Daniel Day-Lewistól és maszkmesterétől még nem is sajnálnánk a szobrot, azonban az Amerika egykori elnökéről szóló végtelenül hosszú és unalmas bibliográfia, reméljük, nem kezd diadalmenetbe a február végi átadón. A ?rendező, aki mindig hihetetlen történetmesélő képességével vívta ki szeretetünket, éppen az előbbi erényekben szenved hiányt új produkciója kapcsán: hiába tűnik ugyanis hitelesnek egy történelmi témájú alkotás, attól még filmként nem feltétlenül lesz jó. A többnyire tárgyalótermekbe és irodákba szűkített cselekmény csigalassú tempóban hömpölyög előre, és hiába Day-Lewis kiváló alakítása, ha karakterét a két és fél órás játékidő végére sem érezzük közelebb magunkhoz. A végeredmény már csak azért is csalódás, mert annak ellenére, hogy a Lincoln Spielberg egyik legszemélyesebb alkotása, egy percig sem érezzük a fantáziát vagy a lelkesedést iránta. A rasszizmus és rabszolgatartás kérdéséről Tarantino egyébként is sokkal hitelesebben beszélt idén.

Német Dániel

Lincoln – színes, feliratos, amerikai–indiai történelmi film, 2012

ZENE – Karácsonyi hangulat

Bárcsak mindig karácsony lenne! – mondja egy dalcím. Miért is ne? Igaz, a naptári ünnepen túl vagyunk, de a szenteste hangulatát máskor is jó felidézni, ha nagyon kemények a mindennapok. Ebben segít Rod Stewart, aki a szeretet ünnepét megörökítő dalok klasszikusait gyűjtötte az ajándékkosárba. Több világhírességgel is, így Michael Bubléval kettőst énekel, Ella Fitzeraldnak pedig már csak a hangjával találkozhatott a stúdióban. Műfajilag főleg esztrád, a We Three Kings azonban gyönyörű hangszereléssel és himnikus pop/rock ütemmel közelít. Az egykori rock-fenegyerek hihetetlen gyengédséggel, egyben gyermekek segítségével nyújtja át a Silent Night dallamát, a zárás pedig aligha lehetett más, mint az Auld Lang Syne a skótdudákkal.

Szakács Gábor

Rod Stewart: Merry Christmas, Baby – Universal, 2012

KÖNYV – A nemzet lelkiismerete

Rettegett tőle a kommunista hatalom. Megalázta, brutális kínzásokkal próbálta megtörni. A börtönévek és a házi őrizet esztendei sem tettek kárt azonban az utolsó magyar hercegprímás, Mindszenty József lelkében. Az ’56-os forradalomban kiszabadult, jelenléte, személyes tanúságtétele nyugtatólag hatott a nemzetre. Keresztútja aztán tovább folytatódott a Szabadság téri amerikai nagykövetség második emeletén. Rendőrautó vigyázta az épület bejáratát, nemzetközi rágalomhadjáratot indítottak ellene, miközben állandó nyomás alatt tartották a Vatikánt, rendeljék Rómába a főpapot. Amikor 1971-ben elérték céljukat, és a bíboros hercegprímás VI. Pál pápa iránti engedelmességből végre elhagyta hazáját, az ármánykodás még fokozottabb formáját választották, hogy megakadályozzák a világ magyarsága körében végzett lelkipásztori szolgálatát. Erről a kivételes életútról szól ez a számtalan új információt is tartalmazó izgalmas könyv, mely egyszerre jajkiáltás és intés is, hogy soha senkinek ne legyen része többé ilyen borzalmakban.

Spangel Péter

Köpeczi Bócz Edit: A titkosszolgálatok hálójában – Könyvpont Kiadó – L’Harmattan Kiadó; 2012

ZENE – Fúzió

A hazai könnyűzene egyik alapzenekara az Edda Művek gitárosa, Alapi István, akit a szakma és a közönség egyaránt magasra értékel. Azt jóval kevesebben tudják róla, hogy olykor szólistaként is bemutatkozik. Vezette már saját együttesét, az Alapi Bandet és kiadott egy szólólemez-albumot is „Belső világ” címmel. Új CD-je igazi fúziós zene, amelyen neves partnerek kísérik: Csányi István szaxofonozik, Beke Márk játszik billentyűs hangszereken, Barabás Tamás basszusgitározik és Banai Szilárd dobol. A rockgitárosi múlt és jelen ugyan átsüt a tizenegy kompozíción, de a lendületes, jól felépített struktúrájú számok, a pro˜ hangszertudás és a kifogástalan stúdiótechnika élvezetes produkciót nyújtanak a hallgatónak. Ortodox jazzkörök talán némileg fanyalognak az ilyen muzsikától, pedig ennek az irányzatnak is van létjogosultsága a hazai zenei palettán!

Márton Attila

Alapi István: Nixfactor, Gramy Records, 2012

SZÍNHÁZ – Nyers erő

Az István, a király rockopera alkotói 1983-ban magasra tették a mércét, azóta sem sikerült olyan színdarabot létrehozni ebben a műfajban, amelynek egyetlen előadása tízezreket vonzana. Szerencsére Pintér Tibor színművész-rendezőnek sem ez volt a szándéka, amikor a Honfoglalás című filmet színpadra vitte, így a darab megmaradt a könnyed, egész estés kikapcsolódás szintjén. A produkcióban a film híres zenéje mellett felcsendülnek számunkra ismeretlen dalok: a lágy népzene, a lírai duettek és a nyers erőt sugárzó pogány dallamok váltakozása új színt visz a már jól ismert történetbe. Ahogy a besenyőkkel való harcok bemutatása is, aminek során egy kis szerelmi szállal is kiegészül a történet. A Táltos lóháton való bevonulásától, dobjának jellegzetes hangjától, a kürtszótól és az íjászbemutatótól ráadásul még libabőrös is lesz az ember bőre, ami a végén feltűnő piros-fehér-zöld zászló és a magyar nemzet fennmaradását szimbolizáló gyerekkórus szerepeltetésének giccsbe hajlását is kiegyenlíti.

Szencz Dóra

Szűts István – Koltay Gergely: Honfoglalás – új magyar rockopera, Budapest, RaM Colosseum jan. 23., köv. előadás: Dunaszerdahely, Városi Művelődési Központ, márc. 14.

ÉTTEREM – Valódi olasz

Marosvásárhely felettébb alkalmas helyszín arra, hogy a Szabó Pál Csaba történész által kiötlött s az Erdélyi Magyar Ifjak által felkarolt „Jó napot” mozgalom felhívásának eleget tegyünk. Ennek lényege az, hogy a magyarok által (is) lakott, de idegen fennhatóság alatt álló területeinken anyanyelvünkön szólaljunk meg először, s utána váltsunk esetleg románra. Így tettünk a La Piazzetta nevű olasz étteremben is, ahol románul válaszoltak, egy ideig sajátosan kommunikáltunk: mi magyarul, a pincér hölgy románul, míg ki nem derült, hogy ő is bírja a mi nyelvünket. Azért esett erre az étteremre a választásunk, mert a helyiek körében úgy tartják, hogy olasz a tulajdonos és a szakács, ami mindenképpen jó pont, ha valódi olasz ételt és nem a sajátos közép-európaiasított álolasz fogásokat szeretnénk fogyasztani. Rendeltünk vargányás pizzát, melynek tésztája remek volt, a paradicsomalap szintén, a vargánya lehetett volna feszesebb, viszont értékeltük a mozzarellán túl a parmezánt és a koktélparadicsomot, amit a pizzára tettek. Kaptunk hozzá csípős olajat, kár, hogy ezen akartak spórolni, tán arra számítva, hogy a csili íze, melyen ágyazták az olajat, elnyomja a napraforgómagét, nos, nem nyomta el, extra szűz olívaolaj jobb választás lett volna. Kértünk még gnocchit „Mare e Monti” stílusban, rák, tintahal és zöldborsó volt a házi készítésű (!) tésztán, az üde színét vesztett konzervborsó helyett jobban örvendtünk volna valami más zöldségnek. De élvezeti értéke ennek a fogásnak is volt. Egy több elemből álló desszertkompozíciót kértünk végül, melynek minősége átlagos volt, a panna cotta és a tiramisu jó közepes, a mascarponét túllazították, a két másik elem pedig szintén gyenge közepesnek bizonyult. A gépi számla arról tanúskodott, hogy egyes tételek árát nem aktualizálták az étlapon. De néhány lej miatt nem kötözködtünk, összességében ugyanis jól éreztük magunkat, ezért csak magyarázat nélkül levontuk a borravalóból.

Dorozsmai Endre

La Piazzetta – Marosvásárhely, Wesselényi Miklós (jelenlegi Liliom) utca 4.