„Sirály vagyok, sehová se való”
Milyen ember volt valójában Sisi osztrák császárné és magyar királyné? Ki rejtőzött a bécsi udvar kalitkájában vergődő fenséges asszony álarca mögött? Sisi – Királyné feketén-fehéren címmel rendezett a magyarok kedvencének életéről az év végéig látogatható közös tárlatot a szegedi Móra Ferenc Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum.
Tündöklő szépség, természetes kedvesség, született báj: legtöbbször e kliséket társítjuk Sisi alakjához. Erzsébet királyné életében is igen nagy népszerűségnek örvendett, halála után pedig legenda lett – ma úgy mondanánk, ikon. Nem csoda, ha személyéhez számos pletyka, szóbeszéd, féligazság kötődött, amiben nagy szerepe volt a XX. század közepén forgatott, Romy Schneider főszereplésével készült filmsorozatnak is. A kosztümös, romantikus alkotás kissé hadilábon állt a történeti hűséggel, a végletekig idealizálta és sarkítva jelenítette meg a királynét és környezete szereplőit.
Szerelem első látásra
Pedig a viszonylagos szabadságban nevelkedett bajor hercegkisasszony eredetileg nem szerepelt a Habsburg-udvar házassági tervei között. Nővérét nézték ki Ferenc Józsefnek, aki – kissé következetlenül – azonnal beleszeretett az akkor majdnem tizenhat éves Sisibe. A fiatal, épphogy kamaszodó hercegkisasszony, engedve a dinasztia és a császár akaratának, 1854-ben feleségül ment Ferenc Józsefhez, hogy aztán nagy nehézségek és áldozatok árán megpróbáljon beilleszkedni a bécsi udvar szigorú, merev protokollal szabályozott életébe.
– Helyzetét nem könnyítette meg Zsófia főhercegné, az anyósa sem, aki sokszor kritizálta a fiatalasszonyt: bár nagyon szépnek tartotta, megemlítette, hogy kissé sárgának találja a fogait. Ferenc József azonban rajongásig szerette feleséget, elbűvölte Sisi ragyogó szépsége – meséli Hegedűs Anita, a Móra Ferenc Múzeum sajtóreferense.
A házasság elején a vonzalom kölcsönös volt, ám az évek során hamar kiderült, a lovagláson és a vadászat szeretetén kívül túl sok közös nincs bennük. Elsőszülöttjük halála után a később világra jött három gyermek neveltetését elvették Sisitől, amit nem tudott feldolgozni. Tragikus, hogy csupán legkisebb gyermekével, Mária Valériával alakíthatott ki bensőségesebb, szeretetteljes kapcsolatot. Nem csoda hát, ha egyre több időt igyekezett távol tölteni Bécstől, eleinte heteket, később hónapokat, sőt, volt, hogy egy egész éven át nem látogatta meg az udvart, tudjuk meg Hegedűs Anitától.
– Gödöllő iránti szeretete is effajta önkéntes száműzetésnek köszönhető, amit a magyarok iránt érzett szimpátiája is alakított. Valójában úgy érezte, sehol sincs igazán otthon. Ahogyan egyik versében írta: „Sirály vagyok, sehová se való.”
Beszélgetés közben sétára indulunk a sajtóreferenssel a tárlaton kiállított, Erzsébet királynéhoz kötődő személyes tárgyak, öltözetek között. A ruharekonstrukciók Czédly Mónika munkái, aki régi festmények, grafikák, fotográfiák – 1860-tól rendszeresen készültek Sisiről felvételek Bécs legjobb fényképészeinél – alapján rekonstruálta a császárné egykori öltözékeit, így többek között a magyar vonatkozású reprezentációs feladataikor viselt, rózsaszín szoknyával, csipkedíszítésű, fűzött, fekete bársonyderékkal és csipkeköténnyel díszített magyar díszruhát. Az eredeti személyes tárgyak között hálóruhát, szépítkezéskor használt tárgyakat, csészéket, monogrammal díszített zsebkendőt, csipkelegyezőt is találunk.
Pletykák és intrikák
Talán éppen saját helyzete, a szabályok és korlátok közé szorított élete miatt rátörő szabadságvágy okán szimpatizált Erzsébet királyné olyannyira a magyarokkal. Ez a szeretet egész életét végigkísérte, számos magyar közéleti személyiség, politikus, arisztokrata volt személyes, bizalmas ismerőse, levelezőtársa. Sokan úgy tartják, hogy 1867. június 8-a, a koronázás napja volt Erzsébet politikai befolyásának diadala.
– Sisi magyarok iránti rokonszenve közvetett módon segített egyben tartani a monarchiát, és egészen biztosan hozzájárult az 1867-es kiegyezés létrejöttéhez is – mondja Hegedűs Anita is. A tárlaton ezért az Erzsébettel szorosabb kapcsolatot létesítő magyarok is megjelennek, mint például Falk Miksa, aki egy éven át oktatta magyar nyelvre, és aki ez idő alatt többek között báró Eötvös József műveivel is megismertette a császárnét. Később maga Eötvös vette át a királyné magyarnyelv-oktatásának feladatát. Falk Miksának írt levelében egy alkalommal megemlítette azt a szeretetet, amellyel a királynéhoz „a nép alsó osztályai ragaszkodnak”, sőt, a levél tanúsága szerint őt magát is megérintette Erzsébet varázsa. Az illusztris arcképcsarnokban természetesen gróf Andrássy Gyula portréja is előkelő helyet foglal el: az udvari pletykák szerint a „szép akasztott” Erzsébet szeretője volt, sőt, a rossz nyelvek azt beszélték, a királyné még gyermeket is szült neki.
– Andrássy Gyula Erzsébet udvarhölgye, Ferenczy Ida közvetítésével levelezett a királynéval. Az írásokból kitűnik, hogy Sisi sokszor tréfás, csipkelődő hangnemben beszélt Andrássyval, volt, hogy viccesen számonkérte a férfi liezonjait, amelyek az udvarban kedvelt pletykaalapanyagnak számítottak. A valóságban azonban a barátságot átlépő bizalmas kapcsolat aligha alakulhatott ki kettejük között – véli Hegedűs Anita.
A szépség rabja
A kiállításon Erzsébet mindennapjairól is számos érdekességet megtudhatunk. Kora szépségideálja volt, aki szenvedélyesen kergette az örök fiatalság illúzióját. Számos forrás megemlíti, hogy törékeny, szinte éteri megjelenését, legendásan vékony derekát – 172 centiméteres magasságához mindössze ötven kilogramm volt a súlya – napokon át tartó éhezésnek köszönhette. Volt, hogy egész nap csupán tejet ivott, vagy egyetlen narancsot evett. Fantasztikus hajzuhatagának mosási ceremóniája kéthetente egy egész napot vett igénybe, a korabeli beszámolók szerint a procedúra során harminc tojásfehérjével kenték át a haját, majd dióhéjfőzettel öblítették le, hogy kellően fényes legyen. Ikonikussá vált hajkölteményét egy Fanny Angerer nevű fodrász készítette el először: a feje tetejét koszorúként övező hajfonatot polgárasszonyok és arisztokrata hölgyek utánozták, ám a legtöbbjüknek póthajra volt szüksége a hasonló frizura eléréshez. A fenséges asszony ugyanakkor szenvedélyes sportolóként naponta lovagolt, majd vívott. Később, amikor isiásza miatt felhagyni kényszerült a lovaglással, belevetette magát a kiadós gyalogtúrázásba. Beszélték, hogy az udvarhölgyként Sisi szolgálatába lépő Sztáray Irma grófnőnek komoly edzésre volt szüksége, hogy lépést tudjon tartani úrnőjével.
– Erzsébet félt az öregedéstől. Mikor az idő múlásának jeleit kezdte észlelni magán, nem engedte meg többé, hogy fotográfiát készítsenek róla. Sokszor legyező és fátyol mögé rejtette arcát, fia, Rudolf trónörökös öngyilkossága után pedig csupán fekete ruhát volt hajlandó felvenni. A kíséretéhez tartozók szerint ekkortájt már sokszor beszélt a halálról – mondja Hegedűs Anita.
Sisi kedvenc fekete selyemöltözete, egy ruhaderék, vagyis figaró látható is a tárlaton, mellrészén egy aprócska szakadással. Ezt a ruhadarabot viselte Erzsébet halála pillanatában, amikor 1898 szeptemberében a Genfi-tó partján sétálva egy olasz merénylő szíven szúrta. Sztáray Irma grófnő visszaemlékezésében írja, hogy a szúrást Erzsébet nem is érezte, csupán egy erős nyomást a mellkasán. Alig negyedórával később futott ki a tó partjáról az a hajó, aminek a fedélzetén rosszul lett: a királyné szoros fűzőjét kibontva egy barna, alvadt vérfoltot vettek észre a mellkasán. A merénylet után körülbelül egy órával később megállapították a halál beálltát. Erzsébetet fekete selyemszoknyájában temették el, a figarót Sztáray grófnő őrizte, majd a századfordulón a budai Várban létesült Erzsébet Királyné Múzeumnak adományozta, később innen került a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába.