A mezőgazdaság helytállt a viharban

– Friss, tavaly év végi hír: sikerült rákényszeríteni Brüsszelt, hogy az Európai Unió piacain kínált mézeken feltüntessék azok pontos eredetét. Miért olyan fontos ez?

– Ez nagy magyar siker, hiszen mi kezdeményeztük. Azért fontos, mert az európai méhészek értékesítési lehetőségei két éve drámaian beszűkültek, az uniós piacaikat ugyanis ellenőrizhetetlen körülmények között termelt, 50-60 százalékkal olcsóbb ukrajnai méz árasztotta el. Magyarország évente 20-25 ezer tonna mézet tudna exportálni rendes körülmények között, ami nagy szó, hiszen az Európai Unió egésze behozatalra szorul. Ez az import nagyjából azt jelenti, hogy az Ázsiában iparilag előállított műmézzel Európában 70 százalékig töltik az üvegeket, 30 százalék valódi mézzel feljavítják, majd piacra dobják. A címkére eddig azt kellett ráírni, hogy unión kívülről és belülről származó méz keveréke. Ezentúl konkrétan föl kell tüntetni, hogy az üvegben milyen arányban mely országokból származó mézkeverék van. Ahogy autó és autó között is van különbség árban és minőségben egyaránt, úgy a mézek sem egyformák. A tiszta, eredeti magyar méznél nincs jobb.

– Ám a termelési körülmények nem kényeztették el a gazdákat. Tavalyelőtt soha nem látott aszály sújtotta a mezőgazdaságot, tavaly a sok csapadék nehezítette a termelők dolgát. Mi ezek tükrében 2023 mérlege?

– Embert próbáló időket élünk, és nem csak az időjárási szélsőségek okoznak gondot. Tíz év gyarapodás után 2020-ban jött a Covid, 2022 elején az ukrajnai háború, nyomában az energiaválság, ezzel összefüggésben a termelési költségek jelentős emelkedése. Ezek után még az európai uniós belső piac összeomlását is a nyakunkba kaptuk a bezúduló ukrajnai gabonadömping miatt. Ezek egyenként is elég fejfájást okoztak volna, így együtt meg különösen megrendítő hatásuk lett. Mégis, mindvégig került friss, jó minőségű kenyér és más élelmiszer a magyarok asztalára, egyetlen napig sem volt fennakadás. Ezért az emberfeletti teljesítményért minden tisztelet és köszönet megilleti a legmostohább körülmények között is helytálló magyar gazdatársadalmat. Külön öröm, hogy a kedvezőtlen körülmények ellenére agrárexportunk értékben nem csökkent, a magyar gazdaság igyekszik igazodni a változó körülményekhez.

– Milyen változások voltak ezek?

– Egy példát említve, a magyar agrárkivitelben exportértéket tekintve a takarmány aránya utolérte a nyersanyagnak számító gabonafélékét. Ez fontos fejlemény. Nagyon büszke vagyok a magyar gazdák alkalmazkodóképességére, találékonyságára. Tavalyi agrárexportunk ennek köszönhetően minden bizonnyal meghaladta a 10 milliárd eurót; pontos számot csak tavasz elején tudunk mondani, de lehet következtetni abból, hogy augusztus végén már több mint 8,8 milliárdnál tartottunk. Azt látjuk, hogy a mezőgazdasági termelés volumene 25 százalékkal nőtt az aszály miatt gyászos 2022-höz képest, ami az árak csökkenése mellett is elégnek bizonyult ahhoz, hogy tavaly a mezőgazdaság adja a döntő lökést a magyar gazdaság egészének a recesszióból való kikerüléshez.

– Az utóbbi években nemigen csordogáltak a brüsszeli források. Miként érintette ez az agráriumot?

– Az agrártámogatásokat nem érintette az a méltatlan és politikai indíttatású eljárássorozat, amely az uniós források terén Magyarország ellen indult. A merőben új, komoly feltételeket és követelményeket támasztó uniós szabályrendszer keretei között is meg tudtuk teremteni a feltételeit annak, hogy emelt összegű, 70 százalékos támogatási előleget fizessünk 136 ezer gazdának, összesen 139 milliárd forint értékben. A tavalyi év finanszírozási nehézségei közepette ennek óriási jelentősége van az egyes gazdaságokban. Ez a hatalmas számú gazdálkodó arányaiban ugyanakkora egyébként, nagyságrendileg 80 százaléka a jogosultaknak, amekkora arányban a korábbi években is hozzájutottak az előleghez az érintettek. Megkérdeztük a többi uniós tagállamot, 22 választ adó országból mindössze 11 volt egyáltalán képes arra rajtunk kívül, hogy például az alaptámogatás esetében előleget fizessen. A termelőket dicséri, hogy az új rendszertől nem megriadva, hanem azt sikeresen megtanulva, határidőre benyújtották a támogatási kérelmeiket. Az agrártámogatások másik nagy részét a vidékfejlesztési pályázatok jelentették, ahol Európában egyedülálló módon a magyar kormány 80 százalékos nemzeti költségvetési hozzájárulást tesz az uniós forrásokhoz. Ennek köszönhetően míg 5-6 éve még évente mindösszesen 200 milliárd forintos nagyságrendben fértek hozzá ezekhez a lehetőségekhez, addig tavaly ez már megközelítette a 750 milliárd forintot. Mindezt úgy, hogy a korábbiakhoz képest többször annyi, a gazdálkodók által beadott pályázatot kellett elbírálni a rendszernek, az elbírálási idő mégis a felére csökkent, a heti kifizetések mértéke pedig a korábbi átlagosan 6,7 milliárd forintról 13,7 milliárdra nőtt, vagyis megduplázódott. Ez történelmi fordulat, soha még ennyi forrás nem segítette a magyar gazdákat, és nem hívták le azokat sikeresen, megfelelve a feltételeknek. 2027-ig összesen további 2900 milliárd forint agrár- és vidékfejlesztési forrás áll rendelkezésre, amiből 600 milliárd az uniós, a többi hazai pénz. A nehéz piaci helyzetben felértékelődött az elérhető árú hitelfinanszírozás is. Ezért fontos, hogy a gazdasági tárca közreműködésével elindult az Agrár Széchenyi Kártya Max+ elnevezésű forgóeszköz-hitelprogram, amely az állami kamattámogatásnak köszönhetően 5 százalékos kamatköltséget jelent a termelők számára. Ne feledjük el azt se, hogy április 1-jéig a nem kamattámogatott, piaci kamatozású vállalati hitelek esetében kamatstop van érvényben. Kritikus helyzetekben ugyanis a magyar kormány segít, sőt lehetőséget látunk a megváltozott körülményekben. Az a célunk, hogy megszülessen a XXI. századi magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar.

– Igen, a rendszerváltoztatás éveiben elkótyavetyélt és lezüllesztett élelmiszeripar újjáépítése fontos feladat. Hol tart ez a folyamat?

– A 2014-ben indult támogatási programokban fordulatot hirdetett a kormány az élelmiszeripar megújítására. Lépésről lépésre haladva helyrehozzuk a szocialista–liberális kormányok mulasztásait. 2004 után Lengyelország gőzerővel fejlesztette élelmiszeriparát, míg az akkori magyar kormány ezt nem tette meg, ezért hagytak le minket a lengyelek. Mi viszont több száz milliárd forintot tettünk bele az elmúlt években a magyar élelmiszeripari cégek fejlesztéseibe, 2027-ig pedig újabb 480 milliárd forintot szánunk erre. A magyar agrárpolitika terén a fő jelszavaink: versenyképesség, magasabb jövedelem, teremtett világunk megőrzése.

– A feldolgozóipar mely ágazatokban működik legjobban, és hol kell erősíteni?

– A rendkívül jól szervezett, jól integrált baromfiágazat működik a legjobban. A tejiparban nagy szükség van korszerűsítésekre, a gabonafélék ipari célú hasznosítása pedig új helyzetet eredményezett, legyen szó izocukorról, keményítőről, bioetanolról vagy takarmányról. Ezeken a területeken Európában meghatározóvá vált Magyarország, erre érdemes építeni a jövőben is, törekednünk kell a gabonaágazatban a feldolgozottság szintjének növelésére. Sokkal jobban járunk így, mint ha nyersanyagként exportáljuk a gabonaféléket.

– Súlyos piaci problémát okozott az ukrajnai gabona megjelenése a magyar piacon. Hogy maradhatott nálunk a tranzitra szánt külföldi áru, és hogy állunk a magyar termelők védelmében vívott brüsszeli harcban?

– Magyarország a hazai gazdák és a hazai piacok védelmében bátor döntéssel megtiltotta a behozatalt, miután hiába jeleztük Brüsszelben, hogy nagy a baj, Kelet-Európában marad a korábban Észak-Afrikába, Közel-Keletre eladott gabona. Összefogtunk a hasonló gondokkal küzdő országokkal, és egyoldalú lépéssel lezártuk a határainkat a beömlő ukrajnai mezőgazdasági termékek előtt. Ebből Brüsszelben is érteni látszottak, júniusban uniós hatáskörben lezárták az Ukrajnával határos öt uniós tagállam határait az import előtt, de csak szeptember 15-ig. Ennek persze így semmi értelme nem volt, ezért szeptember 15-én éjféltől saját elhatározásból meghosszabbítottuk a moratóriumot, összesen több mint 20 ukrajnai agrártermékre.

– Erre lehetőséget ad az uniós jog?

– Nem. Kaptunk is levelet Brüsszelből, amiben kötelezettségszegési eljárással fenyegetnek minket. De mi a magyar emberek érdekeinek képviseletére esküdtünk fel, így nincs más választásunk. Jelenleg itt tartunk: a határok zárva maradnak az ukrajnai agrárimport előtt egészen addig, amíg Brüsszel elő nem áll egy olyan megoldással, ami tisztességes piaci körülményeket teremt és megvédi az európai termelőket. Az európai mezőgazdaságot fenyegető veszély nagyságára jellemző, hogy a dél-amerikai országok gazdasági közösségével, a Mercosurral korábban tervezett, sokak által teljes joggal kárhoztatott szabadkereskedelmi egyezmény által vélt mennyiséghez képest többször annyi ukrajnai agrártermék áramlik Európába, pontosabban az Ukrajnával határos öt tagállamba. A szolidaritási tranzitfolyosók ugyanis nem töltik be a szerepüket, mivel a szárazföldi szállítás drága, ezért az ukrajnai exportőröknek nem éri meg a szomszédos országokból továbbvinni az árut. De van ötletünk a megoldásra.

– Éspedig?

– Azt javasoltuk Brüsszelnek, hogy vezessünk be olyan tranzittámogatást, amelynek segítségével a lengyel és a horvát kikötőkbe eljuthat az ukrajnai gabona, hogy onnan a saját hagyományos piacaira utazzon. Még egy dolgot el kell mondani: amikor az ukrán gazdák megsegítéséről beszélünk, valójában jórészt amerikai, holland, szaúd-arábiai nagybefektető társaságokról van szó, amelyek 500, 600, 700 ezer hektáros nagybirtokokon a legmodernebb mezőgazdasági technológiával állítják elő az uniós termelési feltételekkel köszönőviszonyban sem lévő termékeiket, amelyeket könnyebben tudnak elhelyezni a biztonságos európai piacon, mint az afrikaiakon. Így fennáll a veszély, hogy az unióban már betiltott növényvédő szerekkel szennyezett, génmódosított terményekkel etetik az EU-tagállamok polgárait. Az ellenőrzések igazolják a gyanút. Ez nemzetbiztonsági kockázat. Remélhetőleg az idei európai parlamenti választások nyomán megváltozik a brüsszeli struccpolitika. A feszültség már most is óriási. Karácsony előtt a német gazdák több ezer traktorral vonultak fel, a berlini kormány lemondását és előre hozott választást követelve.

– Milyen hatással lenne az EU-tagországok mezőgazdaságára Ukrajna uniós csatlakozása?

– A következmények beláthatatlanok lennének. Megváltozna az egész agrárium és a támogatási rendszer. Az Európai Bizottság mindmáig nem készített semmilyen elemzést, hatástanulmányt erről, de az kijelenthető, hogy a legvisszafogottabb becslések szerint is a közös agrárpolitika támogatásainak legalább 30 százaléka Ukrajnába áramlana, vagyis ennyivel kevesebb forrás jutna a többi tagállamnak, köztük Magyarországnak. És ez csak a termelési oldal, a piacok letarolását nem is említettük.

– Tavaly decemberben egy gazdálkodó, Felföldi Zoltán a Demokratában megjelent, nagy visszhangot keltő kétrészes cikkében azt írta, hogy számos szabályozás életszerűtlen, a hivatalok előszeretettel packáznak a termelőkkel, túlontúl könnyen és gyorsan büntetnek, miközben a kifizetések időnként késnek. Másoktól is hallani ilyen véleményeket. Nem lesz ebből baj?

– Az Európai Unióban közösségi jogszabályok határozzák meg a termelési feltételeket és támogatási követelményeket, a közös agrárpolitika keretrendszerében huszonhét tagállam érdekei, adottságai, viszonyai vannak összehangolva. Mindig nehéz a megegyezés, a most elindult uniós rendszer pedig sok új szabályt tartalmaz, elsősorban a mezőgazdaságot feltétel nélkül zölddé alakítani kívánó európai politikai erők és kormányok nyomására. Ugyanakkor ha nem tartanánk és tartatnánk be ezeket a megszületett szabályokat, egyszerűen nem fizethetnénk ki az uniós támogatásokat a gazdálkodóknak, ezt pedig senki nem akarhatja. E szabályok alkalmazása terén is sok vitánk van Brüsszellel, gyakran uniós bírósági fórumokig visszük a vitáinkat. Sajnos a baloldali–liberális–zöld többségű Európai Parlament 2009 óta társjogalkotóként üzemel az agrártámogatási szabályozásban, és az e területre kevésbé érzékeny tagállami kormányok segítségével könyörtelenül csavarják a prést a közös agrárpolitika újabb és újabb reformjainál. Ez mind a huszonhét tagországra egyforma kötelezettségeket ró, ugyanazt kell ugyanabban a rendszerben végrehajtani, ami kétségtelenül bonyolult. Éppen a bonyolult új agrártámogatási rendszernek történő megfelelés segítése érdekében növeljük a tervek szerint 700 fősre a kamarai falugazdász-hálózatot, ami a kis- és közepes gazdaságok számára jelent nagy könnyebbséget. Ugyanezért készül új támogatási felhívás a követelményeknek való megfelelésben is segítséget nyújtani képes szaktanácsadók részére. A gazdálkodók megszokták az uniós támogatási rendszer 2004. évi indulása óta, hogy határidőre be kell adni a támogatási kérelmet, jó helyre kell tenni az ikszet, alá kell írni, oda kell figyelni. Tényleg sok munka van vele, én is azt szeretném, ha sokkal egyszerűbb lenne a rendszer. De meggyőződésem, hogy megéri a fáradság azért a lehetőségért, amit a lehívható pénzügyi források jelentenek egy-egy gazdaság finanszírozásában, fejlődésében, hiszen a mostani piaci helyzetben gyakran ezek a pénzek jelentik a jövedelmet egy-egy család számára. Az öt évvel ezelőtti helyzethez képest a pályázati elbírálási idők jelentősen csökkentek, a támogatások mértéke minden tekintetben nőtt, ráadásul maximálisan a kis gazdaságok élveznek előnyt. Minden eszközzel azon vagyunk, hogy segítsük a gazdatársadalmat. Az pedig mégiscsak jelez valamit, hogy a gazdák semmivel sem hibáztak többet ebben az új rendszerben, mint korábban. Éppen az ilyen hangok miatt tételesen áttekintettük a többi uniós tagállam stratégiai terveiben lévő konkrét szabályokat, és nyugodtan kijelenthetem ennek alapján, hogy a magyar támogatási rendszer kifejezetten gazdabarát. Persze aki úgy érzi, hogy számára teljesíthetetlenek a feltételek, az nem köteles támogatást igénybe venni.