A diktátor alapkoncepciója, humorforrásait és társadalomkritikai élét tekintve, ugyanis egyértelműen a Boratot másolja. Az ENSZ nem nézi jól szemmel az Aladdin admirális diktátor által kormányzott észak-afrikai ország atomprogramját, ezért bombázást helyez kilátásba. Az uralkodó, hogy reagáljon a vádakra, New Yorkba utazik, ahol csakhamar összeesküvés áldozata lesz, egyetlen segítőjét pedig egy feminista és antirasszista hippi nő jelenti, aki nem ismeri fel a szakállától megfosztott férfi valódi kilétét. A partra vetett hal típusú szituációt a humorista ezúttal is arra használja, hogy modern világ képmutatásáról és a kultúrák közti különbségekre irányítsa a figyelmet. Cohen korábbi filmjeihez hasonlóan A diktátornak is azok a percei a legjobbak, amikor a politikai korrektségnek a csíráját is eldobva humorizál, kár, hogy emellett az alantas és visszataszító poénok a kelleténél nagyobb súlyban vannak jelen, és az életművét végigkövető, már ismétlődővé vált humorforrás sem olyan erőteljes már, mint új korában.

Német Dániel

A diktátor – színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 2012

ZENE – Merész

Az egykoron legendás Weather Report, majd a Syndicate vezéralakja, Joe Zawinul már öt év óta az égi jazz-zenekar egyik jeles egyénisége. Utóbbi csapatának tagjai úgy döntöttek, hogy el nem évülő tiszteletük jeléül mesterük emlékére annak szerzeményeiből Magyarországon(!) készítenek hanglemezt. A legnagyobb kihívás Thierry Eliez és Eric Mouquet zongoristákra várt, akik Zawinul orgonajátékát igyekeztek pótolni. Tették ezt két merész változatban: hol megidézték az elhunytat, hol saját képességeiket mutatták be. A kiadvány különös értékét jelzi, hogy a kiváló muzsikusok a rögtönzések terén önmérsékletet tanúsítva csapatban tudtak gondolkozni. Nem is hoztak szégyent az egykori zenekarvezetőre, aki így elégedetten szemlélheti egykori társait az egekből.

Szakács Gábor

The Syndicate: File Under Zawinul – 2012

KÖNYV – Démoni

A hazánkban elsősorban a Szép új világ című művéről ismert író külföldi kritikák szerinti legjobb könyve jelent meg végre magyarul. A címben szereplő település egy világvégi francia kisváros, ahol a XVII. században egyszer ördögöt űztek. Bár az író azzá teszi, az eset nem is annyira különleges, hiszen korábban, amikor az egyház még nem csak Istenben, de az ördögökben is hitt, a démonűzés a papok csaknem mindennapos tevékenysége volt. Huxley viszont alapos nyomozásba kezdve, a történész és a detektív pontosságával tárja elénk az esetet, miközben kéretlenül leerőszakolja torkunkon a világról, hitről és egyházról alkotott véleményét. Közben regény helyett egy több száz oldalas publicisztika kellős közepén találjuk magunkat, ami abban az esetben mégis érdekessé válhat, ha az olvasó képes felülemelkedni a szerző személyes hitvallásán. Loudun ördögei ugyanis egy régmúlt világba, a jó és a rossz örök küzdelmének arénájába kalauzolnak el, bepillantást engedve a hit mára elfeledett mélységeibe.

(gp)

Alduos Huxley: Loudun ördögei – Cartophilus Kiadó, 2011

KÖNYV – Veszedelmes viszonyok

Új sorozatot indított útjára a Corvina Kiadó: mulatságos, könnyed és romantikus regényeket jelentetnek meg egyszerű köntösben. A Corvina Sikerkönyvek keretében nemcsak a kortárs írók, például Galgóczy Dóra műveit juttatják el az olvasókhoz, hanem olyan, ma már elfeledett ponyvaregényszerzőket is visszacsempésznek a köztudatba, akik – ma már persze megmosolyogtató módon – a háború előtti tömegszórakoztatás szolgálatába álltak. Ilyen volt Forró Pál is, akinek Játék a havason című regénykéjének középpontjában egy Odinheim nevű kisváros, egy jóképű síoktató és az érte eszeveszetten vágyakozó nők állnak. Az ábrándos szerelmek miatt bajba sodródó társaság végül nemcsak egy veszélyes hegyi kalandot él túl, de még díszes toalettjeik és életmentő szemceruzáik elvesztését is. Eközben pedig szórakoztató látleletet kapunk egy, a két világháború közti városka kispolgári miliőjéről, az unatkozó szépasszonyok testi-lelki gondjairól és arról, hányféle módon vágyakozhatunk az ellenkező nem iránt.

Farkas Anita

Forró Pál: Játék a havason – Corvina Kiadó, 2012

ZENE – Mosolygó Hold

Az amerikai jazzben alkalmazott „all stars” kifejezést nyugodtan alkalmazhatnánk erre a csapatra. A kvartett valamennyi tagja hangszerének legjobbjai közé tartozik – itthon és a határainkon túl is. A két fúvósszólista a zenekarvezető-szaxofonos Bacsó Kristóf és trombitán és szárnykürtön játszó Fekete-Kovács Kornél, míg a ritmustandem tagjai, a bőgős Szandai Mátyás Lyonban, a dobos Német Ferenc pedig New Yorkban él. De ugyanilyen világszerte ismert muzsikus a csak három számban zongorán közreműködő Oláh Kálmán is. Bacsó Kristóf, aki első osztályú komponistaként jegyzi mind a hét előadott darabot – köztük a kiemelkedő Smiling Moont és Lunar Dance-et – e lemezt egyébként édesapja, Bacsó Péter filmrendező emlékének szentelte. Az album értékelésére elég, ha a neves francia jazzművész, Lionel Loueke véleményét idézzük: „Bartók Béla is méltán lenne büszke hazájának ezekre a fiatal zenészeire.” Valóban, a mai magyar jazz egyik csúcsteljesítménye született meg a Fesztivál Színház pódiumán tavaly szeptemberben. Méltó indítása a kiadó új sorozatának, amelyben a MüPával történő együttműködésben emlékezetes jazzkoncertek élő felvételeit adják közre.

Márton Attila

Bacsó Kristóf Quartet: Nocturne – BMC Records, 2012

SZÍNHÁZ – Árulás szünet nélkül

Még az ellendrukkerek számára is méltányolandó, hogy az Új Színház vezetői a műsorstruktúrát valóban a sokszor hangoztatott cél szerint alakítják át: a magyar sorskérdéseket hagyományos színészi eszközökkel igyekeznek bemutatni. A főként parasztvakításra utazó korszakunkban persze enélkül is elég nagy bátorság egy minimális díszletekkel felálló, ötszemélyes darabot színre vinni, ami ráadásul az Erdélyi Unitárius Egyház alapítójának, Dávid Ferencnek az elárultatásáról szól. A Páskándi Géza írta morális drámának ez azonban csak az egyik, látható-hallható szintje: az író „virágnyelven” a Duna-deltai kényszermunkatáborban eltöltött fél évtizedéről, illetve az embernek maradás örökösen kínzó dilemmájáról beszél. A darab leginkább aktuális mondanivalóját pedig az is érti, aki nem akarja, hiszen a huszonkét éve rendezetlen ügynökkérdés mögött ma már egyre több egyéni tragédia sejlik fel, amely időnként bizony elmossa, de legalább is megkérdőjelezi a bűnösök és ártatlanok közti határt. E többszörös jelentéssűrítés, a jól megválasztott főszereplőknek (Dávid Ferenc – Helyey László, Socino, az áruló – Vass György) köszönhetően kiválóan ki is domborodik a színpadon – míg Helyey minden jóságos és ironikus hangsúlya a helyén van, Vass György remekül hozza az árulás hálójába belegabalyodott értelmiségi fokozódó dilemmáit. Méltó társuk az „ügynököt” megbízó Blandratát alakító Száraz Dénes is, aki fojtott gesztusokkal, szinte eszköztelenül képes érzékeltetni az emberarcú kegyetlenség diadalát, és aki a színpad melletti kis padról rezzenetlen arccal nézi végig két ember – áruló és elárult – egymásra találását. A hitvitából emberség-vitává váló párbeszédek közé beékelődő krónikás (Dinnyés József) jelenléte szintén ügyes rendezői fogás – hatalom és egyén viszonya bizony örökérvényű kérdés –, talán csak nőiességében megalázott butuska cselédlányt játszó Nemes Wanda talál későn magára. Mindent összevetve egy igazán okos előadást láthatunk sorsról, felelősségről – és arról, hogy az árulónak meg lehet ugyan bocsátani, de felmentést adni soha.

Farkas Anita

Páskándi Géza: Vendégség – Új Színház, Bubik István Stúdiószínpad