A háziorvosok presztízse

– A KSH adatai alapján 2021-ben egy háziorvosra évi 11 404, rendelőben ellátott eset jutott, ez naponta átlagosan 45 beteg. Az otthonukban, illetve telemedicinális úton ellátott eseteket is beleszámolva napi nyolcórás rendelés esetén is csak 8-9 percet szánhatnak egy páciensre. Mi a helyzet az ön dunavarsányi praxisában?

– A telemedicinális konzultációkkal együtt gyakran előfordul, hogy szakdolgozó kollégáimmal karöltve naponta száz beteggel is foglalkozunk. Óriási a jelentősége, hogy az alapellátás struktúráját érintő változtatások kapcsán elősegítsük, hogy a nagy kártyaszámú praxisokban minél több szakdolgozó tudja támogatni az orvos munkáját a megnövekedett terhek ellensúlyozására. A finanszírozást szabályozó rendeletben van egy degressziós szabály, aminek a lényege, hogy ha egy praxis átlép egy bizonyos kártyaszámot, akkor az egy beteg után járó fej­kvótaként nem a finanszírozás teljes összegét, hanem annak csak egy csökkentett hányadát kapja. Amennyiben az adott praxis további orvost vagy szakdolgozót alkalmaz a magasabb színvonalú beteg­ellátás érdekében, akkor az úgynevezett degressziós ponthatár megemelkedik, vagyis a praxis magasabb dotációra tehet szert. Mindezt azért hangsúlyozom, mert különösen fontosnak tartom, hogy anyagilag is ösztönözzük a szakdolgozók minél hangsúlyosabb jelenlétét a nagy betegforgalmú praxisokban.

– A magas színvonalú betegellátás elsősorban mégis csak azon múlik, hogy van-e elég háziorvos…

– A korfa valóban kedvezőtlen. Kulcskérdés, hogy az utánpótlásra megfelelő hangsúly helyeződjön.

– A MOK által februárban közzétett korfa szerint hat olyan háziorvos van Magyarországon, aki még nem töltötték be a 30. életévét. Valóban ennyire kevesen vannak?

– Ennél azért szerencsére jóval többen, mintegy 100-150 kollégáról beszélünk. A MOK minden bizonnyal csak a praxissal rendelkező szakembereket vette nyilvántartásba. Az optimális forgatókönyv szerint a szakképesítést szerzett háziorvosok 28 éves korukban fejezik be a szakképzésüket. Ekkortól válnak jogosulttá a praxisjog betöltésére, de a szakképzés lezárását követő 1-2 éven belül nem szerez mindenki azonnal praxisjogot. Sok esetben például a korábbi képzőhelyükön vagy tartósan betöltetlen praxisokban vállalnak helyettesítő munkát az alapellátásban. Azt tartanám ideálisnak, ha évente legalább 3-400 fiatal végezné el a szakképzést, így a 30 év alatti háziorvosok száma rohamosan emelkedhetne. Ettől sajnos még valóban nagyon messze vagyunk, ehhez a rezidensi keretszámok emelésén túl a családorvosi szakma népszerűségét is emelni kell a fiatal medikusok körében.

– A baloldali sajtó írta meg, hogy a fővárosi Semmelweis Egyetem (SE) rezidensei közül senki sem akar háziorvos lenni.

– A hír egyáltalán nem felel meg a valóságnak, erről néhány napja a tanszékek vezetőjével is egyeztettünk, az SE-en évente mintegy 40 fiatal, 30 év alatti szakember fejezi be a képzést.

– Hogyan lehetne növelni a hivatás presztízsét?

– Úgy vélem, hogy már a graduális, általános orvosi képzés évei alatt is szükség volna a szakterület népszerűsítésre, többek között a családorvosi ismeretekkel kapcsolatos tananyag arányának növelésével.

– Mit gondol arról, hogy a Covid-járvány jelentkezése óta sokan vélik úgy, hogy a háziorvos szerepe leginkább a recept- és beutalófelírásra korlátozódik?

– Sajnálatos módon a háziorvosnak nincsen hatásköre bizonyos feladatok elvégzésére, pedig a jogosultságok kiterjesztése a szakmai tekintély erősödéséhez is hozzájárulna. Ráadásul egy-egy betegút megszervezése sokkal időigényesebb a háziorvos számára, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) pedig költségesebb, mint a helyben történő ellátás. Példaként említhetném, hogy a hazai gyakorlattal ellentétben Nyugat-Európában a diabéteszes betegek gondozása teljes mértékben az alapellátásban valósul meg. Az egyes hatásköri korlátok feloldását célzó szakmai egyeztetések ugyanakkor idén célba érhetnek. Fontos ellátásszervezési szempont továbbá az alapellátásban dolgozó kollégáknak a lakosság lélekszámához viszonyított aránya. Hazánkban 1500-1600 beteg jut egy háziorvosra, ami nemzetközi összehasonlításban jelenleg átlagosnak mondható. Amiben nagyon el vagyunk maradva: az egy praxisra jutó szakdolgozói létszám. Míg Magyarországon 1,3, addig az Egyesült Királyságban 4, Németországban pedig 5 fölötti az index.

– Ugyanakkor több szakképzett asszisztens esetén sem lehetne betölteni a több száz, évek óta üresen álló hazai praxist…

– Ezekben a körzetekben a kollégák helyettesítéssel oldják meg a betegellátást. A betöltetlen praxisok több mint felének működése azért gazdaságtalan, mert a szóban forgó körzetekben nincsen elegendő páciens, a települések elnéptelenedtek. Indokolttá vált a körzethatárok racionalizálása, ami jogszabály-módosítást követően idén önkormányzatiból állami hatáskörré vált. Ennek nyomán a körzethatárok kijelölését a továbbiakban az Országos Kórházi Főigazgatóság (Okfő) koordinálja majd. A korábbi szabályozás azért jelentett problémát, mert a helyhatóságok elsősorban presztízsszempontokat figyelembe véve jelölték ki az alapellátási körzetek határait. Ez azonban akadályozta a rentábilis működtetést. Természetesen emellett szép számmal akadnak olyan körzetek is, ahol valóban a munkaerőhiány okozza a legfőbb gondot, ezeken a főként hátrányos helyzetű településeken finanszírozási ösztönzőkkel lehetne elősegíteni az állandó háziorvosi jelenlétet.

– Az elméletből mikorra lehet gyakorlat?

– A finanszírozási ösztönzők részben már működnek, hiszen a NEAK letelepedési pályázata pont azt a célt szolgálja, hogy a tartósan üresen álló háziorvosi szolgálatokat be lehessen tölteni.

– Többször is nyilatkozta, hogy az utóbbi hetekben a MOK és a kormány között kialakult feszültség bizonytalanságot kelt a háziorvosok körében, nem utolsósorban pedig a társadalmi és szakmán belüli megítélés további eróziójához vezethet. A Hír TV-n nemrég elhangzott, gondolkodik még azon, hogy a MOK kötelékében marad-e. Sikerült végső döntésre jutnia?

– Véleményem szerint a kötelező kamarai tagság megszűnését eredményező folyamatok nyomán a MOK-nak új alapokon kell szerveződnie, meg kell újulnia. Személy szerint nagyon sajnálom, hogy az új ügyeleti rendszer bevezetése erős politikai felhangot kapott. Kétségtelen tény, hogy a kamara etikai eljárást kezdeményezett egy megyei kollegiális vezetővel szemben, pusztán azért, mert tájékoztatót tartott az új ügyeleti rendszer megszervezésnek mikéntjéről. A tárgyilagos tájékoztatón én is jelen voltam, és úgy vélem, hogy ott semmiféle nyomásgyakorlás nem történt, ezért kiálltam a kolléga mellett. Ugyanakkor felajánlottam Kincses Gyula elnök úrnak a segítségemet a helyzet tisztázása érdekében, de ő nem kívánt további információval szolgálni nekem az eljárásról, pusztán arról tájékoztatott, hogy az ügyet az illetékes etikai bizottság elé utalták.

– Nyilván nem könnyű egyensúlyt tartani a MOK-tagsága és az országos kollegiális szakmai vezetői tisztsége között.

– Normál esetben a MOK-tagság és a kollegiális szakmai vezetői tisztség párban járnak, hiszen az országos és vármegyei kollegiális szakmai vezetők maguk is gyakorló háziorvosok, akiknek ez idáig tevékenységük folytatásához kamarai tagsággal is kellett rendelkezniük. Sajnos ezt a kérdést éppen a MOK országos elnökségének egyes tisztviselői közelítették meg teljesen tévesen, miszerint a vármegyei kollegiális vezetőket egyfajta kormányzati alkalmazottnak titulálták a nagy nyilvánosság előtt, holott a valóság ettől teljesen távol áll. Pest vármegyében ugyan aktív kamarai tevékenységet is folytattam, de a MOK országos vezetésében nem veszek részt. Azt, hogy ebben a minőségemben is vannak elképzeléseim az alapellátás jövőjét illetően, összeegyeztethetőnek tartom az Okfő égisze alatt betöltött pozíciómmal, ami a háziorvosok munkájának felügyeletére és koordinálására terjed ki. Ha végül úgy döntenék, hogy egyelőre nem újítom meg a tagságomat, a testület megújulásának pillanatában az elsők között lennék, aki visszalép az érdekvédelmi szervezetbe, és minden rendelkezésemre álló lehetőséget arra használnék, hogy megszüntessem a MOK működését jelenleg övező bizonytalanságokat.

– A családorvosok nyilván várják állásfoglalását azzal a sajtóhírrel kapcsolatban, hogy Győr-Moson-Sopron vármegyében a járási tiszti főorvosok, míg Szabolcs-Szatmár-Beregben a megyei kormányhivatalok munkatársai helyeztek kilátásba szankciókat azokkal szemben, akik nem akarnak havi két délutáni ügyeletet vállalni. Ez nem minősül fenyegetésnek?

– Ezek úgynevezett kijelölő határozatok, amelyekre a hivatalok ettől az ügytől függetlenül már korábban is jogosultak voltak, amennyiben az ellátási szükségletek ezt indokolták. A dolog érdekessége, hogy a MOK korábban teljes mellszélességgel támogatta az ügyeleti rendszer átszervezését. Nem titkolják, hogy a szerződések aláírásának megtagadását egyszerűen nyomásgyakorlásnak tekintik a kormánnyal szembeni egyéb követeléseik kapcsán, amelyek terén egyébként nincs egységes szakmai konszenzus. Sokkal szerencsésebb forgatókönyv lett volna, ha a közelmúlt eseményeinek középpontjába nem az ügyeleti ellátás megszervezésének a bojkottja kerül, hiszen meg vagyok róla győződve, hogy így az ügyeleti helyeket önkéntes szerveződés alapján is be lehetett volna tölteni.

– Említene ilyen követelést?

– A MOK például szeretné eltörölni a korábban említett degressziós finanszírozást, hogy azonos betegszám mellett minden praxis egyforma támogatásban részesüljön. Az én praxisomban ennek az lenne az egyenes következménye, hogy a mostani kettő helyett csak egy asszisztenst tudnék alkalmazni, ami teljes mértékben szembemegy azzal a szakmai elvvel, hogy többletfinanszírozással is ösztönözzék a praxisokat, minél nagyobb arányban és minél magasabban képzett szakdolgozók jelenjenek meg az alapellátásban.

– További vita tárgyát képezi az önkormányzati rezsitámogatás kérdése…

– A települési önkormányzatoknak egyedi döntések alapján nagyobb szerepet kell vállalniuk a praxisok rezsitámogatásában, tekintettel arra, hogy a szolgáltatás biztosítása a helyhatóság alapfeladata. Az önkormányzatok azzal érvelnek, hogy a NEAK havi 530 ezer forint erejéig már így is támogatja a praxisok energiafelhasználását, de ez az információ tévedésen alapul. Az említett összeg ugyanis nem csak energetikai működtetésre szolgál, a háziorvosok ebből a forrásból fedezik egyéb költségeiket. Örömmel jelenthetem, hogy Debrecen és Kecskemét városának vezetőivel már sikerült megállapodni, hogy a megemelkedett energiaárak jelentős részét átvállalják a praxisoktól. Szeretnénk, ha a támogató önkormányzatok köre a jövőben tovább bővülne.