangulatú, aprócska templomtér bukkan elő, lejjebb a nyári palota vakítóan fehér kövei pompáznak; a látogató elidőzik a Mátyás király játszótér múltunkból faragott mesevilágán, aztán áll egy darabig az ég felé nyújtózó platánok alatt, amelyek még a csipkecsodákba öltözött, kackiás bajszú udvarlóikba karoló kisasszonyokat is látták lombjaik alatt sétálni. Visegrád csupa múlt, csupa titok és felfedezésre váró szépség, miközben élő, működő város.

A Dunakanyar szívében

Mintegy kétezer fős lélekszámával az ország öt legkisebb városa közé tartozik: gazdag történelmi múltját 2000-ben ismerték el e ranggal. Eőry Dénessel, Visegrád polgármesterével a település szívében, egy szépen felújított téren ülünk le beszélgetni – csodás kilátás nyílik innen a takaros utcákra, sőt a Fellegvárra is.

Fotó: Demokrata/Vermes Tibor
Eőry Dénes

– Már a történelem előtti időkben is nyüzsgő élet folyt errefelé, az antik világ utolsó évszázadaiban pedig a rómaiak vertek tábort, ám az első írásos emlék mégiscsak Szent István idejéből származik: a visegrádi ispánság megalapítását rögzítő oklevél 1009-ből. Három évszázaddal később a Duna menti királyi székhely szerepet vállalt az európai történelem alakításában: 1335-ben Anjou Károly magyar király, Nagy Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh uralkodó itt kötött szövetséget – meséli Eőry Dénes, hozzátéve, ennek folytonosságát a V4-országok ma is tartó együttműködése bizonyítja. E szövetség emléke a város identitásában is szerepet játszik, ezért is tartották fontosnak, hogy Visegrád szívében V4-pavilont állítsanak fel, ahol interaktív módon ismerhetik meg az érdeklődők a V4-országok együttműködésének múltját, jelenét.

– Nagy a felelősségünk, hogy itt, a Dunakanyar szívében, az élő középkor városában megőrizzük a jövőnek a ránk bízott értékeket, hiszen nemcsak nekünk, hanem az egész országnak és Euró­pának is fontos Visegrád múltja, épített öröksége, kultúrája – hangsúlyozza a polgármester.

Idén ünneplik a település múltjának talán egyik legfontosabb mozzanatát: hétszáz évvel ezelőtt helyezte át I. Károly Temesvárról Visegrádra teljes udvartartását, királyi székhellyé emelve a várost.

– E hétszáz évvel ezelőtti történéseket emlékév keretében komolyzenei koncertekkel, nyári egyetemmel, konferenciákkal, könyvbemutatóval ünnepeljük. Augusztus végén kirándulást szervezünk – a visegrádiak számára kedvezményes részvétellel – Nápolyba, I. Károly király szülővárosába – sorolja Eőry Dénes, hozzáfűzve, hogy a közeli jövőben kerül sor I. Károly szobrának ünnepélyes felavatására is.

Fotó: Demokrata/Vermes Tibor
Fotó: Demokrata/Vermes Tibor

A Visegrád 700 ünnepségsorozat kiemelt rendezvénye a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok, amelyet idén harmincnyolcadik alkalommal rendeztek meg. Mint Eőry Dénes mondja, évente egymillióan látogatnak a városba, ebből körülbelül huszonötezren a palotajátékok miatt. És bár a korábbi években a koronavírus-járvány némileg visszavetette az idegenforgalmat, ma már nincs ok panaszra. Közel annyi vendégágy várja a turistákat, ahányan a városban laknak – az utóbbi években jelentős szálláshely- és parkolófejlesztés is történt. A főváros közelsége miatt nyaranta sokan ugranak ki egy-egy napra is Visegrádra és a környező erdőkbe, ezért a polgármester nem győz köszönetet mondani a helyieknek, hogy türelemmel és nyitott szívvel fogadják a látogatókat. Egy ilyen hord­erejű turisztikai forgalmat lebonyolító település esetében ugyanis kulcskérdés, képesek-e megtartani az egyensúlyt abban, hogy élhető maradjon a város, és közben állja az idegenforgalommal járó terhelést is.

Élhető város

Merthogy történelmi fesztivál ide, turisztikai robbanás oda, az élet nem áll meg. A polgármester a legfontosabb feladatok és kihívások között említi, hogy a fiatalokat itt marasztalják, azaz ne szippantsa el a családalapítás előtt állókat a főváros vagy az ahhoz közelebb eső települések valamelyike.

– Visegrád lakosságának száma az elmúlt két-három évtizedben érdemben nem változott – mondja Eőry Dénes –, és ez az elöregedő európai társadalmakat tekintve mégiscsak jó jel. Biztató az is, hogy a helyi zeneiskolába idén majd húsz százalékkal több gyereket írattak be, mint a korábbi években, mivel egyre több család dönt úgy, hogy gyerekeiket itt járatja óvodába, iskolába. Idén már szükségessé vált a régi óvodaépület mellé új szárnyat építeni, e munkálatok jelenleg is folynak. A polgármester távolabbi terveiben szerepel a fiataloknak nyújtott lakhatási támogatás is, ám mint mondja, ez a tervezet jelenleg kidolgozás alatt áll.

Fotó: Demokrata/Vermes Tibor

A város az elmúlt években szemlátomást megváltozott: Visegrád egyik jellegzetes épülete a Makovecz Imre tervezte tornacsarnok, amely idén kívül-belül megújult, és ma már a Magyar László Tornacsarnok nevet viseli. A mellette álló, közel százéves Egészségház helyi védettségű épülete ugyancsak teljes körű rekonstrukción esett át, a tornacsarnok és az Egészségház közötti területen a nagy melegben igen kedvelt, szökőkúttal díszített közteret létesítettek – mindezt hazai forrásból.

Az önkormányzat az előző rendszertől örökölt furcsa helyzetekkel is küzd: a bős–nagymarosi vízlépcső építésekor az állam elvette a visegrádiaktól a Duna-partot, az addigi pezsgő vízi élet egy csapásra megszűnt. Az elmúlt években sikerült azonban elérni, hogy a város újra használhasson egy nagyobbacska partszakaszt: az új sportpályák – íjász- és műfüves futballpálya – alatti részen pontont építettek, így a vízi sportok szerelmesei újra használhatják a Dunát, ami pedig, ismerve a környék és a közeli Szentendrei-sziget csúcsának egykori virágzó evezőséletét, mindenképpen örvendetes.

Mivel a város identitásának fontos eleme középkori múltja, kulcsfontosságú a Várkapitányság szakemberei által kezelt projekt, amely az alsó vár vagy más néven Salamon-torony, valamint a Visegrádi Királyi Palota és környezete megújítását érinti. A műemlékek látványos újjászületése több mint egy évtizedet vesz majd igénybe, a tervek szerint 2035-re, a visegrádi királytalálkozó hétszáz éves évfordulójára végeznek majd a munkálatokkal. Némi előzetes eredmény azonban már látható: a Királyi Palota területén a lovagi tornákra használt pályák lelátóit tetővel fedték le, ami nagy segítség, ha esősre fordulna az idő.

Fotó: Demokrata/Vermes Tibor

Világbajnok lovagok

Ilyenkor, nyár derekán persze másról sem szól a város élete, csak a közelgő palotajátékokról. Cseke László, a Szent György Lovagrend hagyományőrző csapatának tagja, a lovagrend kancellárja több mint három évtizede szíve és motorja a rendezvénynek. Megtudjuk tőle: a közel négy évtizedes múltra visszatekintő palotajátékok eddig egyetlenegyszer maradtak el, a koronavírus-járvány évében.

– A kezdeti ijedelem után kiderült, ez a szünet sem verheti szét a fesztivált, a palotajátékok népes rajongótábora és mi, a fesztivál rendezői, résztvevői az online térben tartottuk a kapcsolatot. A járvány enyhültével a következő évben a látogatók harmada tért vissza, tavaly pedig már körülbelül huszonnégyezren érkeztek – emlékszik vissza az elmúlt időszakra a szervező. Idén ugyancsak nagy rohamra számítottak, ami a változatos programokat elnézve nem is csoda: a fesztivál résztvevői megtudhattak egyet s mást a középkori alkimisták titkos kutatásairól, a középkor gasztronómiájáról, zenéjéről, láthattak bajvívókat, izgulhattak a lovagi tornán. E történelmi forgatag éppen olyan hangulatot varázsol a városba, mintha visszautaztunk volna az időben.

Persze semmi sem állandó: Cseke László megemlíti, változik bizony a fesztivál az elmúlt évekhez képest.

– Megkezdődött az őrségváltás, itt vannak már a fiatalok, akik a következő évtizedekben szívükön viselik majd a palotajátékok sorsát, és meghatározzák a fesztivál arculatát, hangulatát – mondja. Sorolni lehet azon kulturális területeket, amelyeknél a generációváltás nem megy zökkenőmentesen, ám a visegrádi történelmi hagyományőrzők nem panaszkodhatnak. Igaz, semmit sem bíztak a véletlenre.

– A Szent György Lovagrend apródképzőjébe járó gyerekek előbb fegyvernökké, majd lovaggá válhatnak, közben megismerkednek a történelmi hagyományokkal, lovagolni tanulnak, és olyan tapasztalatokra, barátságokra tesznek szert, amelyek gazdagabbá, teljesebbé teszik majd felnőtt életüket. Zömmel az apródképzőt kijárt fiatalok szerepelnek a palotajátékok látványos történelmi díszletek között zajló produkcióiban is, a Primavera táncegyüttes műsorában éppúgy, mint a harci bemutatókon – sorolja a szervező.

Fotó: Demokrata/Vermes Tibor

Idén először adott otthont Visegrád a Nemzetközi Lovagi Tornának, amelyen páncélos lovagok vívtak meg egymással. E hagyományőrző külsőségekkel zajló sportágban tulajdonképpen nincs szabály, az nyer, aki a másikat a földre kényszeríti. A páncélban mérkőző versenyzők részéről mindez hallatlan fizikai erőnlétet igényel. Cseke László hangsúlyozza, a Szent György Lovagrend képviseletében indulók szép eredményeket könyvelhettek el a korábbi tornákon. A mostani visegrádi eseményt az európai bajnokság selejtezőjeként rendezték meg, számos külföldi versenyző érkezett a megmérettetésre, többek közt Franciaországból, Spanyolországból, Szlovákiából.

A nemzetközi érdeklődés persze nem csak e verseny kapcsán jelentős: a történelmi fesztiválokat rendező országokkal három évtizede hagyományosan nagyon jó a kapcsolat, a szomszédos országokkal éppúgy, mint Olaszországgal vagy éppen Csehországgal.

Fotó: Demokrata/Vermes Tibor
Cseke László

A meghívott nemzetek szereplését minden évben fellépéssel viszonozzák a visegrádiak, tavaly Jeruzsálembe is eljutottak, életre szóló élményt szerezve a szentföldi fesztiválon. A sikerek mellett azonban Cseke László úgy érzi, valami mégis megváltozott.

– Közösségépítés szempontjából igen fontos ez a fesztivál: a város és a szűkebb értelemben vett hagyományőrző egyesületek közötti összefogást is erősíti. Ugyanakkor egyre jelentősebb az online térben zajló közösségépítés, amelynek óriási előnyei vannak, hiszen a járvány alatt nagyon fontos volt az internetes kapcsolattartás, és ma is hasznos, hiszen az erdélyi vagy felvidéki kollégákkal azonnal meg tudunk beszélni egy-egy felmerülő kérdést. Emellett sajnos megvan a veszélye, hogy elkopnak a személyes kapcsolatok – magyarázza Cseke László.

A palotajátékokat azonban nem fenyegeti ez a veszély. A helyiek büszkék ezeréves történelmi örökségükre, szívet-lelket beleadó, aktív jelenlétük nélkül nem lenne az az Európa-szerte ismert és kedvelt fesztivál, ami: ízig-vérig offline középkor.

Korábban írtuk