56 a lelátókon

1956 őszén a magyar forradalom híre egész Olaszországban szolidaritási hullámot indított el. Az olaszok magyarok iránti szimpátiáját évekkel később öntötte dalba Pier Francesco Pingitore dramaturg, rendező és dalszövegíró, valamint Dimitri Gribanovski zeneszerző, amit a híres római Salone Margherita színház Bagaglino című politikai varietéműsorában adtak elő 1966-ban, a magyar forradalom tízéves évfordulója alkalmából. Ez volt az Avanti Ragazzi di Buda című dal, melynek dallama és szövege csak nyomokban emlékeztet a mostanira. A ma nyolcvanhat éves Pier Francesco Pingitore azóta egy nyilatkozatában elmondta, büszke arra, hogy akkoriban egyedüliként ő tartotta fontosnak a dalszerzők közül, hogy emléket állítson a magyar forradalomnak.

A magyarok szabadságszeretetéről szóló dalért a ma nyolcvanhat éves Pier Francesco Pingitore idén október 23. alkalmából veheti át a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést. A szerző ennek kapcsán úgy nyilatkozott, sosem gondolta volna, hogy dalát 2020-ban az olasz és magyar fiatalok fogják énekelni, majd úgy fogalmazott, „nagyon örülök, de ez nem az én érdemem, hiszen én nem tettem mást, mint írtam egy dalt. Az érdem a magyaroké, akiknek a dal emléket állít.”

A dal a hetvenes évekre elterjedt, és már városszerte énekelték jobb- és szélsőjobboldali szervezetek eseményein, a kommunista diktatúra elleni lázadás himnuszaként.

Új versszakokkal kibővítve és részben átírva, az eredetinél indulószerűbb dallammal a neofasiszta Olasz Szociális Mozgalom pártjának (Movimento Sociale Italiano) ifjúsági szervezete, az Ifjúsági Front (Fronte della Gioventù) trieszti tagozatának zenekara rögzítette 1984-ben. Ez lett aztán a végleges változat. Noha így a dal először főként az újfasiszta közösségekben vált népszerűvé, erősen antikommunista szövege miatt később a mérsékelt jobboldalon is elterjedt. A kilencvenes évek elején aztán az SS Lazio futballcsapat egyik vezérszurkolója, Fabrizio Piscitelli és tíz társa kezdte el először énekelni a csapat otthonául is szolgáló Római Olimpiai Stadionban. Pár évre rá már húszezren zengték a focimeccseken, és azóta is gyakran felharsan. Így lett a csapat egyik indulója, és így lett része az ötvenhatos forradalomról való megemlékezés az olasz stadionok életének.