A csőd szélén táncoló magánnyomozót (Mark Wahlberg ezúttal is autopilóta módban, egyetlen arckifejezéssel konstatálja feladatát) felkéri New York polgármestere, hogy járjon utána felesége (Catherine Zeta-Jones negyven felett szebb, mint fiatalkorában) titkos szerelmi életének. Az ügy felgöngyölítése közben azonban igencsak ellenmondásos információkra derül fény, az exrendőr pedig bizonytalanná válik, kinek az oldalára álljon. Amellett hogy közhelyes az egész, a cselekmény nagyjából még a Goofy nyomoz színvonalán is mozog: a politikus emberei éppen akkor dobják ki a sikkasztás bizonyítékait, amikor főszereplőnk az épületet kémleli, a hűtlen feleség pedig éppen akkor beszél meg találkozót telefonon, amikor a nyomozó segédje az utcán lohol utána. Allen Hughes-ra éppen ezért egy álmos krimisorozat epizódján túl nem bíznánk nagyobb feladatot a jövőben.

Német Dániel

Megtört város – színes, feliratos, amerikai filmdráma, 109 perc, 2013

ZENE – Szenvedély

A tenor hangadottság vonzza a romantikát és a szerelmet. Andrea Bocelli nem is fukarkodik e nemes tulajdonságok magasztalásával, és teszi ezt oly módon, hogy még a néhai Pavarotti elismerését is kivívta, az angol királyi család pedig meghívta udvarába. Legutóbbi Amore című albumát ezúttal a Passione követi, amelyen a műfaj gyöngyszemeit válogatta a világból. Hat nyelven énekel, olykor kettőst, akik közül Edit Piaf rákevert hangja a legkiemelkedőbb. A Love Me Tenedert Elvis Presleytől, a Girl From Ipanemát Sergio Mendeztől ismerik a zenebarátok. A 14 örökzöld egyetlen szépséghibája, hogy bár gyűjtőcímük a Szenvedély, a szó kissé mozgalmasabb előadásmódot sejtet. Persze embere válogatja, hogy ezt az emberi érzést ki hogyan gyakorolja.

Szakács Gábor

Andrea Bocelli: Passione – Unversal, 2012

KÖNYV – Vissza

Novellafüzér, ami fordított regénnyé áll össze: Kerékgyártó István sajátos időkezeléssel vezeti végig olvasóját antihőse, Vidra Zsolt életén. A közel ötvenéves korában jelentkező szerző – a nagy sikerű Trüffel Milán írója – főszereplőjét először halott hajléktalanként láthatjuk, majd fokozatosan haladunk vissza az időbe, egészen Vidra születése pillanatáig. A különös utazás egyes állomásai az elrontott élet csomópontjai köré sűrűsödnek – hajléktalanszálló, munkahely- és lakásvesztés, éjszakai pincérkedés, elrontott szerelmek és pitiáner bűnök – mígnem eljutunk a bűnöző apa és az érzelmileg instabil anya, babonás jószerencsével (tojás és alma a fürdővízbe) útnak indított csecsemőjéig. Az események láncolatát összefűző és az utalások, kihagyások miatt nagyon is szükséges narrátor eközben a hagyományos után halad, anélkül hogy kommentálná a történteket, vagy ítélkezne felettük. A különböző erősségű és hangulatú, ám mindvégig kemény nyelvezetű és önmagukban is zárt elbeszélések együttese pedig sem Vidrának vagy a gyakran vele egyenértékű mellékszereplőknek, sem a társadalomnak nem ad feloldozást: talán már a világrajöveteledkor eldőlhet, kutyatáppal etetett erdőlakó lesz-e belőled.

Farkas Anita

Kerékgyártó István: Rükverc – Kalligram, 2012

KIÁLLÍTÁS – Minden földrajz

Szirányi István vándorló művész. Évekkel ezelőtt járt a messzi keleten, később nyugaton, s az utazások vizuális feldolgozása valamiféle életcéllá vált nála. Tapasztalatai rendkívül sokrétűek – spirituálisak és materiálisak – s munkáiban mindezt egyrészt úgy dolgozza fel, hogy rendkívül sokféle technikát alkalmaz, másrészt lapjain mindig sok az indulat, a feszültség. Kiállításán olyan – sokszor fotóalapú – szitanyomatokat s litográfiát látunk, amelyekbe majd minden esetben még akrillal, krétával, tussal beavatkozva, rétegeket hord fel, s ezek által, valamint az alkotói magatartás indulataitól vezérelve uralkodóvá válik a gesztus. Különös, hogy miközben már-már úgy érezzük, szétszakad a művet hordozó papír, az előttünk álló műben mégis valamiféle belső lelki nyugalom látleletét érezzük. Az egyetlen igazán egyedi mű – Fekete hullám a címe – lavírozott tustechnikájával megidézi a távol-keleti kalligráfia mélységeit. Minden földrajz, állítja a művész kiállításeligazító szövegében. Igen: föld-rajz. Így hát találó a kiállítás címe is: geo.

Feledy Balázs

Szirányi István Geo című kiállítása, Hadik Ház, XI. Bartók Béla út 36., megtekinthető: március 3-ig

ZENE – Nem az igazi…

Annak ellenére, hogy első nemzeti operánk a XV. század magyar történelmének egy rövid szakaszát eleveníti fel, számos olyan pillanat található benne, melyet akár napjainkra is vonatkoztathatnánk: a haza iránti hűség kérdése, bizalom az igazságban (az uralkodóban), lángoló szerelem, ármány, intrika, féltékenység és fékezhetetlen hatalomvágy. Erkel csodálatos muzsikája hitelesen tolmácsolja ezeket a gyarló emberi tulajdonságokat, de nem a most megjelent ősváltozatban. A Héja Domonkos vezényelte zenei megvalósítás leginkább a gyorsaságot tükrözi, egyes jeleneteket leszámítva semmi érzelem, csak hervatag drámai hangzás, teadélutánhoz halk háttérzeneként szolgáló palotás… Kár, mert a szólisták megtették a magukét. Fekete Attila érzelemgazdag László, Cser Krisztián (Cillei) és Bretz Gábor (Gara) gyönyörűen énekel, ám hangjukban kevésbé lehet érzékelni az intrikus jellemet. Pataki P. Dániel (V. László) lírai tenorjával remekül jeleníti meg a fiatal király befolyásolhatóságát, Fodor Beatrix (Erzsébet) aggódó anyaként hiteles, míg Miklósa Erika szerepformálása hangilag ugyan kitűnő, ám szavai alig érthetőek.

Spangel Péter

Erkel: Hunyadi László 2 CD ősváltozat, Magyar Állami Operaház, 2012

SZÍNHÁZ – Csak egy kislány

Komor, füstös, baljós indítás: szibériai kivégzések. De amikor Koltay kapitány (Dolhai Attila) feláll a kivégző zsámolyra, és Jancsi, a tisztiszolgája (Kerényi Miklós Máté) síró hegedűn kezdi kísérni búcsúdalát… Elég az hozzá, hogy a „Csak egy kislány van a világon…” magyar nóta olyan új dimenziót kap, hogy a nézőtér egy emberként fojtja vissza lélegzetét, könnyét és a feszítő tapsvihart. Az I. világháborúban játszódó történetben Koltay kapitány és Jancsi végül sikeresen Japánba, az USA nagykövetségére szöknek. A nagykövet (Jantyik Csaba) és felesége, a Dorozsmáról származó magyar Viktória (Fischl Mónika) épp búcsúfogadást tartanak. Az ide tévedő Koltay pedig rádöbben: az asszony nem más, mint hátrahagyott szerelme, akiért tűzön-vízen át is hazamenne… Ekkor kezdődik a szerelmi vívódás, amit derűvel, vaskos humorral és frappáns szövegekkel dob fel Jancsi kalandja a francia-magyar szobalánnyal (Szendy Szilvi). A darab harmadik párosa Viktória testvére, Feri (Csonka András) és Lia San (Kékkovács Mara), akiknek mulatságos házasságkötése és multikulturális párbeszédei teszik fel az i-re a pontot. Bátor férfiak, gyönyörű, kedves-harcias nők, a muzsikus cigány mint kulturális attasé és a szovjet hatalom mindenhová elérő karja… – a Béres Attila rendezte operett úgy ötvözi a kor boldog-szomorú pillanatait, hogy egészen belefeledkezünk. Ábrahám Pál 1930-as darabjának „titka” pedig talán abban áll, hogy a magyaros dallamokat, slágereket és a modern jazz elemeit pezsgő esszenciává ötvözi, így téve őket kortalanul fogyaszthatóvá.

Szabó Krisztina

Budapesti Operettszínház – Viktória – operett két részben. Következő előadások: 2013. febr. 5., márc. 15., 16., 17., 18.