Akinek péntek este nem volt módja meghallgatni az USA-ból érkezett 10th Avenue Bandet, az a szombat este első zenekaraként találkozhatott velük a művelődési ház előcsarnokában. A trombita-klarinét-harsona és ritmusszekció összetételű együttes swing örökzöldeket, musicaldalokat éppúgy játszik, mint countryt, rock and roll-klasszikusokat vagy light rockot. Tán éppen repertoárjuk ily mérvű szélessége az oka annak, hogy bár jól együtt vannak, de játékukból mégis hiányzik az egyéni hangzás, az igazi meggyőző erő. A hallgatóságot ismételten arra buzdították, hogy táncoljanak zenéjükre – ezt néhányan meg is tették, de a közönség döntő többsége alapvetően mégiscsak zenét jött hallgatni.

A Hot Club of Hungary két gitáros és egy bőgős hölgy (!) felállásban muzsikálva kalauzolta vissza a nagyérdeműt a legendás Django Reinhardt és Stephane Grapelli zenei világába – sajnos hegedű nélkül, mivel a közelmúltban hozzájuk csatlakozott negyedik társuk nem tudott eljönni velük erre a fellépésre. Finom "manouche swinget" adtak elő, amit ének és szájharmonika-játék tett változatosabbá.

A Délvidékről származó, a debreceni egyetemen hegedű szakos Dosztán Dénes – második hangszerén játszva – ragtime- és stridezongorázásból adott hiteles ízelítőt.

A belépés az előcsarnokban tartott műsorra ingyenes volt, amely körülmény révén a rendezők olyanok érdeklődését is fel tudták kelteni a műfaj iránt, akiket egyébként nem biztos, hogy meg tudnának szólítani.

A nagy koncert első fellépői a házigazdák voltak. Az Ittzés Tamás vezette nyolctagú Bohém Ragtime Jazz Band azonnal a tőlük megszokott derűvel és lendülettel töltötte meg a színháztermet, repertoárjuk néhány darabjának eljátszása után a közismert Sweet Georgia Brown dallamára mondtak köszönetet a fesztivál megvalósítását pénzzel is támogatóknak, az adott intézményeket és vállalkozásokat név szerint "kiénekelve". A BRJB az idén Ausztráliából hívott vendéget, mégpedig a trombitás Bob Barnard személyében, akit a jazzmuzsika főáramlatán belül kialakított személyes stílusával az egyik legnevesebb szólistának tartanak. Rögtön megtalálták az együttessel a "közös hangot", a "Bohémok" méltó társnak bizonyultak.

A kecskeméti fesztiválon először léptek fel olasz vendégek, a trieszti Joplin Ragtime Orchestra műsorának középpontjába névadója, a műfajteremtő komponista és zongorista Scott Joplin szerzeményeit állította. A bőgővel erőteljesebb hangzásúvá tett vonósnégyest és a fuvola-klarinét-trombita-harsona-tuba fúvósszekciót zongora és dob "viszi" és fogja össze egészen különlegesen megszólaló együttessé – már azokat az időket idézve, amikorra a ragtime zenekari muzsikává vált. Valamennyi zenész kiváló mestere hangszerének, így nagy fegyelemmel, hibátlanul, magas művészi színvonalon adják elő vezetőjük, a dobos Livio Laurent hangszerelte darabokat, és azzal a könnyedséggel, ami csak az igazán profik sajátja. Több ráadással is megfejelt koncertjük az egész fesztivál csúcspontja volt.

Az eseményt a Hot Jazz Band fellépése zárta. Ők elsősorban a húszas, harmincas, negyvenes évek swing és dixieland darabjait játsszák, de szívesen adnak elő magyar slágereket is azokból az időkből. Az ő muzsikájukat is derű és humor hatja át, műsorukat Bolba Éva énekesnő tette még elevenebbé.

Ahogy az lenni szokott, a hangverseny után a zenészek alkalmi összeállításokban tovább játszottak a földszinten a közönség nem kis örömére, de látni- és hallanivalóan a sajátjukéra is – innét a jam session kifejezés magyar megfelelője: örömzene.

Vasárnap délelőtt három, szintén eseti társulás adott örömzene jellegű koncertet. A fesztivált a Bohémok néhány tagjából és fiatalabb muzsikusokból álló Little Jazz Band búcsúztatta.