Lengyel anyától és magyar apától született. Édesapja restaurátor volt, tőle is örökölhette képességeit, így lett a varsói Képzőművészeti Akadémia hallgatója.

Az emberi és művészi szabadságra vágyó fiatalember 1958-ban határozta el, hogy elmenekül az országból: a művészetileg (mindig) forrongó Párizsba.

Gyorsan beilleszkedett az ottani nemzetközi művészvilágba, s 1960 -ban már részt vett nyilvános festészeti akciókban. A hatvanas évek elején még útkereső időszakát élte, de absztrakt próbálkozásai kitűnő és máig hiteles eredményeket hoztak. Ezekben az években elvont, gesztusos, expresszív, nagyméretű képeket festett. Hatással lehetett rá Yves Klein testfestészete, az amerikai Jackson Pollock akciófestészete, s minden bizonnyal Pierre Soulages borongós, meditatív elvontsága.

Ekkoriban keletkezett képeiből rendezett most figyelemre méltó kiállítást a Magyarországi Lengyelség Múzeuma, amelyet június közepéig érdemes megtekinteni (Bp. X. Állomás u. 10.).

A képek mindegyikének címe: Kompozíció, s nem is vágyunk több konkrétumra. A jellemzően sötét tónusú, borongós kolorisztikájú művek lelkiállapotokat alakítanak képpé, amelyekben sok az indulat, s az ezzel együtt járó szorongás. Ecsetvonásainak plaszticitása ma is eleven. Szinte érezzük a művész lendületes kézmozdulatainak erejét.

A kiállítást magyar részről megnyitó Balázs Sándor joggal emelte ki: „Egymást keresztező, olykor kaszaboló, egymást hol erősítő, hol elfojtó ecsetjáratok, festékbarázdák teremtenek kompozíciós rendet.” A képek meditációra sarkalnak.

1963-tól Morvay művészete végleg figuratívvá alakult, s ennek is látjuk nyomait, mert a festmények mellett a kiállítás bemutat nyolc kitűnő ceruzarajzot, barátairól készült portrékat. Festő kolléganőjéről Myroslaw Krzyskóról szintén érzékeny rajzot készített.

A művész élete a továbbiakban sem volt nyugalommal teli. Fiatal felesége hamar pszichiátriai kezelésre szorult, s ő nem látott más kiutat, mint a menekülést.

1967-ben elhagyta Párizst és Olaszországba utazott. Több helyen megfordult, majd 1970-ben Spanyolországba került, s ekkor ismerkedett meg Sabadell városával.

Hat éven át Katalónia jelentette számára a kiindulópontot. Figurális időszaka után itt ismét feszegetette a festészet határait.

1976-ban Párizsban még egyéni kiállítását készítette elő, majd ismét Olaszországban telepedett le. Itt egy őt támogató ügyvédre talált, aki műveinek legjelentősebb gyűjtője lett.

1982-ben eltűnt a nyilvánosság elől és egy menhelyen bukkant fel, ahol hajléktalanok éltek. Utolsó éveit Sabadellben élte le.

Egy festő kollégája, Jacek Zielinski így írt róla: „Lehet, hogy számára a művészetben élés fontosabb volt, mint a művészetben alkotás.”

Lehet. De Sabadellben népszerű festő volt, megszerette különös személyiségét a spanyol közeg. Miközben magyar is volt természetszerű lengyelsége mellett, s most képeivel visszatért a soha nem látott hazába. Megérdemelten.

Feledy Balázs