A szilárdságot és állhatatosságot képviselő pap és a befurakodó kétely megtestesítője, a színész együttesen járják meg a Tanácsköztársaság, a nyilas uralom és a vörös terror poklát, létük vállalhatóságát kutatva. Az eredetileg sikeres színdarabként funkcionáló kamaradarab filmre vitele éppen e finom árnyalatú filozófiai tipródás miatt sem lehetett könnyű vállalkozás. Az archív felvételekkel és a Terror Háza hitelességet biztosítani akaró belső terével megtámogatott képi világ talán ezért is esik szét, amelyet csak Lux Ádám kockáról kockára zseniálisabb szerepformálása tud elfeledtetni némiképp.

Farkas Anita

Mindszenty – Szeretlek Faust – magyar filmdráma, 2010

ZENE – Hatásos

A 66 esztendős rocker az elmúlt évtizedben háromévente jelentkezett újabb anyaggal. Bár megszoktuk tőle mások dalainak feldolgozását, ezúttal inkább a sajátokra helyezte a hangsúlyt. Stílusában ismét az Unchain My Heart (1987) korszak erősen rockos vonalát vette elő, ez a címadó Hard Knocks és a Runaway Train esetében a legjellemzőbb. A líra természetesen ezúttal sem hiányozhat, amire a zongoraalapok hangsúlyozása tesz rá még egy lapáttal, mögöttük kórus és szimfonikus hangszerelés fokozza az érzelmi hatást. Borítékolható, hogy ezek közül az Unforgiven és a So bármely jövőbeni Best of… lemezére is rákerülhet. Az egykori vízvezeték-szerelő négy évtizedes tapasztalatával pályafutása egyik leghatásosabb művét nyújtotta át.

Szakács Gábor

Joe Cocker: Hard Knocks – Sony Music, 2010

KONCERT – Születésnap több szólamban

Különleges színfoltja a hazai népzenei életnek az Izsák Katalin, Farkas Tünde és Szluka Judit alkotta formáció. Főként balkáni többszólamú népdalokat énekelnek, de a Kárpát-medence, sőt, a mediterráneum folklórja – Portugáliától egészen Törökországig – szintén merítési területükhöz tartozik, miközben szívesen kalandoznak a középkori szakrális énekek világába is, minden esetben ügyelve a formai és stílusbeli tisztaságra. E gazdag repertoárnak adták keresztmetszetét a koncertjükön, ahol olyan zenészek csatlakoztak a közös muzsikáláshoz, mint Bognár Szilvia, a Misztrál együttes, a Fonó zenekar, a Falkafolk, vagy a világzenét játszó német Szandanja zenekar. Röpke két óra alatt az európai népi muzsika legkülönbözőbb rétegeiből kaptunk ízelítőt, olyan ötletes feldolgozásokon keresztül, mint például a moldvai és a bolgár népdalok párhuzamos, egymásra énekelt előadásmódja, így villantva fel a két zenei kultúrkör érintkezési pontjait. Kár, hogy a műsor értékéhez képest csak igen kevesen voltak kíváncsiak az előadásra – manapság már nem elég pusztán a tehetség, profi szervezőmunka híján az értékes produkciók nem találnak utat a közönséghez.

Szentei Anna

Húszéves a Vándor Vokál – jubileumi koncert, Hagyományok Háza, október 22.

NAPTÁR – Időutazás Erdélyben

Az Erdély Anno tavalyi sikerén felbuzdulva elkészült a 2011-re szóló Székelyföld Anno, a jelenkori felvételekkel megtoldott Erdély Anno és Most naptár, egy rendhagyó határidőnaplóval egyetemben. A 2011-es kalendáriumok képanyagát helyenként több mint százéves, különlegesen szép és helytörténeti szempontból is jelentős levelezőlapok szolgáltatták. A hangulatos korabeli fényképeken többek között Verespatak, Málnásfürdő, Torockó, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Tusnádfürdő, Brassó, Kolozsvár, Zilah, Marosvásárhely valamint Csíksomlyó régi arcát csodálhatjuk meg a gyimesi ezeréves határ, valamint a híres Karakó-völgyhíd mellett. A felvételekhez Balázs D. Attila magyarázatai illeszkednek magyar, angol és német nyelven, így a magyar közönség mellett a külföldiek is hiteles képet kaphatnak Erdélyország hajdani és a mostani állapotáról.

Sayfo Omar

Erdély Anno 2011 – Százszorkép Kiadó, 2010

ÉTTEREM – A név kötelez

A minap Óbudán járva betértünk a hajdani Vasmacska nagyvendéglő helyén nyílt, immár hatodik Trófea egységbe. S nem bántuk meg. A megszokott, szépen elrendezett, korrekt minőségű és felettébb gazdag választékon túl a grillasztal kínált tintahalat, pisztrángot, afrikai harcsát és cápaharcsát is. A kiszolgálás egyszerűen kifogástalan volt, mindkét pincérünk már-már álomszerűen tette a dolgát, kedvesek voltak, de nem tolakodóak, szolgálatkészek és szakmailag felkészültek. A kínálat bőséges volt, s persze kötekedhetnénk, hogy a mártásokban kicsit sok volt a liszt, hogy a libamáj-pástétomban lehetett volna valamivel több libamáj, de igazságtalanok lennénk. Ez a Trófea is alapvetően rendben van, nem csoda, hogy a modell népszerű, s a fővárosnak immár hat pontján lehet hódolni a „nagyevésnek”. Mert jó dolog kicsit és katartikusat enni nagyon drágán, de azért emberi áron, sokat és korrektet – no, az sem kutya.

Dorozsmai Endre

Trófea 6 – Óbuda, Laktanya u.

SZÍNHÁZ – Mindennapi harcaink

Október 23-a nem holt ünnep. Emléke velünk lüktet a jelenben: históriája katartikus hatású, ha művészien megidézik. Bizonyítja ezt az Főnix Színházi Műhely, mely az ötvenes évek fordulópontját vitte színre. A darab egy ÁVH-s tiszt, a rendező, Bicskei Kiss László által megformált Mayer Ernő lakásában játszódik. A kommunista apa rideg fegyelmet tart otthon, s ezt a mentális Recsket törli el a forradalom, mikor három felkelő megjelenik a családi fészekben, abban a szimbolikus térben, mely szép lassan egész Magyarországgá tágul. A rákosista ávós felesége, s lánya velük együtt vívja meg saját forradalmát a zsarnok családfő ellen. Boldizsár Tünde nagy empátiával ragadja meg a rideg világba zárt, a kalitkából kitörni vágyó feleség alakját, akivel együtt mond nemet a múltra az egész ország. A dráma amellett, hogy az ’56-os események tragédiáját meséli el, ma is aktuális erkölcsi kérdéseket feszeget.

Vass Krisztián

Kiss József: Az angyalok nem sírnak – RS9 Színház

ZENE – Jazz a pajtában

Az új album talányos címe arra utal, hogy az idei Médiawave fesztiválon egy pajtában játszott együtt a Dresch-kvartett fele (a szaxofonos és évtizedes kísérője Szandai Mátyás bőgős) valamint két amerikai jazzóriás (a zongorista Lafayette Gilchrist és a dobos Hamid Drake). A magyar etnojazz legautentikusabb képviselője már régen nem fújt ilyen „amerikaiasan”, mégpedig a műfaj legnagyobb mestere – John Coltrane – szellemében, amikor is a fekete vendégzongorista kompozícióit adják elő. Ugyanakkor saját szerzeményeit játszva a magyar lélek megszólaltatásának olyan utolérhetetlen művészetét mutatja be, amelynek hatása a két vendégművészre is átragad, ezzel is bizonyságot adva a népzenék mélyén meglévő közös zenei örökségről.

Márton Attila

Dresch Mihály–Lafayette Gilchrist: Sharing the Shed – BMC, 2010