A hit, hovatartozás és kultúra kérdései azért bírnak kiemelt jelentőséggel a mindennapokban, mert a rájuk adott válasz minősíti az embert, azt, hogy ki milyen értéket hordoz. Zsidó és keresztény határon innen és túl Radnóti és Wass Albert költői üzenetét küldte nekünk a haza szeretetéről és a nyelv szépségéről – mondta a Demokratának Weisz Péter, a Magyar-Izraeli Baráti Társaságok Országos Szövetségének alelnöke.

– Tíz évig volt a debreceni hitközség elnöke. Mi jellemezte azt az időszakot?

– Határokon átívelő, valódi tartalommal bíró kapcsolatrendszert alakítottunk ki vallási hovatartozástól függetlenül a határainkon túl élő testvéreinkkel. Ennek jegyében tüntettük ki az egyházi vezetők közül Tolerancia-díjjal a zsidó-keresztény közeledést segítő Tőkés László püspök urat, a dr. Erdő Péter bíboros érsek urat. A díjazottak között található Bölcskey Gusztáv, Bosák Nándor, Keresztes Szilárd, Kocsis Elemér püspök urak, Várszegi Asztrik főapát úr, Bereczki Lajos baptista lelkész úr, Verdes Miklós görög-katolikus lelkész úr és Debrecen város képviseletében Kósa Lajos polgármester úr. Posztumusz díjjal tüntettük ki Angelo Rottát, aki pápai nagykövetként a háborúban zsidókat mentett meg.

– Debrecen polgármesterének a nevét is említette…

– Őrizd meg annak a helynek a békéjét, ahova szórtalak titeket, mondja a prófétai idézet, s mi ezt tartalommal töltöttük meg. Büszke vagyok arra, hogy éveken keresztül a kölcsönös megbecsülésen és egymás elfogadásán alapuló alkotó kapcsolatot alakítottunk ki a város vezetésével. Polgármester úr nem érdemtelenül kapta a díjat. Bebizonyíthattuk, konzervatív közigazgatás alatt is virágozhatnak a zsidó-keresztény kapcsolatok. Alkotó együttműködés alakult ki a görög-katolikus, a római- katolikus, a református, az evangélikus és a baptista egyházak képviselőivel, a helyi televízió Erőnk forrása című műsorában rendszeresen együtt jelentünk meg a nyitottság és a kölcsönös szeretet jegyében. Legutóbb David Coffey urat, a Baptista Világszövetség első számú vezetőjét részesítettük Pro humanitate-díjban.

– Maradjunk egy kicsit a múltnál. Az akkor még az ön vezetése alatt álló zsidó hitközség azon álláspontjánál, amit a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kapcsán foglalt el…

– Halmos Sándor, a hitközség ügyvezetője mondta azt egy rendezvényen: a népszavazás előtt „ha esőben a testvérünk kopogtat, be kell engednünk az ajtón.” Lehetőséget kell adnunk arra, hogy aki magyar, magyarnak érezhesse magát, határtól és vallási hovatartozástól függetlenül.

– Ön mostanában sokat szerepelt az újságokban és az Echo Televízió műsorában is vendégeskedett, részletesen beszélt a zsidóság hazánkban elfoglalt helyzetéről…

– Azért került az érdeklődés középpontjába ismét a zsidókérdés, mert amikor egy társadalomban, mint napjainkban is, egyre jobban érezhető gazdasági és morális válság alakul ki, elő lehet venni, és az embe­rek figyelmét, a mindennapi megélhetésüket meghatározó fontos kérdésekről el lehet terelni vele. Levezető szelepként lehet bedobni a köztudatba. A mai magyar közéletben a politikai antiszemitizmus ismert fogalma mellett megjelent a politikai filoszemitizmus is. Mivel sem az antiszemitizmus, sem pedig a filoszemitizmus nem egy pillanatnyi érzelmi állapot, hanem egy életút eredménye, mindazon mellettünk kiállók, akik látszólag zsidóbarátok, de akiknek akár a magyar, akár az egyetemes zsidósághoz való viszonyuk a rendszerváltás előtt finoman fogalmazva is más volt, mint ma, nem lehetnek hitelesek.

– Az utóbbi idők e témában legnagyobb port felvert eseménye az úgynevezett Semjén-ügy volt. Ön hogy látja a körülötte kialakult vihar lényegét?

– Mint már említettem, az én értékrendem szerint, egy életút igazolja egy-egy ember hitelességét. S én Semjén urat rendkívül hiteles embernek tartom. Még 2000-ben járt a hitközségünknél, államtitkári minőségben, azon magyar-magyar találkozók egyikén, amelynek az azonos vallás és nyelv ápolása és a vallásközi párbeszéd is célja volt, s ahol az egyetemes európai értékrendek mellett foglalt állást. Megfogalmazása szerint az európai társadalom nem létezhet a tízparancsolat erkölcsi morálja nélkül, de arról is beszélt, hogy létezik egy speciálisan magyar zsidó vagy zsidó magyar kultúra. Az, amely szerves része a magyar kultúrának, s amelynek ápolása a mindenkori magyar kormánynak egyetemleges kötelessége. Amikor a különböző újságokban kifejtettem, hogy Semjén úr a vádakkal ellentétben semmiképpen sem lehet antiszemita, nemcsak a konkrét esetre, a parlamenti felszólalására értettem, hanem arra a hosszú útra, amelyet követendő példaként ő már bejárt.

– Mit jelent ma Magyarországon zsidónak lenni?

– Nehézséget, mint ahogy mindenki másnak is. Mai közállapotainkban, amikor egy-egy szónak a jelentése attól függően ítéltetik rasszistának, hogy az épületben melyik oldalon van a szék, ahol a szó kiejtője ül, azt hiszem, propagandaeszköz lett az antiszemita félelemkeltés. Antiszemitizmus mindig is lesz, de tömeges veszélyt, félelmet kelteni nem fair. A mai Magyarországon nincs veszélyhelyzet. Azért gond az van. Az idén és a múlt évben hol a Várban, hol a Hősök terén felvonulhattak az európai újnácik. Csak az idén többször jöhetett Budapestre előadást tartani az Ausztriában holokauszttagadásért elítélt David Irving, mert nincs törvény, amely ezt korlátozná. A rendszerváltás óta csak egy törvény született, ami megkülönböztetett pozitívum volt a zsidóság számára. Az, amelyik kimondta, minden évben emlékezni kell egy adott napon a holokauszt borzalmaira, hogy soha elő ne forduljon többé.

– Van-e egységes zsidó társadalmi értékrend Magyarországon?

– …

(A teljes beszélgetés a Demokrata október 18-i számában olvasható)