A könyv egyik különlegessége, hogy előszavát Orbán Viktor, a polgári Magyarország miniszterelnöke írta, aki e szavakkal próbálja meg az olvasók számára megvilágítani, hogy mit is jelent valójában Magyarország, és a magyarság számára a Szent Korona: „Ezerszáz éve élünk Európának ezen a részén, a Kárpát-medence közepén. Itt emelkedtek házaink, falvaink már Szent István uralkodása előtt is, és nem kellett egy tapodtat sem mennünk azért, hogy Európába érjünk. Más kellett hozzá. Egy korona. Egy korona, amelyet a keresztény egyház feje küldött Istvánnak, hogy általa felkent királlyá tegye. Királlyá, aki nemzetet és hazát teremt. Olyan országot alkot, amely nem kevés belső küzdelem, harc és elvesztett életek árán képes a keresztény Európa részévé válni. Ez a korona teremtette meg a lehetőségét annak, hogy Magyarország Európába lépjen… Ezért létezik magyarság ma is az ország határain túl, és Szent István koronája az ő jussuk is. Mert a nemzet nemzet marad, bárhol is húzzák meg a határokat.”

A koronát már a kezdetektől különös tisztelet vette körül, s már Werbőczy is részletesen kifejtette, hogy mit jelent a később Szent Korona-tannak nevezett elmélet, melyet az alkotmányos államszemlélet alapjának tekintünk. E szerint a király és a nemzet együtt alkotja a koronát, amely összetartja a magyar államot, és biztosítja annak egységét, megmaradását. Éppen úgy, ahogyan a világ egységére felügyel a korona keresztpántjainak metszéspontjában Isten, akinek ábrázolása Pantokrátor képében a zománcképek közül a legfontosabb. Az abroncs fő helyén, a homlok közepén a jobb kezét áldásra emelő Fiú Istent, Jézus Krisztust láthatjuk, míg vele átellenben édesanyját, Szűz Máriát. Máriának a helye mindenképpen a koronán van, hiszen Szent István neki ajánlotta fel a magyar királyságot. Ezt a felajánlást tanúsítja az esztergomi székesegyház főbejáratán az 1188 és 1196 között készült márványberakás: SUSCIPE VIRGO PIA MEA REGNA REGENDA MARIA, azaz „Fogadd el, Szűz Mária, királyságomat, hogy országolj rajtunk.” Nyáry Éva állítása szerint az Atya, Jézus és Mária ábrázolása bizonyíték arra, hogy a Koronát a kereszténység egyetemes céljait tükröző, a napi politikától mentes, örök érvényű mondanivalóval látták el. A mai abroncson megtalálható korabeli földi uralkodókat – így például Dukász Mihály bizánci császárt – ábrázoló portrék csak később kerültek fel a koronára, erre az utólagos felszerelés nyomai utalnak.

A keresztpánton találhatók az apostolok képei, akiknek elhelyezkedési sorrendje pontosan megegyezik Durandus Guileimus püspök által 1292-ben szerkesztett apostolnévsorral. A Teremtőhöz legközelebbi belső körben Péter, Pál, Jakab és János található, a külső körben pedig András, vele szemben Fülöp, majd Tamás és Bertalan apostol. Nyáry Éva könyvében e nyolc apostol ábrázolásáról és élettörténetéről is részletes leírást olvashatunk, csakúgy, mint a két arkangyalról Mihályról és Gábrielről, Szent Györgyről, Szent Demeterről, a két ikertestvér orvosról, Szent Kozmáról és Damjánról, Géza királyról, valamint a két bizánci császárról Konstantinról és Dukász Mihályról. Az ismertetések melletti páros oldalakon pedig az elemzett zománckép reprodukciós felvétele segíti a pontosabb és könnyebb megértést.

A Szent Korona mint ötvösremek nem állítható párhuzamba semmilyen hasonló jellegű műtárggyal, így származási helyét és idejét a mai napig nem lehet hitelt érdemlő módon bizonyítani.

De a bizonytalanság ellenére is olyan tisztelet övezte a koronát, hogy eszméjét 1918-ig egyetlen magyar politikus sem tagadta meg. Károlyi Mihály és kormánya volt az első, akik védtelenné és idegen hatalmak által kiszolgáltatottá tették az országot azáltal, hogy semmibe vették és elfordultak tőle, új alapokra helyezve ezzel a történelmi magyar közjogot. Magyarország az 1920-as nemzetgyűlés során újra visszatért a Szent Korona szelleméhez, sőt az 1921-es XLVII. törvénycikk kimondja, hogy „a nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartja, de a királyi szék betöltését későbbi időre halasztja, és utasítja a minisztériumot, hogy ez iránt arra alkalmas időben javaslatot tegyen.” A törvény 1944 márciusáig volt érvényben, és attól kezdve közel 50 évig idegen hatalom megszállása tette lehetetlenné a törvényes jogfolytonosság visszaállítását. Ám a visszaállítása lehetőségével az 1990-ben szabadon választott Országgyűlés sem élt. Ez egyébként a magyar történelemben példa nélküli, hiszen a törvénysértés jogot nem alapít elve alapján az elnyomást követően mindig helyreállt a jogfolytonosság, gondoljunk például II. József korára, 1865-re vagy 1920-ra. Mivel a Szent Korona az államhatalom mindenek felett álló, és a király személyétől elvonatkoztatott alanya, így annak eszméjét tulajdonképpen senki sem helyezheti hatályon kívül. Ha ezt figyelembe vesszük, nem mondhatunk mást, mint azt, hogy országunk ma is a Szent Korona országa. Ennek megtagadása pedig egyet jelent egész történelmünk megtagadásával.

Ennek megértését segíti Nyáry Éva tartalmas és exkluzív kiállítású albuma, amely a csodaszép képek mellett a korona alakjainak jelentőségét is megismerteti az olvasóval.